…Mint amikor a magyar energetikai ipart vásárolták fel nyugat-európai cégek, mint ahogyan azt tették – a globalizmust éljenző média tapsvihara mellett – a média óriási többségének megvételével együtt, és tartják még birtokukban ma is az olyan piacvezetőket, mint például az RTL Klub. Most azonban hirtelen ez a globalista gyakorlat nemzetbiztonsági kockázattá lépett elő nemcsak az Egyesült Államokban, de Brüsszelben is…
Új Selyemút kell, Bayer-Monsanto összeolvadás nem kell
Ha a globalizmust eddig „vérükkel” is védő főszereplők és mellékszereplők hozzáállásának viharosan gyors hátraarca nem járna vagy járhatna oly súlyos következményekkel, még kajánul mosolyoghatnánk is a gigafarizeisztikus lelepleződésen.
A most már tényleg eszét vesztettként viselkedő, illetőleg a kampány-ígéreteivel szembemenve nem az amerikai nép, hanem csak és kizárólag a hadiipari-biztonsági komplexum érdekeit végrehajtó Donald Trump elnök és az őt követő Európai Unió oly sok évtizednyi globalizmus imádat után annak ellensége lett, és azt meg akarja fékezni.
Ezt a fordulatot nemcsak Trump hivatalba lépése fémjelezte, de az azzal egybeeső davosi Világgazdasági Fórum is, ahová az amerikai elnöknek – nyilván egyéb ügyes-bajos dolgai miatt – nem volt ideje ellátogatni, és ahol Hszi Csin-ping kínai elnök „lopta el a show-t” és vált a szabad világkereskedelem élharcosává.
Az elején az Európai Unió még méltatta is Hszi elnök szerepét. Majd utána gondolt egyet – a világért sem amerikai befolyásra – és besorolt az amerikai protekcionista, antiglobalista vonal mögé. Meghúzva a vészharangot, amiért a kínaiak az általuk eddig visongva követelt játékszabályok szerint kívánnak továbbra is eljárni, azaz úgy, hogy akinek pénze van, az felvásárolhat vállalatokat.
Mint amikor a magyar energetikai ipart vásárolták fel nyugat-európai cégek, mint ahogyan azt tették – a globalizmust éljenző média tapsvihara mellett – a média óriási többségének megvételével együtt, és tartják még birtokukban ma is az olyan piacvezetőket, mint például az RTL Klub.
Most azonban hirtelen ez a globalista gyakorlat nemzetbiztonsági kockázattá lépett elő nemcsak az Egyesült Államokban, de Brüsszelben is, és amelynek tervei ellen a múlt héten egyedül Finnországnak volt mersze teljes hangerővel kiállni.
Kai Mykkänen finn külgazdasági és fejlesztési miniszter egyenesen azt az igen súlyos kijelentést
tette, hogy az EU-nak azon, múlt csütörtökön meghirdetett tervei, amelyek értelmében még az eddigieknél is keményebben akarja megszűrni, hogy Kína és más országok hová fektethetnek be és milyen cégeket vásárolhatnak fel az Európai Unióban, kudarcba fulladnak, ugyanakkor kereskedelmi háborút kockáztatnak. A terv egyszerűen fogalmazva – mint tette azt az Euroactiv brüsszeli szakportál – „európai mechanizmust állítana fel a külföldi befektetések megvétózására a stratégiai szektorokban”.
Nem annyira közismert, de egyáltalában nem titok, Emma nuel Macron ultranépszerűtlen francia elnök azzal a kampányígéretével loholt az amerikai protekcionista irányba, hogy a kínai és egyéb, unión kívüli befektetési és felvásárlási kísérleteket alaposan meg kell szűrni, amikor azok az unión belüli cégeket vagy zöld mezőket célozzák. Amihez azután Németország és Olaszország teljes mellszélességgel csatlakozott, hiszen – mint hirtelen rájöttek – oly sok vállalat felvásárlása jelenthet nemzetbiztonsági kockázatot az informatikától a közlekedésen át az energiaiparig.
A Fehér Házzal e téren is már ismét együtt mekegő Európai Bizottság közölte, ha az unió bevezetné e kezdeményezést, akkor Európa „főbb kereskedelmi partnerei mellé állna”, kiemelve az Egyesült Államokat.
Az Európai Unió nagyon fél attól, hogy Kína ugyanazt teszi, mint amit a nyugati világ tett az elmúlt évtizedekben. Vásárol, befektet határain kívül is. Tavaly például harmincötmilliárd dollár értékű közvetlen kínai befektetés érte el az Európai Uniót. Nem is szólva arról, hogy az évszázad projektje, a kínai Új Selyemút mekkora halálos csapást jelenthet azokra, akik nagy hirtelen földrészek infrastrukturális és kereskedelmi összekapcsolását – amelyből a világ népeinek majdnem fele részesülne igen pozitív módon – lassan atomcsapással egyenértékűnek tekintik, jobban mondva propagálják.
Talán nem csoda, hogy – mint szeptember elején kitudódott – az Egyesült Államok azonnal kereskedelmi szankciókat hirdetett meg Kína ellen.
A hazai balliberális-neoliberális sajtó, mint várható volt, nagyon haptákba vágta magát.
A Népszava a közelgő kínai „apokalipszist” e főcímmel ellátott, teljes oldalas szöveggel látta el a Nemzeti Vágtára hívó állami hirdetés fölött: „Kína lett Athén mentsvára”, míg az alcím így riogat: „Kétségek – Görögország egyre szorosabb kapcsolatokat ápol Pekinggel, ami mind nagyobb aggodalmat ébreszt az Európai Unióban”. A szeptember 5-i keltezésű cikk ezzel a végszóval zárul: „A kínai terjeszkedéshez Berlinnek is lesz egy-két szava: a német kormány nyomására nehezebb lesz, hogy távol-keleti cégek vásárolják be magukat európai vállalatokba.” Hogy éljen a demokrácia és a globalizmus! Amit persze most már fel kell áldozni, amikor azok újabb formában riogatnak a „történelem visszatértével”.
Hogy mindeközben a világra és így ránk nézve egyik legkatasztrofálisabb következménnyel pontosan az jár, hogy az Európai Unió képtelen lesz megállítani a Bayer–Monsanto világcégek mega-összeolvadását, ezzel iszonyatos veszélyt jelentve a környezetre, a közegészségügyre és az élelmiszer-biztonságra, az természetesen az előbb felsorolt médiumokat nem zavarja.
Akár a hazai zöldpárti vezért, a Széllel bélelt Bernadettet, aki – ismerve őszinteségét és a „magyar emberek” iránti aggodalmát – nem is hallott e veszélyről, olyannyira lefoglalja megszállt tekintetét a nukleáris Paks 2 nevű Armageddon.
Minderre azt mondhatnánk: miután évtizedek óta naponta többször sulykolták belénk a demokrácia és a globalizmus előnyeit, semmi brüsszeli vétó az óriási lehetőségeket kínáló Új Selyemút és egyéb nem uniós, amerikai befektetések ellen, de azonnal vétó az emberi élet minőségét súlyos romlással fenyegető Bayer–Monsanto mega-összeolvadás ellen.
mho
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
