Magyarországon egyelőre még viszonylag keveset tudunk a minden év februárjában megrendezett, bulgáriai LukovMarsh elnevezésű eseményről, amely hasonlóságot mutat a Becsület Napjával, ugyanis mindkettőt tiltani szokták, és éppúgy kiváltják a szélsőbaloldaliak őrjöngését. De mi lehet ez? Erről kérdeztük Incze Bélát, a Légió Hungária vezetőjét, akik egy delegációval látogattak el ezen alkalomból Bulgáriába.
– Kérlek, mesélj arról, mik voltak az előzményei a bulgáriai utazásnak, melyik ottani szervezettel vagytok kapcsolatban, mit kell róluk tudni?
– Évek óta jó kapcsolatot ápolunk a Bolgár Nemzeti Unió (BNU) tagjaival, mely elég komoly múltra tekint vissza. A tevékenységük szerteágazó, az utcai tüntetésektől és megemlékezésektől elkezdve, a világnézeti előadásokon át, a könyvkiadáson keresztül az erdei túlélésig bezárólag sok mindennel foglalkoznak. A 2019-ben alapított Európa Erőd Szövetségnek mind a BNU mind a Légió Hungária alapítószervezetei. A mozgalom legkomolyabb rendezvénye a LukovMarsh, melyet immár 20 éve szerveznek meg. Erre utaztunk el egy nagy létszámú delegációval.
– Mit kell tudni magáról a felvonulásról, milyen történelmi előzményei vannak?
– Hriszto Lukov I. világháborús hős, a tüzérségi fegyvernem szakértője, hadügyminiszter és mozgalmár előtti tisztelgés a felvonulás célja. Lukov egy olyan személyiség, akire nem csak a bolgárok, de Európa minden nacionalistája büszke lehet. Született katona és hazafi, aki úgy szolgálta hazáját hadügyminiszterként, hogy az I. világháborút követő nemzetközi egyezmények miatt Bulgária sem növelhette érdemileg a hadseregét, de Lukov megtalálta a megoldást, hogy megkerülje a korlátozást és a korszak kihívásainak megfelelő, nagy létszámú honvédő erőt hozott létre. Amikor miniszteri megbízatása lejárt, ugyanabba a Szófia szélén álló, puritán házba tért haza, mint ahonnan elindult politikai karrierje. Tehát a személyes vagyona nem növekedett, miközben a semmiből szervezett újjá egy egész hadsereget. Ez a jelleméről sok mindent elmond.
– Mi történt aztán vele?
– A ’30-as évek végén lett a Bolgár Nemzeti Légiók Szövetségének vezetője, ami egy szélsőjobboldali mozgalom volt, és a maga 75.000 fős tagságával a társadalom minden rétegére hatást gyakorolt. Lukov már hadügyminiszterként remek viszonyt ápolt a III. Birodalom diplomatáival és ezeket a kapcsolatait mozgalmárként is kamatoztatta. Mind a tengelyhatalmakkal szövetséges Bolgár Királyság, mind a nemzetközi baloldal riválist és ellenséget látott benne, mert a hadsereg lojális volt hozzá, és iszonyatos tömegbázissal rendelkezett. A szervezetet betiltotta a hatalom, de ez a gyakorlatban nem akadályozta működésüket.
1943 február 13-án azonban a nemzetközi baloldal lépett akcióba. Két zsidó származású partizán várta Lukovot a háza előtt, és tüzet nyitottak rá. Az első golyó után még rávetette magát a támadókra, de további két lövést adtak le rá, melyek halálosnak bizonyultak. Hriszto Lukovot a saját háza előtt végezték ki a partizánok. A LukovMarsh az ő emléke előtt tiszteleg. Gondolom mondanom sem kell, hogy belőlünk, militáns konzervatívokból egy ilyen életút elismerést és tiszteletet vált ki, a meleg-konzervatívokból félelmet, a baloldaliakból pedig gyűlöletet.
