Idén október 3-án este köszönt be és másnap estig tart a zsidó vallás legfontosabb, legszentebb és legnagyobb ünnepe, a jóm kipúr, azaz az engesztelés ünnepe, vagy népies nevén a hosszú nap.
A bibliai eredetű ünnep a zsidó naptár szerinti hetedik hónap, azaz Tisri hónap 10. napján van, a Gergely naptár szerint évente változóan, szeptember vagy október hónap valamelyik napjára esik. A héber naptár luniszoláris, azaz kombinált Nap-Hold naptár: hónapjai valódi holdhónapok, újholdtól újholdig tartanak. Zsinagógai naptárnak is nevezik, mivel a világ zsidósága vallási célokra csak ezt használja.
A jóm kipúr jelentőségét mutatja, hogy a hívő zsidók egy teljes hónapot (elul) és még tíz napot szentelnek a felkészülésnek, az ünnepet mintegy felvezeti a zsidó újév (ros hásáná) és levezeti a nem sokkal később sorra kerülő sátoros ünnep (szukot). Az engesztelés napja elnevezés arra utal, hogy a Mindenható megbocsátotta Izrael fiainak az aranyborjú imádásának bűnét, amit akkor követtek el, amikor Mózes éppen a bálványimádás tilalmát is tartalmazó kőtáblákat vette át Istentől. Az Örökkévaló ezután kijelentette: „Legyen nektek ez a nap engesztelés napjául…” (3Mózes 23:27). A hagyomány szerint az ünnep nemcsak az élők, hanem a halottak, sőt az eljövendő nemzedékek számára is engesztelést hoz.
A Talmud az ünnepet egyszerűen csak napnak (jomá) nevezi, a hagyomány szerint ekkor pecsételik le és ezzel végleges lesz az az ítélet, amit ros hásánákor, az új év napján hozott az emberek sorsáról az Örökkévaló. A két ünnep közötti idő ezért a bűnbánat napjainak az ideje, amelyek reggelén, korahajnalban bocsánatkérő – szlichot – imákat mondanak, hogy az esetleges negatív ítéletet pozitív irányba billentsék. Szokás a haragosokkal még jóm kipúr előtt megbékélni, hiszen csak így várható el, hogy az Örökkévaló is megbocsássa a vele szemben elkövetett bűnöket.
Az engesztelés napját bűnbánó szertartások előzik meg. Előző nap kora reggel szokás alámerülni a rituális fürdőben (mikve), hogy megtisztulva fogadhassák a szent napot. Ugyanezen okból szokás a fogadalmakat, ígéreteket három tanú előtt feloldani, valamint bocsánatot kérni embertársainktól. A tisztaságot, a bűntől való mentesítést szolgálja a kápárá szertartása is, amelynek során egy kakast vagy tyúkot a fej fölött lassan megforgatva, szimbolikusan áthárítják rá a bűnöket.
Szokás a temetőbe is kilátogatni, felkeresni az elhunytak sírjait, az elmúlásra mint a bűn következményére emlékezni. A délutáni imában (minhá) elmondják a bűnbevalló imákat (viduj), ami a megbánás, a megtérés egyik lényege. Szokás ökölbeszorított kézzel a mellet ütni minden bűn említésénél. Megelőző nap délután, mivel a jóm kipúr böjtnap, bőségesen kell étkezni, nehogy az éhség érzete túlzottan zavarja az áhítatot, de csak könnyű ételeket szokás fogyasztani. A böjt előtti lakoma után a családfő megáldja gyermekeit.
Jóm kipúrkor érvényesek a szokásos munkatilalmak, valamint tilos enni, inni, tisztálkodni (az egészségügyit kivéve), piperecikkeket használni, bőrből készült lábbelit használni és házaséletet élni; a munkaszünetet a test szellemi részének kell szentelni. A jeruzsálemi Szentély fennállásának idejében a főpap e napon mehetett be a Szentek szentjébe, és végezte ott szolgálatát az egész nép bűneinek megbocsátásáért. Hosszú napnak (jóm ároh) azért nevezik, mert az ünnepnapokon szokásos négy imán kívül ekkor még egy ráadás imát (neilá) is mondanak a zsinagógában. Hosszú még azért is e nap, mert 25 órán át kell böjtölni és ezen idő java részét a zsinagógában kell eltölteni.
A liturgia a Kol nidré (Minden fogadalom) imával kezdődik az ünnep beköszöntése estéjén. A nap nagy részét imádsággal töltik, recitálják a Jizkort az elhunyt családtagok emlékére, megvallják bűneiket, isteni megbocsátásért könyörögnek, Tóra-olvasmányokat, Jónás könyvének felolvasását és istentiszteleteket hallgatnak. Az alkalomhoz illő viselet a fehér, ami a tisztaság szimbóluma, mivel jóm kipúr napján a zsidók olyanok, mint az angyalok. Az emberek azt kívánják egymásnak, hogy a mennyei könyvben azok közé írassanak be, akik jó év elé néznek. A nap a neila szertartással és a sófár (kosszarvból készült kürt) megfújásával ér véget.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
