Salgóbányán, a vár alatt, az erdő közepén nőtt fel Rameshofer Ferenc, szüleinek kései gyereke. Apja már 50 éves volt, amikor született, bátyja 20, nővére pedig 17. Erdésznek készült, apja közgazdászt szeretett volna belőle faragni, de tudomásul vették, hogy fiuk színész lesz.
A kollégái és a nézők is azonnal a szívükbe zárták. Fekete Miska, Kerekes András, Gábor diák, Kárpáti Zoltán, Eke Máté vagy Taki bácsi – ezek hozták meg egy ország szeretetét, mégis a színház volt a lételeme, a Madách Színházhoz 1952-től a haláláig hűséges maradt. Magyarország legfiatalabb megyei társulata, a salgótarjáni a nevét viseli, s egész éves rendezvénysorozattal készült a nagy eseményre, Zenthe Ferenc századik születésnapjára. A koronavírus miatt egyelőre csak a róla elnevezett tortát kóstolhattuk meg, valamint elkészült a Magyar Posta által kiadott születésnapi bélyeg is, de ami késik, nem múlik. Zenthe Ferencet egy ország ünnepli haló porában is.
Az első világháború zavaros végnapjaiban fogant, amikor Somoskőújfalut is csak egy hajszál választotta el attól, hogy ne kerüljön idegen fennhatóság alá.
1920. április 24-én nagy boldogság érte a Zenthe családot Salgóbányán, megszületett a család benjáminja, akit szülei a maguk módján el is kényeztetnek. Vár alatt, gyönyörű környezetben, a palóc nyelv szépségeit elsajátítva nevelkedik tízéves koráig, majd miután apját nyugdíjazzák, a család felköltözik Budapestre. A középiskoláját viszont Nyíregyházán végzi, de az iskolai szünetekben Budapesten az apjával gyakorta moziznak. Amikor pályaválasztás elé kerül, az apja szeretné, ha közgazdász lenne, de az ifjú Zenthe megismerkedik a jogi pályára készülő sajószentpéteri Pécsi Sándorral, s úgy döntenek, a világot jelentő deszkákkal jegyzik el az életüket.
Helyzetüket nem könnyíri meg, igaz, nem is nehezíti különösebben, hogy már egy újabb világégés kellős közepén vagyunk, megérkezik a SAS-behívó, de túlélik ezt is.
1945-ben végre elindul a színészi pálya, Pécsett Bessenyei Ferenc mellett játszhat az Egerek és emberekben, innen Győr és Debrecen következik. Itt látja meg színpadon Várkonyi Zoltán, aki meg is hívja A harag napja című, a Tanácsköztársaság napjait tárgyaló Sándor Kálmán-darab főszerepére (amely egyébként Salgótarján környékén játszódik), de megijed, s visszaadja a szerepet. Téri Árpád hívását viszont elfogadja a Madáchba, s ott is marad a haláláig. Nem akármilyen társulatba kerül, Tolnay Klári, Darvas Iván, Sennyei Vera, Uray Tivadar, Kiss Manyi, Márkus László, Psota Irén, Váradi Hédi, Gábor Miklós, a rendezők közül Horvai István, Ádám Ottó, Vámos László, Pártos Géza, s természetesen a pár évvel azelőtt megismert jó barát, Pécsi Sándor. Kellő bátorság kellett ahhoz is, hogy belépjen a művészbejárón. S természetesen jó adag szerencse is. 1952-ben forgatja Bán Frigyes a Rákóczi hadnagya című filmjét, s Fekete Miska szerepét a szintén nógrádi, zagyvapálfalvai születésű Molnár Tibornak szánja, aki visszaadja a szerepet. Így kerül képbe Pécsi és Zenthe, a rendező az utóbbira bízza a szerepet.
A filmet hétmillióan látták. A siker megalapozza a jövőt, jöhet a Gábor diák, majd egy, a kor szellemét és aktuális politikai elvárásokat teljesítő film, a 2×2 néha öt, amelyet Bán Frigyes kezdett el forgatni, de már Révész György fejezett be.
Fényes Szabolcs slágereit egy egész ország dúdolja, s bár Vámosi János és Vass Éva énekhangján szólalnak meg a szerelemesek dalai, az igazi sikert Zenthe Ferenc és Ferrari Violetta aratják le. A színházban már nehezebb az előretörés, nemcsak a legendás társulat miatt, de Zenthe tisztában van képességei korlátaival is, mindezek ellenére számára a színpad marad a legfontosabb, s boldogan játssza el legendássá nemesült előadások fontos „mellékszerepeit”. Ezek többnyire sokkal nehezebb feladatok, mint egy főszerepet teljesíteni, hisz néha egy-egy mondatban, egy-egy mozdulattal kell egy egész életet felmutatni.
A szakma mellett megtalálja a szerelem is, még Debrecenből hozza magával felségét, a tornász Oláh Katalint, s 1954-ben megszületik a fia, aki bár színészek között nő fel, s a Balatonon évtizedekig vitorlázik együtt apja hírneves kollégáival, mérnöki és közgazdász diplomát szerez. S nem mellesleg, kísértetiesen hasonlít az édesapjára. Fia két unokával, Katalinnal és Ádámmal ajándékozza meg. Kapcsolata feleségével annak korai haláláig tart, majd három évvel később újra nősül, s Zuglóból kiköltöznek Remeteszőlősre, amely kísértetiesen hasonlít a gyerekkor helyszíneire. Innen jár be előadásokra a Madáchba vagy a Játékszínbe.
Mint említettem, többnyire epizódszerepek jutnak a Madáchban, de szinte kivétel nélkül pozitív szerepek. Talán Katona Bánk bánjában Ottó volt az egyetlen negatív figura, amire emlékszik, de eljátszhatja Zubolyt és Puckot a Szentivánéji álomban, Chasuble doktort Wilde Bunburyjében (ezt a darabot mutatta volna be a salgótarjáni társulat április 24-én), Gál, a társszerző a Játék a kastélyban Márkus László Turaija mellett, Vikidál Gyulával pásztorok a Mácsai rendezte Téli regében valahol Bohémia nem létező tengerpartján, Titkár az Egy, kettő, három című Molnár-briliánsban Gálvölgyi János Norrisonja mellett, Osgood Meeker, egy állandó látogató a Forgószínpad „kivénhedt” sztárjai mellett, s utolsó bemutatóját (Ne nevess korán) alig egy évvel a halála előtt abszolválja a Játékszínben.
Amíg a színpadon az epizódfigurák várják, addig a filmvásznon sorakoznak az eminens, lovat szőrén is megülő hősök. Ha jól számolom, 51 filmben játszott. Fekete Miska után következhet egy újabb kuruc hős, a címszereplő Eke Máté a Tenkes kapitányában, játszik az Egri csillagokban, a Tüskevárban, a Rózsa Sándorban Bujtor István Piedone-másolataiban, mígnem 1983-ban Gyöngyössy Imre meghívja a Jób lázadása című holokauszt-filmjébe, amelyben Temessy Hédivel és Rudolf Péterrel brillíroznak. A filmet Oscar-díjra jelölik a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, s csak Ingmar Bergman Fanny és Alexandere előzi meg. De tarol San Remóban, s Cannes-ban is különdíjat kap. Filmes pályáját stílszerűen Herendi Gábor Magyar Vándorában zárja le, ahol, ha csak egy rövid, de ikonikus jelenet erejéig is, ő lehet a Tenkes kapitánya.
De ne feledkezzünk el a tévéről, a szinkronról és a rádióról sem. Horváth Ádám hívja Taki bácsi szerepére, az első magyar teleregénybe, a Szomszédokba. Alapító családtag a Szabó családban, ahol előbb egy bárzongoristát játszik, majd ő lesz Kárpáti Zoltán, az újságíró. Európa leghosszabb életű rádiós szappanoperája alig éli őt túl, pár hónappal a halála után, 2007 májusában, a 2 500. adással fejezi be földi pályafutását. Ahogy ő Jack Lemmon magyar hangja is.
Nem könnyű a színészi pálya, ugyanis egy színész rendkívül kiszolgáltatott. A rendezőtől, az igazgatótól, a közönségtől. Zenthe Ferencnek, aki fiával közösen még vitorlázóbajnoki címet is szerzett, mégsem volt ellensége.
Megkapta az összes elismerést is, amit csak lehetett, Kossuth-díj, a Nemzet Színésze, Salgótarján, Siklós és Zugló díszpolgára, s a legifjabb magyarországi megyei társulat is az ő nevét vette fel. De a legkedvesebb elismerést alighanem a barátjától, a Szomszédok rendezőjétől, Horváth Ádámtól kapta, aki a Nemzet Legkedvesebb Színésze elismerést ítélte neki oda. Bár mindketten már az égi társulatot erősítik, az elismerés itt maradt a Földön annyira szeretett közönsége kezében.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
