„Ma a kapus gyakorlatilag tizenegyedik mezőnyjátékos” – interjú Novota Jánossal Orosky Tamás2026. 08. 05., sze – 16:34
Novota János Taksonyból indulva jutott el egészen a szlovák válogatottságig és a játékos-pályafutása csúcsát jelentő bécsi Rapid Wienig. Aktív karrierje váratlanul ért véget, a futballtól azonban nem szakadt el: kapusedzőként folytatta pályafutását, és ma a szlovák válogatott, valamint az új idénytő a Liberec szakmai stábjának tagja.
Hogyan élte meg a játékoskarrierje végét? Egyenes út vezetett a kapusedzősködés felé, vagy volt egy pont, amikor el kellett döntenie, hogy merre tovább?
A játékos-pályafutásom vége sajnos nagyon hirtelen jött. Egy szokásos, szezon előtti orvosi vizsgálat során kiderült, hogy rendellenesség van az aortámmal, ezért be kellett fejeznem az aktív futballt. Nagyon gyorsan világossá vált számomra, hogy a futballtól nem szeretnék elszakadni. Szinte azonnal úgy éreztem, kapusedzőként szeretném folytatni az utamat. Visszatekintve úgy érzem, hogy ez volt a lehető legjobb döntés.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást a játékos és az edzői szerep közötti átállásban?
Hogy fejben is át tudjak állni játékosból edzővé. Sokan ott követik el a hibát, hogy edzőként is játékosfejjel gondolkodnak, pedig ez a két szerep teljesen más szemléletet kíván. A futball folyamatosan fejlődik, ezért az edzőnek is folyamatosan képeznie kell magát. A profi futballban ma már nem elég csak a szakmai tudás. Fontos a kommunikáció, az emberek kezelése, és nagy előnyt jelent, ha valaki több nyelven is beszél. Egy mai kapusedzőnek nagyon sokoldalúnak kell lennie.
Miben más ma egy kapusedző munkája, mint mikor aktív játékos volt?
A mai kapusedző munkáját már nem is lehet összehasonlítani azzal, amikor én még aktív játékos voltam. Ma a feladatkör sokkal összetettebb. Az edzések mellett rengeteg videóelemzés, ellenfél-feltérképezés és tervezés tartozik a munkához. Emellett a kapusedző sokkal szorosabban együtt dolgozik a vezetőedzővel és a teljes szakmai stábbal. Nemcsak a kapusokkal foglalkozik, hanem a védekezés egészével is. A futball fejlődésével együtt a kapusedző szerepe is jelentősen kibővült.
Ma a kapusnak szinte „söprögetőt” kell játszania lábbal. Hogyan látja ezt a változást?
Ma már egy kapusnak nemcsak a kapuban kell magabiztosnak lennie, hanem a lábával is, gyakorlatilag tizenegyedik mezőnyjátékossá vált. Ehhez mi is alkalmazkodunk. Szinte nincs olyan edzés, amelyen ne kapna hangsúlyt a lábbal való játék. Ahogy ez a mérkőzések természetes részévé vált, ugyanúgy az edzéseknek is elengedhetetlen eleme lett.
Kapcsolódó cikkünk
Novota János együtt fog dolgozni Branislav Fodrek vezetőedzővel a Slovan Liberec edző stábjában.
A cseh élvonalbeli Liberec labdarúgócsapatának kapusedzője lesz Novota János, aki egy héttel korábban jelentette be, hogy négy szezon után elhagyja a komáromi KFC-t.
Novota így azzal a Branislav Fodrekkel dolgozhat együtt Csehországban, akit a DAC vezetősége a szezon elején váratlanul, a szurkolók általános elégedetlenségére menesztett. Fodrek magával vitte dunaszerdahelyi kollégáit, Albert Rusnák asszisztenst és Gábris Csaba erőnléti edzőt is Liberecbe.
Az észak-csehországi klub a legutóbbi szezonban a 6. helyen végzett a Chance Ligában.
Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel kapusedzőként szembesült a válogatottnál?
Talán az, hogy a válogatottnál teljesen más szintű elvárásokkal és nyomással találkozik az ember. Nemzetközi mérkőzéseken minden részlet számít. Ugyanakkor ez volt a munkám egyik legnagyobb öröme is. Olyan kapusokkal dolgozhattam együtt, akik nemzetközi szinten is bizonyítottak. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért. A hozzáállásuk és a munkamoráljuk példa lehet minden fiatal számára.
Hogyan lehet kezelni a versenyhelyzetet a válogatottnál a kapusok között?
Ez a kapusedzői munka egyik legnehezebb része. Egyszerre 3-4 kiváló kapussal dolgozunk, miközben a mérkőzésen csak egy állhat a kapuban. Számomra az a legfontosabb, hogy mindenki tisztában legyen a saját szerepével. Ez nem jelenti azt, hogy előre eldől, ki fog védeni, hiszen a teljesítmény mindig döntő tényező. A végső döntést pedig a vezetőedző hozza meg.
Ugyanilyen fontos azonban az emberi oldal is. Olyan kapuscsoportot kell kialakítani, amely a pályán és azon kívül is jól működik együtt. A válogatott sikere mindig fontosabb az egyéni érdekeknél.
Hogyan látja a szlovákiai kapusutánpótlás helyzetét?
Nagyon bizakodó vagyok. Jelenleg is több kiváló kapusunk szerepel magas szinten. Elég csak Martin Dúbravkára, Marek Rodákra vagy Dominik Greifre gondolni, de a fiatal generációban is sok tehetség bontogatja a szárnyait. Adam Hrdina, Jakub Surovčík vagy éppen Lubomír Belko is azt mutatja, hogy van jövője a szlovák kapusképzésnek.
