Ma toleráns, holnap halott – Seth Smith és a valóság

Ma toleráns, holnap halott – Seth Smith és a valóság

Találkozott a felszabadítandó néger a liberális értelmiségivel, halál lett belőle. Ez az eset is jól ábrázolja, mennyire "megéri" harcolni értük. Lássuk a részleteket!

Seth Smith egy 19 éves egyetemista (volt), aki progresszív hallgatóként mindent támogatott, ami a normális embereknek undorító. Lelkes BLM-harcosként (fehér létére) részt vett az összes tüntetésen, hirdette az igét értelmiségi körökben. Hogy, hogy nem, de Seth éppen az egyik gócpontban élt, a kaliforniai Berkeley-ben. Tudják, ez az a település, amit júliusban egyszer már górcső alá vettem a (közlekedési) rendőrség szisztematikus leépítése miatt. Nos, ez a gyilkosság még júniusban történt (még inkább érthetetlen, ezek után miért kezdték lezülleszteni a rendőrséget), de okokra igazából még mindig nem derült fény.

Szóval Seth június 15-én is a szokásos sétájára indult az otthona közelében, amikor a 60 éves Tony Walker mögé lépett, és a nyílt utcán nemes egyszerűséggel tarkón lőtte. A fiatal egyetemista azonnal meghalt. A gyilkosságot semmiféle incidens vagy szóváltás nem előzte meg.

A védett állat persze nem büntetlen előéletű. Noha a júniusi bűncselekmény miatt még csak most emeltek vádat ellene (biztos túl vannak terhelve hasonló ügyekkel), a 60 éves gyilkos rovásán annyi bűntény van, hogy még a mi "rejtett erőforrásaink" is irigykedve olvasgatnák, ha tudnának olvasni. Az esetek 40 évre (!) visszamenőleg szólnak, szóval veterán négerről beszélünk. 1979-ben betörésért ítélték el, ezt a trendet az egész ’80-as években is folytatta, kiegészítve járműlopással és többszörös rablással. A ’90-es évek is hasonlóan teltek, folytatta a rablásokat az elszánt "munkaerő". 2001-ben is elítélték halálos fegyverrel való támadás miatt, 2016-ban pedig bűnösnek találták bűncselekmény céljából való fegyvertartásért. Próbaidőre bocsátották, a mostani gyilkosságot is ebben a minőségben követte el.

Hírdetés

Hosszú és fáradságos bűnözői karrier, a kedves olvasó pedig jogosan kérdezheti, hogy az ilyen mi a fenének van még életben, hiszen egész életében egy piti bűnöző volt. Az integráció láthatóan ismét csődöt mondott, ennek ellenére Seth Smith anyja, Michelle Rode-Smith még mindig struccként dugja homokba a fejét. Nem akarja ugyanis, hogy fia halálát "faji kérdésként kezeljék" a nyáron tapasztalt "polgári nyugtalanság" (már a kifejezés is röhejes) után, ugyanakkor "szomorú, hogy egy idősebb fekete ember hozható összefüggésbe a fia halálával". A néger helyett a "világban jelenlévő gyűlöletet okolja", és hangsúlyozza,hogy "meg kell szabadulnunk a gyűlölettől". "Senkinek sem szabad haragot és gyűlöletet érezni egy másik ember iránt annak kinézete miatt. Nem utálok senkit, de csalódott vagyok, és vissza szeretném kapni a fiamat." Igazán beszédes sorok…

A mosott agyú kisdiák – aki jelen esetben egy felnőtt nő – felmondta a leckét, és hiába halt meg legféltettebb kincse, vagyis a gyermeke, még mindig mély álomban alszik. Azt hiszem, az ilyenre mondják, hogy tényleg menthetetlen, aki még arra sem képes, hogy levonja a megfelelő következetéseket a fia halálából. Michelle Rode-Smithnek még a gyásza is olyan erőtlen, mint önmaga. A "csalódott vagyok, és vissza szeretném kapni a fiamat" kijelentésről nekem egyáltalán nem egy tragikus haláleset, sokkal inkább egy rosszul sikerült szülinapi zsúr jut eszembe, amiről az anyuka minél hamarabb haza szeretné vinni a gyerekét. Ha valaki így reagál arra, hogy elveszíti az egyik legközelebbi családtagját, vajon miként kezeli a kevésbé súlyos dolgokat?

Seth Smith a Kaliforniai Egyetemre (UC Berkeley) járt, képzelhetjük miféle agymosást hajtottak ott végre rajta és másokon. A kisajátított oktatásnak köszönhetően a tanulókat "álomvilágba" (vagy inkább a pokolba, nézőpont kérdése) röpítik, s amikor az első adandó alkalommal szembejön a valóság, abból ilyen és ehhez hasonló esetek történnek.

A 19 éves egyetemista egy olyan ügy mellé ált, amely hosszútávon a saját fajtájának pusztulását eredményezi, ezt pedig a saját bőrén is megtapasztalhatta. Tony Walker egy volt a sok néger közül, akiért folyamatosan kiált, a "köszönet" pedig nem is maradt el. Mindamellett, hogy az eltévelyedett fiatal halála egyéni tragédia, nehéz úgy igazából sajnálni őt, mint a teljesen ártatlanokat, hiszen 19 évesen már saját döntései árán jutott oda, ahová.

Ma toleráns, holnap halott.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »