A Kuciak-gyilkosság perének múlt héten kezdődött főtárgyalása sokakban kelthetett olyan várakozást, hogy egy új korszak kezdődhet a szlovák jogállamiság történetében. A múlt csütörtökön őrizetbe vett korábbi főügyész másnapi szabadon engedése azonban újabb kételyeket ébresztett.
Február 21-én lesz két éve, hogy eldördültek azok a lövések, amelyek kioltották Ján Kuciak oknyomozó újságíró és jegyese, Martina Kušnírová életét. A kettős gyilkosság országos felháborodást váltott ki, amely ugyan nem sodorta el a regnáló kormánykoalíciót, de végzetesen megtörte Robert Fico politikai pályáját. Az események átrendezték az ellenzéki oldal erőviszonyait is, megágyazva a társadalmi tiltakozásokból kinövő Progresszív Szlovákia megerősödésének.
Igazi fordulat azonban attól várható, hogy
Kuciakék halálát követően egyértelművé vált a szlovákiai demokrácia sebezhetősége, miután egyre több szálon derült fény a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás szereplőinek összefonódására kétes alvilági körökkel.
Szlovákia történetének legnagyobb érdeklődéssel várt pere vette kezdetét múlt hétfőn a bazini Speciális Büntetőbíróságon. A gyilkosság kitervelésével és végrehajtásával megvádoltak közül négyen álltak a bíróság elé, miután Andruskó Zoltán korábban vádalkut kötött, és a bíróság jogerősen 15 évre ítélte. A vádlottak közül egyedül Miroslav Marček vallotta be bűnösségét: beismerve, hogy ő végzett Kuciakékkal. Marček a bíróság előtt megrázó részleteket mondott el a kettős gyilkosság végrehajtásáról – mindezt az áldozatok hozzátartozóinak a jelenlétében.
Tomáš Szabó, Alena Zsuzsová és Marian Kočner a gyilkosságokra vonatkozóan nem tettek beismerő vallomást. A bűntény kitervelésével megvádolt Kočner csak az illegális fegyvertartás vádjában ismerte el bűnösségét. Szabót és Marčeket egy másik gyilkossággal, Molnár Péter gútai vállalkozó megölésével is vádolják.
A megbízó a vád szerint a Kuciak-gyilkossághoz hasonlóan ebben az esetben is Alena Zsuzsová volt.
A Kuciak-gyilkosság ügyében múlt héten tanúként hallgatta meg a bíróság Andruskó Zoltánt és Peter Tóth egykori újságírót, a Szlovák Információs Szolgálat kémelhárításának korábbi igazgatóját. Utóbbi, vallomása szerint, Kočner utasítására figyelte meg mások mellett a kétes hírű nagyvállalkozó után kutakodó Kuciakot. A vád szerint az általa összegyűjtött információkat használták fel az elkövetők a kettős gyilkosság végrehajtásakor. Peter Tóthoz hasonlóan Andruskó is részletes terhelő vallomást tett a vádlottakra, a gyilkosságok kitervelőjeként nevezve meg Marian Kočnert. Lapunk megjelenését követően tovább folytatódik a per főtárgyalása. További tanúkat is beidéznek, köztük Norbert Bödör nyitrai üzletembert, valamint Jaroslav Haščákot, a Penta egyik főrészvényesét is.
A részletes terhelő vallomások miatt a vád egyre szilárdabb lábakon áll, mégis felmerül a kérdés, születhet-e olyan ítélet, amely visszaállítja a szlovák jogállamiságba vetett közbizalmat? A kérdés már csak azért is helytálló, mert a Kuciak-gyilkosság pillanatok alatt rombolta le a polgárok jogbiztonságát, miután fokozatosan fény derült a hatalmi ágak és az alvilág összefonódására.
Bár a belügyi tárcánál és a nyomozati szerveknél végrehajtott személycserék lehetővé tették, hogy bíróság elé állítsák a vélhető bűnösöket, aligha hihetjük, hogy egyetlen ítélet katarzist kiváltva visszaállítja a szlovák jogállamba vetett bizalmat. Az emberi pszichét ismerve könnyen beláthatjuk, hogy amíg a bizalom elvesztése pillanatok műve, addig annak visszaszerzése hosszú, buktatókkal teli folyamat. Különösen akkor – mint esetünkben –, ha a szlovák jogállam működésével szembeni kétségek újabb megerősítést nyernek.
…jaj de nagyon boldog vagyok – folytathatnánk maliciózusan az LGT slágerét Dobroslav Trnkára gondolva. A Kuciak-gyilkosság vélelmezett kitervelőjével, Marian Kočnerrel bizalmas viszonyt ápoló egykori főügyészt múlt csütörtökön vették őrizetbe, hogy másnap, miután a rendőrség hiába kérte a vizsgálati fogság elrendelését, a Különleges Ügyészi Hivatal szabadon engedje. Trnkát hivatali jogkörrel való visszaéléssel vádolják, szabadlábra helyezése nagy felzúdulást váltott ki.
Több ellenzéki párt, köztük a Magyar Közösségi Összefogás is botrányosnak nevezte a korábbi főügyész őrizetét megszüntető határozatot.
Trnka esete az MKÖ szerint azt mutatja, „még mindig meg van kötve a rendőrség és az illetékes szervek keze”, vagyis „ahhoz, hogy valódi változás álljon be a rendőrségen, az ügyészségen és a bíróságokon, le kell váltani a maffiakormányt”.
Dobroslav Trnka jogérzékének szemléltetésére álljon itt egyetlen példa azok kedvéért, akik már nem emlékeznek a 2008-as dunaszerdahelyi szurkolóverésre. Trnka a szlovák jogrend akkori legfőbb őreként, miután a Slovan elleni hazai mérkőzésen a készenléti rendőrök aránytalanul és indokolatlanul fellépve agyba-főbe verték a dunaszerdahelyi szurkolókat, maradandó sérüléseket okozva egy 17 éves fiúnak, minden tekintetben megalapozottnak tartotta a rendőrségi beavatkozást. Szerinte
„csak megfékezték azokat, akik bűncselekményt vagy kihágást követtek el, illetve valamilyen bűncselekmény elkövetésére készültek”.
Az ember, még ha felvidéki magyar is, a pillanatnyi szélcsendben elfelejti a nem is olyan régi viharokat. 2020-ban már távoli emlék Malina Hedvig 2006-os megverése és meghurcoltatása, mint ahogy a dunaszerdahelyi szurkolóverés is.
Talán nem tanulság nélküli felidézni, hogy akkor is és most is a Smer-SD volt kormányon.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/4. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
