Sokan kétségbe vonják, hogy Donald Trumpnak volt-e bármi fogalma arról, mit jelent az Egyesült Államok elnökének lenni, de arra aztán valószínűleg végképp nem számított, hogy az ellene szerveződő ellenállás legádázabb harcosai a nemzeti parkok őrei lesznek. Bár a hatalom megpróbálja elnémítani őket, a vadőrök és a természetvédelemmel foglalkozó hivatalok alkalmazottai valószínűtlen bátorsággal vágnak vissza.
A nemzeti parki szolgálat (National Park Service, NPS), amely a nemzeti parkok mellett a nemzeti emlékhelyek, például az atlantai Martin Luther King-emlékhely fenntartásáért is felelős, magasan a legmagasabb társadalmi elfogadottsággal büszkélkedő amerikai szövetségi hivatal. Az emberek háromnegyede elégedett a vadőrök munkájával, tavaly 325 millió látogatót regisztráltak a nemzeti parkokban (ez azt jelenti, hogy átlagosan minden egyes amerikai ellátogatott egyszer valamelyik parkba). A parkőrök iránti szimpátiát persze a popkulturális termékek is alakítják, legfőképpen a Maci Laci jóravaló, de viszonylag könnyen megviccelhető Smith vadőrének karaktere a Jellystone Parkból.
A parkőrök – talán a szolgálat története során először – azonban komolyabb károkozóval találták most magukat szemben, mint a turisták uzsonnáját dézsmáló kalapos Maci. Beiktatták ugyanis a nyíltan tudományellenes, a globális éghajlatváltozást valamiféle zavaros kínai összeesküvésnek gondoló, ellenben a legkörnyezetszennyezőbb iparágakkal testi-lelki jó viszonyt ápoló elnököt, Donald Trumpot. Szinte még hivatalba sem lépett, máris hozzákezdett, hogy az éghajlatváltozás ügyét kitörölje a kormányzati szervezetek – és ezáltal remélhetőleg a nép – tudatából. Az újonnan kinevezett vezetők több hivatalban – így a környezetvédelmi ügynökségnél, a NASA-nál, NPS-nél és másutt – szigorú cenzúrát vezettek be. Senkink sem szabad nyilatkoznia a sajtónak semmiről, pláne nem a klímaváltozással kapcsolatos kérdésekről, a kormányzati honlapokról naponta tűnnek el az emberi tevékenység okozta felmelegedés cáfolhatatlan bizonyítékai.
De azonnal megjelentek az ellenálló sejtek is, először a legváratlanabb helyen, a politikától – a közfelfogás szerint – legtávolabb álló nemzeti parkok igazgatóságain. A fölülről érkező, szilenciumot követelő parancsnak szándékosan ellenállva a következő üzeneteket tette közzé a dél-dakotai Badlands Nemzeti Park Twitter-csatornája: „Egy gallon [3,78 liter] üzemanyag elégetése 20 font [9 kilogramm] szén-dioxidot juttat a légkörbe.” „Az óceánok savassága 30 százalékkal emelkedett az ipari forradalom óta.” „Ma a légkörben lévő szén-dioxid mennyisége magasabb, mint az utóbbi 650 ezer évben bármikor.” „A légkör iparosodás kora előtti szén-dioxid-koncentrációja 280 ppm [milliomodrész] volt. 2016 decemberében ez az érték 405 ppm.” Mindezek a mondatok egyszerű tudományos tények, közzétételük egy normális világban nem számítana lázadásnak, sőt egy természetvédelmi intézmény alapfeladatai közé tartozna a közvélemény tájékoztatása a környezeti ártalmakról.
Nem normális idők
De ezek most nem normális idők. A sziklakanyonjairól, bölénycsordáiról és a pusztaságain élő prérikutyákról ismert Badlands Nemzeti Park lázadó bejegyzéseit néhány órán belül törölték, és azokat egy volt alkalmazott partizánakciójának állították be. Pedig az alkalmazott csak hű volt a park rossz földeket jelentő nevéhez. Ahogy az lenni szokott, az orrukig sem látó cenzorok ezzel a lépéssel csak azt érték el, hogy sikeresen kirobbantották a forradalmat. Az NPS központi Twitter-csatornája erre válaszul újra megosztotta a két hete mindenkihez eljutott fotópárt az Obama beiktatásán tolongó tömegről és a Trump beiktatásán lézengő néhány elárvult emberről, ezzel nyilvánvalóvá téve, hogy itt már korántsem csak a nemzeti parkokról és a tudomány elhallgattatásáról van szó.
