Korábban már írtunk róla, hogy a sok évig-évtizedig hangoztatott „bezzeg Szlovákia” mantra mostanra már nemcsak nem állja meg a helyét, hanem egyenesen egyre többet kell szégyenkeznünk amiatt, hogy milyen országban élünk. Egyesek persze – akár jogosan – erre rávágják kapásból, hogy pont olyanban, amilyennek indult az emberellenes, antidemokratikus Beneš-dekrétumaival és jogfosztó intézkedéseivel, de ezt mindenki saját maga döntse el.
A maffiamódszerű újságíró-gyilkosság viszont minden kétséget kizáróan egy olyan törésvonala az országnak, ami sok elképesztő eseménysorozatra világított rá, melyeket külön-külön talán regisztráltunk is, csóváltuk is rajta a fejünket, mégse tudatosítottuk igazán, nem állt össze a kép. A jámbor, sokat próbált, miáltal meghunyászkodottá vált felvidéki nép pedig az évtizedek alatt szépen hozzászokott legyinteni mindenre.
Az uniós alapokat a kormánnyal összejátszva a kalábriai maffia dézsmálja nemlétező tevékenységekre? Hát igen – legyintettük – biztos máshol is történik ilyen… A karhatalom agyba-főbe veret egy stadionnyi embert? Minek mennek huligánok közé, hiszen a foci durva játék… A fényes utcán vernek meg egy egyetemista lányt az anyanyelve miatt? Egyedi, véletlen eset. Jobban kell figyelni hol hogyan beszélünk… Nyelvtörvénnyel lehetetlenítik el egy őshonos nemzeti közösség boldogulását? Jól van, végül is tudunk mi annyit szlovákul… Akaratuk ellene fosztanak meg embereket állampolgárságuktól? Végül is annyira nincs nagy szükségünk arra a kettős állampolgárságra… A bársonyos forradalom emléknapján horogkeresztes és sarlókalapácsos zászlókkal vonulnak fel (járványhelyzet kellős közepén)? Ő dolguk, ilyen a demokrácia… A kormánygéppel kínai diplomatákat rabolnak el? Ki tudja, mi az igazság? Mi ehhez kisemberek vagyunk… Az önálló ország első köztársasági elnökének fiát maffiamódszerekkel rabolják el és zsarolják vele az államfőt? Ki emlékszik már, pontosan hogy is volt… Máig érvényben vannak a Beneš-dekrétumok? Jaj, hát azt se tudjuk már, mik azok…
De a fenti sort hosszan lehetne még folytatni, bár nincs kétségünk afelől, hogy mindenre lesz egy legyintő mismásolás.
Öngyilkosság? Az ellenzéki politikusok mást kiáltanak, és furcsa is, hogy decemberben még idegenkezűséget kizárva szemsérülést szenvedett el szerencsétlen a cellájában, most pedig már biztos nem fog „köpni”. Hogy valóban öngyilkosság vagy a szervezett bűnözés egyik újabb esetéről van szó, és hogy kinek kedvez, hogy már nem vallhat, azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni, de ennyi is elég ahhoz, hogy tudatosítsuk, egy normális országban, az Európai Unió tagállamában itt valami nagyon nincs rendjén.
Veszettül nem normális, hogy a 21. században újságírókat végeznek ki, ex-rendőrfőkapitányok menekülnek (vagy menekítenek) inkább a börtönhalálba, mint hogy tovább teregessék a vélhetőleg durva szennyest; korántsem normális, hogy kormánygéppel rabolnak el diplomatákat, vagy „csak” megveretnek egy stadionnyi embert, meghurcolnak egy diáklányt, mert magyarul telefonált, embereket fosztanak meg akaratuk ellenére az állampolgárságuktól, vagy például jogérvényben hagynak egy emberellenes, II. világháborús dekrétumot, ami alapján tízezreket (nagyszüleinket) hurcoltak erőszakkal kényszermunkára, de egy jogállamban az sem egészen elképzelhető, hogy köztársasági elnökök fiát rabolják el, hogy aztán zsarolják vele.
Hát milyen ország ez? Hahó! Ébresztő, ez nem Kolumbia, de még csak nem is a Balkán! És mindezek után tud még bárki is „bezzegszlovákiázni”, vagy jogállamiságból kioktatni bárkit is?!
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
