Jó reggelt, Magyarország! Viszlát, szolgaság, viszlát, reménytelenség! Huszonhárom éve először történt meg, hogy az Egyesült Államok és a csak egy irányba sújtó bunkósbot rossz végénél álló Magyarország viszonyában paradigmaváltásra került sor, amelynek fő megjelenítője és megtestesítője Gulyás Gergely, a kormánypárt 33 esztendős frakcióvezető-helyettese.
Aki január 22-én lapunkban Colleen Bell Budapestre szánt amerikai nagykövetnek mondta el lesújtó, tényekkel kegyetlenül megerősített véleményét a filmes asszony magyarországi ismereteinek hiányairól, torzulásairól és kikövetkeztethető forrásokból szerzett sértéseiről, amelyekkel támadta fogadó országa kormányát. És akinek az amerikai szenátusi meghallgatásán mutatott gyatra teljesítményéről a hazánkba látogató McCain szenátornak is volt egy gúnyos mondata.
Szörnyű! – visított egyöntetűen a balliberális sajtó, amelynek szintén Gulyás Gergelyre kihegyezett álláspontját a Galamus nevű hírportálon egy tegnapi cikk így fejezte ki címében: „Amerika nem tűrheti tovább az Orbán-rezsim inzultusait.” Ha azt írnánk, e hadi rikkantás magvasan fejezi ki a nálunk a világon egyedülállóan minden esetben a bennünket támadó védelmére kelő ötödik hadoszlopos magatartást, tőle visszhangozna az a német sajtó, amely most éppen arról felejtett el beszámolni – vagy a francia amerikai nagykövetség tiltakozni amiatt –, hogy vasárnap a párizsi Bastille-tól menetelő 17 ezres tömeg vonult fel „Zsidók, takarodjatok Franciaországból!” és „Buzik ki, kutyák jöhetnek!” kiáltásokkal.
De a nyugalmát eddig még soha el nem vesztő, jogvégzett frakcióvezető az új és emancipálódott kormányzati hangra tegnap rátett még egy szívlapáttal. Amikor vége lett az e paradigmaváltást megtestesítő, az Egyesült Államok magyarországi lehallgatását vizsgáló parlamenti bizottság ülésének, amely – jelentette ki Lázár János államtitkár – jelentősen befolyásolhatja az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatát, Gulyás Gergely azt mondta, aggasztja, hogy Amerikában a külföldiek lehallgatása tekintetében teljes mértékben hiányzik a fékek és ellensúlyok rendszere. Végre-valahára nálunk egy politikus a fejünkre rendszeresen lesújtó amerikai bunkót használta az ütlegelővel szemben.
Gulyás levele ellenében a balliberális oldal szolgái ismételten felsorolták az összes „érvet” az amerikai jelölt mellett. Csak nem képzeli bárki is, tördelték kezüket, nyelvüket a korábbi Moszkva helyett Washington felé nyújtva, hogy Bell nagykövetjelölt ne amerikai kormányzati álláspontot hangoztatna, és ne volna tökéletesen felkészítve?
Pár nappal Bell szenátusi meghallgatása után került sor az Obama elnököt szintén nagy pénzzel támogató amerikai üzletember, George Tsunis kijelölt oslói nagykövet meghallgatására. Aki tudván az illemet és szokásokat, nem a norvég kormányt szidalmazta, de – legalábbis azt hitte, az elvárt szókereplő tetszésre talál – „a norvég kormány szerint gyűlöletet fröcsögő” szélsőjobboldali norvég Haladás Pártot. Amikor az izzadó Tsunis megtudta, hogy egy kormány nem szokta saját koalíciójának tagját bírálni, amelynek egyébként egy fél tucat miniszteri tárcája van, és azt, hogy Norvégia nem köztársaság, hanem királyság, tájékozatlansága miatt Colleen Bell-lel ellentétben bocsánatot kért.
De sikerült neki az EGÉSZ norvég társadalmat felbőszítenie. Mert e csodálatra méltó nép a földkerekség azon csaknem kétszáz országának egyikét lakja, ahol a most nálunk is megvalósult paradigmaváltás már vagy régen megtörtént, vagy nem is volt rá szükség. Mérhetetlen öröm, hogy Magyarország végre nem tűri – galamusi fordulattal – az „Obama-rezsim inzultusait”.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