– Úgy hallottuk, nem volt problémamentes a felvonulás, milyen volt a rendőrség hozzáállása?
– A LukovMarsh története nagyon hasonló a Becsület Napjáéhoz. Évek óta folyamatos a háború a különböző hatóságok és a BNU szervezői közt. A nemzetközi nyomás is hasonló. Izraeli és amerikai liberális érdekcsoportok lobbiznak a rendezvény betiltásáért, és minden évben van egy kisebb létszámú antifa ellentüntetés is. Barátaink helyzetét nehezíti, hogy Bulgáriában egy kicsit komplexebb a gyülekezési jog mint nálunk, és a rendőrségen kívül a polgármesternek is beleszólása van az eseményekbe. Az idei felvonulás volt az első, amit teljesen betiltottak, pontosabban a bírósági tárgyalás idejét jóval a felvonulás utánra tették, így a rendőrség úgy értelmezte, hogy a tiltás van érvényben.
– Hogyan sikerült akkor mégis megtartani?
Erre a BNU válasza az volt, hogy bejelentettek egy tüntetést a tiltás ellen (megjegyzem ez a Becsület Napja kapcsán is felmerült, de Magyarországon februárban nekünk gyakorlatilag nem lehet semmilyen közterületi eseményt bejelenteni. Ez a szint a német állapotokkal egyezik), ez a rendezvény pedig a "Tiltott menet" elnevezést kapta. A rendőrség megtiltotta, hogy a résztvevők Lukov nevét skandálják, de nem lehetett az arcát ábrázoló transzparenst sem vinni, illetve ilyen ruhadarabokat vagy kitűzőket sem viselni. A BNU összesen 300 bolgár zászlót osztott ki a felvonulók közt, és folyamatosak voltak az antikommunista, baloldalellenes skandálások. Volt ereje a menetnek…
– Nyilván tudta a rendőrség is, hogy kinek az emlékére szervezték a felvonulást…
– Igen, és a rendőrségre rátérve feszültek voltak, annak ellenére, hogy tudomásom szerint nem kellett intézkedniük a rendezvény során. Többezres létszámban voltak mozgósítva. Ránézésre még a falusi rendőrőrsök takarítónőire is egyenruhát adtak. BNU-s barátainktól tudtuk meg, hogy a bolgár belügyminisztérium határozott kérése nyomán vízágyúkat is kivezényeltek. A felvonulás – mint mindig – viszont erőt sugározva, és abszolút fegyelmezetten zajlott le, így nem kis pénzkidobás volt ez a készültség a hatalom részéről.
– Több szervezet és képviseltette magát Európából? Velük milyen a viszony?
– Mozgalmunk delegációja volt a legnagyobb, közel 30 legionáriussal és közeli bajtársunkkal vettünk részt az eseményen. Jelen volt Németországból a Die Heimat, Csehországból a Nacionalisté, Franciaországból a Les Nationalistes. Ezek a szervezetek mind tagjai az Európa Erőd Szövetségnek. De jelen voltak lengyel és olasz szervezetek, illetve a Kampf der Nibelungen és a Pride France nacionalista küzdősport közösségek képviselői is.
– Csakúgy, mint a Becsület Napja iránt, a LukovMarsh irányába is nagy tehát az európai érdeklődés?
Pontosan, komoly a nemzetközi érdeklődés az esemény iránt. Február a nacionalisták legerősebb hónapja. Ilyenkor Drezdában, Szófiában és Budapesten olyan létszámú és színvonalú események valósulnak meg, amik nem véletlenül szúrják a mindenkori hatalom, a meleg-konzervatívok és a szélsőbaloldaliak szemét egyaránt. Ezeknek az alkalmaknak az elsődleges célja a megemlékezés és a tisztelgés a hősök és elődök előtt. Ezentúl azonban hatalmas jelentősége van a nemzetközi tapasztalatcserének és hálózatépítésnek. Nem véletlenül és nem alaptalanul retteg ettől folyamatosan a szélsőbal.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
