Emmanuel Macron francia elnök nem kevesebbet tűzött ki célul maga elé, mint hogy saját képére formálja át az Európai Uniót, és persze Franciaországot. Az elmúlt időszak eseményei azonban azt bizonyítják, hogy a baloldali érzelmű elnök lassan kifogy a munícióból.
Pártja, az En Marche indulásakor olyan erősen tartotta kézben a dolgokat, hogy szinte teljhatalmú uralkodóként szabta meg párttársainak, minisztereinek ki mikor és mivel léphet a sajtó elé. Ez a képesség mára megszűnt.
Megválasztása óta Macron már 7 magasrangú politikust volt kénytelen elengedni, akik saját bevallásuk szerint mind Macron politikája miatt távoztak posztjukról. Legutóbb Gérard Collomb belügyminiszter, aki váratlanul bejelentette lemondását, illetve jelezte, hogy visszatér eredeti munkaköréhez: Lyon város polgármesterségéhez. Már önmagában a távozása is hatalmas pofon lehetett Macronnak, erre Collomb még élőadásban azt is kijelentette, hogy azért távozik, mert az En Marcheből „hiányzik az alázat”. És nem ő volt az egyetlen, aki burkolt vagy kevésbé burkolt formában rosszallásának adott hangot. Macron pedig elvesztette a francia szocialista baloldal egyik fontos alakját. Ráadásul ilyen veszteséget már hetedszer szenvedett el.
Mélyzuhanásban
Macron népszerűsége napjainkban még Francois Hollande negatív rekordját is megdönti. Ehhez nagyban hozzájárul arrogáns viselkedése. Joggal aggatták rá a „gazdagok államfője” gúnynevet. Megválasztása után néhány héttel az első kínos hír arról szólt, hogy több tízezer eurót költött sminkre az idő alatt. Később a sajtó arról cikkezett, hogy méregdrága luxusmenedencét építtetett felesége hozzátartozóinak.
Legutóbb pedig azzal verte ki az egyszerű nép körében a biztosítékot, hogy az általa tervezett nyugdíjcsökkentés kapcsán azt mondta egy idős hölgynek, hogy ne panaszkodjon:
mondta, hozzátéve, hogy a franciáknak ma nem szabadna annyit panaszkodniuk, hiszen viszonylagos jólétben élnek (ismerős ez a retorika tájainkon is).
Túl fiatal, túl arrogáns
A nép fia valójában a gazdagoké, és hiába a több kilónyi smink, a fiatal francia elnök nem tudja leplezni, valójában kinek az érdekeit szolgálja. Nagy átalakulásáról (vagy inkább lelepleződéséről) pedig a sajtó is számtalanszor cikkez.
Míg megválasztása előtt gyakorlatilag a média segítségével a semmiből juttatta kormánypozícióba magát és pártját – sokan csak felfújt lufinak tartották egész mozgalmát, amelynek nem volt háttere – ma már a médiát bírálja.
mondta, mikor egyik közeli testőre és jóbarátja amiatt került a címlapokra, hogy egy tüntetőt rohamrendőrnek öltözve agyba-főbe vert a hagyományos május elsejei demonstrációkon.
Macron egyre görcsösebben próbálja visszatornázni magát a nép kegyeibe, ám úgy tűnik, mindezt olyan módon akarja elérni, hogy ne kelljen engednie terveiből, amelynek elsődleges vesztese a társadalom szegényebbik fele. A franciák frusztrációja nem véletlen, a gond csak az, hogy a francia elnöki ciklusból még csak egy év telt el…
Körkép.sk
Nyitókép: Politico.eu/ AFP PHOTO / POOL / LUDOVIC MARIN
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
