Magaskultúra

Magaskultúra (főnév)
A kultúra fogalma a filozófia, a művelődéstörténet és általában az emberi gondolkodás egyik központi kategóriája. A kultúra szűkebb fogalmához tartozik az un. magaskultúra, vagy elitkultúra, mely olyan autonóm szellemi tevékenység, amely egyedül képes arra, hogy egyetemes érvényű célok felé orientálja az emberiséget.

A ”magas” kultúra fogalma eredetileg a felvilágosodás reményteli vállalkozását, míg az ”alacsony” kultúra a ”nép” felvilágosítására való képtelensége miatti frusztrált csalódottságot fejezte ki.

Mára eljutottunk Magyarországon oda, hogy a fenti meghatározás idejét múlta. Helyébe egy egészen egyszerű és a mai állapotokat jól jellemző meghatározás, pontosabban ismérv lépett. Magaskultúra az a kultúra, amit egy jól körülhatárolható belpesti kör annak mond, vagy amit ő maga művel. Minden más szemét, alacsonykultúra. Aki pedig nem érti, vagy nem értékeli ezt a fajta sajátos, manapság magaskultúrának nevezett valamit, az minimum fasiszta, vagy náci. Vagy antiszemitafaszistanácista.

Vagy valami ilyen.

Ez utóbbi körbe tartoznak azok is, akik meg merték szólni, akik értetlenkedni mertek Monhor Viktória művésznő néhány nappal ezelőtt, a Szabadság téren előadott performanszán. Pedig az nem is egyszerűen a magaskultúra, hanem egyenesen a legmagasabbkultúra kategóriába sorolható.

Akkor hát lássuk:

Hírdetés

Azért nem egyszerű dolog ez. Mondhatni nem egy könnyen érthető a művészet, de legalább magas. Mármint kultúra.

Remélem senki nem tekert bele a műbe, mert az csak így, teljes egészében értelmezhető. Akiknek pedig a „minek üvölt ez a hülye [email protected]” mondat jutott elsőre eszébe, az azon nyomban szégyellje magát és gondolatban azonnal kérjen bocsánatot a művésznőtől.

Megvallom őszintén elsőre én is így tettem. Aztán másodszorra az jutott eszembe, hogy ez a produkció többet mondott el Viktóriáról, mint egy átfogó pszichoanalízis. Harmadszorra pedig arra döbbentem rá, hogy valószínűleg az ilyen nők miatt találhatták anno fel a vibrátort.

Mondjuk gyerekkoromban én is próbálkoztam azzal, hogy üvöltök vagy negyed órát, ha valami nem tetszik, de öt perc után mindig jött valaki és lenyomott egy nyaklevest. Valószínűleg már a szüleim sem voltak tisztában azzal, nem értették, hogy az, amit csinálok az maga a MŰVÉSZET.

Na mindegy.

Nem mindenki származhat olyan brutálisan felvilágosult családból, nem mindenki tartozhat olyan nagytudású művészeti közösségbe, mint Monhor művésznő.

Azért biztos ami, biztos alapon, meg magaskultúra és társai, beállítottam a csajt a telefonomon ébresztőhangnak. Erre reggelente biztosan felijedek…


Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »