Április 10-én, virágvasárnap Veres András megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A szertartás a templom falain kívül kezdődött, barkaszenteléssel és a főpásztor prédikációjával. A szentbeszédet követően a liturgia a székesegyházban folytatódott Jézus Krisztus szenvedésének és kereszthalálának felidézésével, a passióval.
„Ma azért gyűltünk össze, hogy az egész Egyházzal együtt lélekben előre átéljük Urunk húsvéti misztériumát, vagyis szenvedését és feltámadását. Ő ugyanis ezt a misztériumot akarta beteljesíteni, amikor felment városába, Jeruzsálembe. Szívünk élő hitével és odaadásával emlékezzünk meg erről az üdvösségszerző bevonulásról. Lépjünk mi is az Úr nyomába, hogy amint kegyelméből társai vagyunk a kereszthordozásban, ugyanúgy feltámadásának és örök életének is részesei lehessünk” – mondta a győri megyéspüspök a szentmise bevezető könyörgésében.
Veres András püspök elmélkedésében arra hívta a jelenlévőket, képzeljék magukat a kétezer évvel ezelőtti Jeruzsálem városába, Jézus közelébe, hogy vele együtt tudják átélni azokat az eseményeket, amelyek megváltásunk ajándékát eredményezték.
Az elmúlt napokban azokat az evangéliumi részleteket olvasták fel a szentmisékben, amelyek e nap evangéliumának eseményeit közvetlenül megelőzték – mutatott rá a főpásztor. Példaként idézte, hogy amikor a főpapok és a farizeusok elhatározták, hogy csellel elfogják és megölik Jézust (Mt 26,4), Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt. Húsvét ünnepére aztán sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, és keresték őt. Vajon eljön-e az ünnepre (Jn 11,56)? Joggal tették fel többen is ezt a kérdést, hiszen egy vallásos zsidó ember számára elképzelhetetlen volt, hogy az ünnepre Jézus ne menjen fel Jeruzsálembe, a templomba.
Vajon kik várták Jézust Jeruzsálemben? A főpapok és az írástudók biztosan, hiszen ők már eldöntötték, hogy megölik őt. Azok is vártak Jézus érkezésére, akik már hallottak róla, de talán még személyesen nem ismerték őt: ők kíváncsiak voltak, igazak-e azok a dolgok, amelyeket vele kapcsolatban hallottak. Valószínűleg azok is várták Jézus érkezését, akik nemcsak hallottak róla, hanem már hallgatták is tanítását, sőt talán részesei voltak néhány csodájának. Azonban azok az emberek is várhatták, akik nagy érdeklődést ugyan nem mutattak tanítása iránt, de úgy gondolták, jó lenne, ha vége lenne már ennek az „őrültségnek”, és élhetnék tovább a megszokott vallásos rendet, amelyet Jézus megjelenése előtt éltek – fejtette ki a győri megyéspüspök.
Ellenben kik azok, akik nem várták Jézus érkezését Jeruzsálembe? Biztosan állíthatjuk, hogy azok, akik közel álltak hozzá: családtagjai, rokonai, hiszen hallották, hogy vesztére törnek; ezért inkább szerették volna, ha fel sem jönne az ünnepekre. Ezért ők nem is Jézussal érkeztek a városba. Talán azok sem várták, akik nem tudták eldönteni, hogy mi lenne a jobb: ha végre pont kerülne a dolgok végére, ha Jézust nyíltan szembesítenék a vádakkal, vagy pedig inkább ide se jönne? Abban biztosak lehetünk, hogy nem mindenki várta Jézust… Miként ma sem biztos, hogy mindenki várja a Jézussal való találkozást és húsvét ünnepét.
Vajon kik mentek Jézus elé? – folytatta elmélkedését Veres András. – Akik már követőinek vallották magukat, illetve szerették volna újra hallani tanítását, azok eléje siettek. Valószínűleg a családtagjai is, hogy megpróbálják lebeszélni: ne jöjjön a városba, mert ellenségei az életére törnek. Akik elhatározták vesztét, azok is kimentek Jézus elé, miként az evangéliumban olvashatjuk: A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat” (Lk 19,39). Tehát ők is ott voltak a tömegben.
Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásakor vegyes volt az a közösség, amely körülötte volt, egy azonban bizonyos: Jézus érkezése és a történtek sokakat megérintettek – hangsúlyozta a főpásztor. Utalt a tavaly ősszel megrendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus fáklyás körmentére, ahol a menet biztonságát őrzők között egy rendőrnő szeméből sűrűn folytak a könnyek, miközben a körmenet elhaladt előtte. „Nem tudjuk mi játszódhatott le benne, de biztos, hogy valami mélyen megérintette a lelkét. Aki egyszer megérzi Isten közelségét, aki egyszer odafigyel Jézusra, abban az esemény nem marad nyomtalan” – hangsúlyozta a szónok.
Ma vagy az elkövetkezendő napokban tegyük fel magunknak a kérdést: Mi vajon melyik csoportba tartozunk az említettek közül? – fogalmazott szentbeszéde végén Veres András püspök. – Ne felejtsük, nekünk ma már sokkal könnyebb döntenünk, mint Jézus kortársainak, bár ez nem mindig látszik meg a Jézus melletti döntéseinkben. Vártunk-e erre a találkozásra? Részt vettünk-e a nagyböjti készületben?
– emelte ki a főpásztor. Szavainak megerősítésére Jézus válaszát idézte az evangéliumból, amit az őt intő farizeusnak mondott: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni” (Lk 19,40).
„Arra hívok mindenkit, hogy az előttünk álló nagyhét napjai legyenek mindnyájunk számára megkülönböztetett napok. Ha valamilyen okból a nagyböjti készületünk nem is sikerült olyan módon, ahogyan azt szerettük volna, ahogyan kellett volna, ezeket a napokat vegyük komolyabban.
Kívánom, hogy ez a nagyhét mindnyájunknak legyen lelkiekben gazdag, így húsvét ünnepe mindnyájunk számára az örvendezésnek, az örömnek az ünnepe lehet!” – zárta beszédét a főpásztor.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ács Tamás
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