A globális felmelegedés is csak egy tündérmese? Wikipédia
Jon Jarvis, az NPS januárban távozott igazgatója – minthogy már nem tagja a szervezetnek – névvel vállalta véleményét a nemzetipark-őrök szövetségének Facebook-oldalán: „Büszkeséggel figyelem a Trump-adminisztráció nevetséges és sikertelen próbálkozásait, hogy elnyomja a nemzeti parki szolgálatot. Az NPS Amerika legféltettebb helyszíneinek védelmezője és legfontosabb történeteink pontos, hiteles átadója, munkája a tudományon alapszik. Felülről jött ukázok arra próbálják kényszeríteni az NPS-t, hogy ne foglalkozzon országos politikával, és csak a nyitvatartási időket és a biztonsági előírásokat kommunikálja. Ez a parancs olyan nevetséges, hogy [kollégáim] azonnal ellenálltak neki, és ezen egyáltalán nem lepődtem meg. Talán az atlantai Martin Luther King-emlékhelyen nem szabadna beszélnünk a polgárjogi küzdelmekről, mert az túl »országos politika«?! […] Vagy hiába monitorozzuk tudományos igénnyel a Glacier Nemzeti Parkban a gleccserek gyors visszahúzódását mint a melegedő bolygó egyértelmű és aggasztó bizonyítékát, erről sem szabadna tájékoztatnunk a közvéleményt, mert ez is országos politika?!” – idézi Jarvist a Slate.
Altatna a hatalom
A kormány emberei rátették kezüket a hivatalos Twitter-csatornákra, és miután töröltek onnan minden számottevő tartalmat, azok nagyon ritkán írnak bármit is, és akkor is a hatalom által vezérelt médiára jellemző dögunalmas műsort közvetítik. A cikk írásakor az NPS Twitterének legfrissebb üzenetében megírták, hogy kinyílott a kamélia az oaklandi Bottle botanikus kertben (tényleg), a NASA klímakutatóinak hivatalos hírfala pedig örül annak, hogy hat éve először nincs jelenleg „kivételes szárazság” az Egyesült Államok területén. A Scientific American gyűjtése szerint azonban minden egyes hivatalos Twitter-csatorna mellett megjelentek az anonim alkalmazottak által regisztrált alternatív vagy a legutóbbi Csillagok háborúja film alcíme alapján zsiványnak nevezett csatornák. Ezek továbbra is a feltartóztathatatlannak tűnő éghajlatváltozás (valódi) híreit közlik. Így létezik alternatív NASA-, alternatív mezőgazdasági minisztériumi, alternatív környezetvédelmi hivatali (EPA) és alternatív nemzeti óceán- és atmoszférakutató igazgatósági (NOAA) csatorna is.
Rutinos ellenállók
Ne tévesszen meg senkit a mosoly: a vadőrök kemény ellenállóként küzdenek Wikipédia
De továbbra is a nemzeti parkok őrei adják az ellenállás magját (már ha ellenállásnak nevezzük a közpénzből folytatott és mindenkit érintő kutatások eredményeinek közzétételét). Az amerikai nemzetipark-őrök már a kezdet kezdetén is lázadóknak számítottak. Amikor 1919-ben Woodrow Wilson elnök megalapította az NPS-t, az még nagyon nem úgy működött, mint manapság. A nemzeti parkok sokkal inkább hasonlítottak vidámparkokra, mint természetvédelmi területekre. Cirkuszi előadásokat tartottak a helyi emblematikus állatok részvételével, éjszakánként pedig fényjátékkal szórakoztatták a nagyérdeműt az erdő közepén. Sterling Yard, a Princetoni Egyetem kutatója, aki az újonnan alapított hivatalban dolgozott, undorítónak találta mindezt, és megalapított egy szeparatista szervezetet, a nemzeti parkok szövetségét, és az ebbe tömörülő vadőrök a ma természetesnek tartott természetközeli módon gondozták a parkokat. Később az ő irányvonaluk vált általánossá.
A parkőrök személyében minden adott tehát, hogy az újkori hőstörténetek főszereplői legyenek, írja a The Atlantic. Az amerikai felnőttek a Maci Lacin és a vadonban játszódó kalandos történeteken nőttek föl. A vadőröket a békés, jó szándékú tekintélyelv megtestesítőinek tartják, akiktől nem idegen a lázadás – ha a külvilág erre kényszeríti őket. Jack Kerouac például az északi Cascade-hegység erdészeténél dolgozott tűzfigyelő őrszemként, és az ott szerzett tapasztalatai nagyban alakították buddhista hitét. A hippikorszakban tömegek jártak VW Transportereken a nemzeti parkokban, hogy átélhessék a romlatlan természet megújító erejét. A vadőrök pedig – kissé meglepő módon – nem a dekadens társadalmi elnyomás megtestesítőiként maradtak meg emlékezetükben, sokkal inkább kedves, túlkoros cserkészekként.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 02. 11.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