A kapusedzői képzés színvonala is magas. Ennek is köszönhető, hogy több szlovák kapusedző dolgozik külföldön. Biztos vagyok benne, hogy Dúbravka generációja után is lesznek olyan fiatalok, akik képesek lesznek átvenni a stafétát.
Kapcsolódó cikkünk
Orvosi ajánlásra fel kell hagynia a profi sporttal Novota Jánosnak. A DAC és a bécsi Rapid korábbi kapusa, aki nyáron Debrecenbe igazolt, igyekszik elfogadni a kialakult helyzetet, sajnáltatni nem akarja magát.
A debreceni futballklub hivatalos honlapja szűkszavú hírt tett közzé a hétvégén: „Novota János nem tudta elkezdeni a felkészülést a DVSC csapatával, mivel az edzéseket megelőző vizsgálatok olyan eredménnyel zárultak, hogy a kapusnak be kell fejeznie a pályafutását.”
A 34 éves kapus lapunknak részletesen elmesélte, miről van szó. „A januári felkészülés előtt orvosi vizsgálatokon vettem részt, és kiderült, hogy aortatágulásom van. Az orvosok azt mondták, nem ajánlják, hogy folytassam a profi sportot, mert veszélyes lehet az egészségemre” – mondta Novota, aki több szakemberrel is konzultált, és bár véleményük nem mindenben egyezett, a profi sporttal járó megterhelést mindegyikük kockázatosnak ítélte.
„Nem voltak jelei a dolognak. Nyáron felfedeztek nálam egy enyhe tágulást, amire azt mondták, hogy figyelni kell, ezért is kellett januárban újabb kivizsgálásra mennem. De nem számítottam rá, hogy ez a dolog ennyit romolhat fél év alatt, most pedig már nagy tágulásról beszéltek” – avatott be a részletekbe Novota.
A hétköznapi életben nem korlátozza a diagnózis, annak sincs akadálya, hogy később edzősködjön. Novota próbál megbékélni a helyzettel: „Nem volt könnyű megemészteni a hírt, de azt gondolom, még mindig szerencsésebb, hogy így vették észre a bajt, mintha valami baj történt volna. Gondolkodtam már néhány dolgon, hogy mihez fogok kezdeni, de még túl friss minden, egy kicsit le kell ülepednie. Semmiképp sem akarom sajnáltatni magam, el kell fogadnom a helyzetet. Nyilván én is feltettem magamnak a kérdést, hogy miért történik ez velem, de erre nincs válasz. A családom nagyon sokat segít, és sok ismerős is jelentkezett, írt, hívott, hogy támogatásáról biztosítson” – fogalmazott a kapus, akit a DAC-ban, majd később a bécsi Rapidban is imádott a közönség. A taksonyi származású játékos tagja volt Ján Kozák válogatott keretének is, a franciaországi Eb-n is kint volt tartalékkapusként.
Novota nyáron Debrecenbe igazolt, első számú kapusnak szerződtették, de rögtön az első edzésen megsérült, s felépülése után csak epizódszerepekhez jutott a Lokiban, amellyel 2019 nyaráig szóló szerződése van. „A napokban fogunk tárgyalni a megállapodásomról, amely jelenleg még érvényben van” – tette hozzá Novota János.
Hosszú évek óta dolgozik a szlovák válogatott mellett. Érezte valaha, hogy a magyarsága befolyásolta volna a megítélését?
Sokan feltették már nekem ezt a kérdést az évek során, és a válaszom mindig ugyanaz: soha. Sem játékosként, sem kapusedzőként nem ért semmilyen hátrány amiatt, hogy magyar nemzetiségű vagyok. Mindenki tudta rólam, hogy magyar vagyok, mégsem fordult elő egyetlen olyan helyzet sem, amikor emiatt megkülönböztettek volna. Mindig azt tapasztaltam, hogy a futballban az számít, hogyan dolgozol, milyen ember vagy, és mit teszel hozzá a csapathoz. Néha úgy érzem, ezt a témát sokkal jobban felnagyítják, mint amekkora jelentősége valójában van.
Mi győzte meg arról, hogy a Liberechez igazoljon?
Négy nagyon szép évet töltöttem Komáromban, és mindig hálás leszek a klubnak mindazért, amit együtt elértünk. Ugyanakkor a szezon végére úgy éreztem, hogy szakmailag szükségem van új kihívásra, új impulzusokra és egy olyan környezetre, ahol tovább fejlődhetek.
Amikor megkeresett a Liberec, és kiderült, hogy Branislav Fodrek lesz a vezetőedző, nagyon gyorsan világossá vált számomra, hogy ez olyan szakmai lehetőség, amelyet érdemes elfogadni. Meggyőzött a klub jövőképe, az egyértelmű szakmai célok és az, hogy minden feltétel adott a magas színvonalú munkához. A családommal közösen hoztuk meg ezt a döntést, és úgy éreztük, hogy most jött el az ideje egy új fejezetnek az életünkben.
Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik arról álmodoznak, hogy egyszer eljutnak a nemzetközi szintre?
Hogy mindig dolgozzanak keményen, akkor is, amikor úgy érzik, hogy nagyon nehéz. Akkor is, amikor esetleg úgy gondolják, hogy egyszerűbb lenne valami mást csinálni, vagy amikor azt érzik, hogy egy edző nem bízik bennük eléggé. Az edzők jönnek és mennek, de az álmok velük maradnak. Ha valaki igazán hisz bennük, akkor kitartó munkával nagyon messzire el lehet jutni.
Flaškár Krisztián
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
