Linda és Jonas átlagos svéd házaspár: középosztálybeli hivatalnok férj és művészi ambíciókkal megáldott, de kiteljesedni csak félig-meddig képes feleség. Linda lánya, Johanna az elkallódott fiatalt hivatott megtestesíteni. A pár a negyvenes éveiben jár, még vannak gyerekkori emlékeik a svéd jóléti állam virágzásáról, de már az e miliőben felnőtt emberek sajátos problémáit is megélik.
Lipcsey Emőke új regénye, A vadnyúl bukfencet vet kifejezetten a svéd jóléti állam árnyoldalairól szól: a főszereplői abban a tudatban nőttek fel, hogy gondoskodnak róluk, mindenkinek biztosítják az önálló, emberhez méltó életet, amelyben senki nincs ráutalva másra. Ezért is magányosak: félnek érzelmi vagy anyagi függésbe kerülni más emberektől. Minden válság esetére rendelkezésre áll az intézményrendszer és a szakemberek – pszichológus, szociális segély, öregotthon –, a hősök csak azt nem tudják, egymással hogyan álljanak szóba. És ez végül tragédiához vezet. Megterhelik őket a különböző, évtizedeken át beléjük sulykolt ideológiák is. Linda boldogulását nem segíti, inkább visszaveti, hogy anyja a feminizmus és a szociáldemokrácia élharcosa volt.
http://mno.hu/
Úgy látszik, megint divatba jön „tézisregényt” írni, amelyben a szerző egy történetbe próbálja belegyömöszölni azokat az általános igazságokat, amelyeket saját tapasztalataiból szűrt le. (Lipcsey a nyolcvanas években ment ki zenét tanulni Svédországba, ott telepedett le. Régóta dolgozik műfordítóként, kultúraszervezőként.) Így tesz IKEA, vasárnap című legújabb munkájában Kötter Tamás is; ahogy Lipcseynél, nála is van néhány alaptétel – a mai fiatal generáció önző, örök ifjúságra és újrakezdésre vágyik –, és ezek nyilvánvalóan „átütnek” a történeten. A regény szereplői voltaképpen ezeket az igazságokat illusztrálják.
Mindkét kötet esetében szerencsés ugyanakkor, hogy bár kihallani belőlük az általános alaptételeket, a figurák kidolgozottak, és a történetmesélés is eléggé lendületes ahhoz, hogy ne érezzük folyamatosan úgy: tanmesét olvasunk.
http://mno.hu/
A svéd hősöket nem érdekli a politika vagy a társadalmi helyzet, nem vizsgálják felül azt, ami körülöttük zajlik. Valószínűleg ezért is jelenik meg a történetben a vadnyúl, a mágikus realista szál, amely furcsa álomként ékelődik a hétköznapokba. Az állat mindig ugyanabba a titokzatos házba, ugyanabba a rejtélyes, elegáns nemzetközi társaságba vezeti el Jonast, ahol bűvészmutatványokkal döntik el az ő sorsát is – olyanokkal, mint a kamatemelés, a gazdasági növekedés, a génmanipuláció –, és ahol felvilágosítják: „a demokrácia, diktatúra, liberális demokrácia, szociális demokrácia” csak „délibábos szinonimák”. Ehhez jön még a sejtetés, hogy a vadnyúlból átváltozni képes, titokzatos férfinak lehet valami köze a bevándorláshoz is, de itt már tényleg összemosódik az álom és a képzelet a hétköznapi és a mágikus valóság elemeivel. Mindebből éppen az álomszerűség és a bizonytalanság miatt nehéz lenne konkrét következtetéseket levonni. A főszereplők sem tudnak: hacsak nem annyit, hogy legalább a saját életükben próbálnak találni valamiféle igazságot.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.06.06.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »