Amikor 2020 januárja végén az Egyesült Királyság elhagyta az Európai Uniót, Boris Johnson miniszterelnök azt ígérte a szigetország lakosságának, hogy végre eljött az ő idejük. London lerázta magáról a brüsszeli láncokat, és most már semmi sem fogja az Egyesült Királyságot meggátolni abban, hogy elérje teljes gazdasági potenciálját.
Másfél év elteltével azonban a brit történet nem a gazdasági növekedésről és prosperitásról szól, hanem munkaerőhiányról, üres polcokról a boltokban, bezárt benzinkutakról és gyorsan növekedő energiaárakról. A földgáztól függő iparágak egyre nehezebb helyzetbe sodródnak annak rekordára miatt, és télen a földgázhiány sem elképzelhetetlen. És vannak olyan területek, amelyekről a benzinhiány mellett kevesebb szó esik, például a brit farmokon már 120 ezer levágatlan sertéssel kellene kezdeni valamit, ugyanis a vágóhidak is súlyos munkaerőhiánnyal küzdenek.
A problémák egy része az Egyesült Királyság esetében is a globális koronavírus-járványhoz vezethető vissza, de a britek olyan gondokkal is küszködnek, amelyek a brexithez kötődnek, és sok esetben előre lehetett látni őket. A brit gazdaság ezer szállal kötődik a globális gazdasághoz, és a brexit éppen az addig olajozottan működő globális ellátási láncokat zilálta szét. Az unióból érkező árukra kivetett brit védővámok lassították a behozatal folyamatát és megnövelték a költségeket. Ezt a helyzetet súlyosbította a nagyrészt közép-európai uniós tagországokból érkező vendégmunkások távozása, ami áthidalhatatlan hiányt eredményezett a munkaerőpiacon. Hiába ígérnek most a brit vállalatok magasabb béreket, így sem tudnak elegendő kamionsofőrt, vágóhídi munkást vagy mezőgazdasági dolgozót toborozni. A brit kormány ugyan gyorsított eljárásban 5000 munkavízumot ajánlott fel az EU-ból érkező kamionsofőröknek, de a hiányzó sofőrök száma ma már a 100 ezret is meghaladja.
Mivel az ígért szabadkereskedelmi szerződések nehezebben születnek, mint azt a brit kormány szeretné, az ember azt hinné, hogy az Egyesült Királyság arra fog törekedni, hogy a lehető legjobb kapcsolatot alakítsa ki az Európai Unióval. Ennek azonban az ellenkezője igaz, és a két fél viszonyát jelenleg is több vitás kérdés mérgezi. Ezek közül a legkomolyabb az Írország és Észak-Írország közötti határ kérdése. A brit kormány vitatja a tavaly nehéz tárgyalások után született megegyezést, mely Észak-Írországot az uniós közös piac részének tekinti, és a tényleges vámhatárt az Ír-tengerbe tolja ki. Az EU hajlandó bizonyos engedményekre, de elutasítja az egész északír protokoll újratárgyalását.
A brit kormány követelései különösen Párizsban verték ki a biztosítékot, amely már így is ingerlékeny volt a francia halászoknak tett ígéretek megszegése miatt. A francia kormány uniós lépéseket sürget, ellenkező esetben Franciaország kész akár az Egyesült Királyságba tartó villamosenergia-export leállítására is.
Szinte biztos, hogy az Egyesült Királyság és az EU közötti gazdasági kapcsolatok nem fajulnak totális kereskedelmi konfliktussá, de az elmúlt hónapok történései jól mutatják, hogy az EU-ból való kilépés még a világ legnagyobb gazdaságai közé tartozó brit gazdaságon is komoly nyomokat hagyott. Ez intő jel azoknak Közép-Európában, akik az unió elhagyásának gondolatát dédelgetik.
Emellett a közép-európai gazdaságok a brit gazdasághoz képest még nyitottabbak, ezért az uniós szabadkereskedelmi övezet elhagyása hatalmas hiba lenne számukra. Az EU nem hibátlan csoportosulás, de jelenleg az egyetlen járható utat jelenti a térség fenntartható gazdasági fejlődéséhez.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
