Régebben többet foglalkoztam az LMBTQ-témával, ahogyan a mainstream kereszténység vagy bármilyen magát keresztény jelzővel illetett csoportosulás. Ma már mérhetetlenül unom. Nehéz eldönteni, hogy a Pride-on vonuló, Szivárvány TV-t létrehozó, minden sorozatba és filmbe LGBTQ karaktert erőszakoló világ, vagy a konstans ezt figyelő, ezen triggerőldő, sokgyermekes, nemzetmentésként ipari szaporodást hírdetők a fárasztóbbak-e. Ha valaki kicsit is elmélyed Krisztus üzenetében, akkor kiviláglik, hogy a probléma és a bűn mikéntje egyáltalán nem abban keresendő, hogy alászállott földiporhüvelyében kinek mire áll fel, vagy nedvesedik. Az igazi és fő probléma maga ezen porhüvely. A porhüvely ideiglenes és leromlott. Tudjuk, hogy a krisztusi ember számára, illetve a Mennyek Országában nem lesznek nemek, nem lesz férfi, sem nő ( Gal. 3:28). Maga a szexualitás már önmagában a bűneset utáni létállapotromlás szükségszerű következménye. A nemi identitásunk pedig a Mennyeket megelőző forma, melyen végül felülemelkedünk. Legbestiálisabb, legkrisztusellenesebb dolog ezen ideiglenes és tökéletlen formánkkal azonosulnunk. Akinek a szexualitás egy identitás, ne adj Isten szubkultúra, az lelkileg katasztrofális végveszélyben van. Nincs ennél sötétebb erő, amivel idekötözné magát a süllyedő világhoz, mint csak a süllyedő világban létező szexus.
Teljesen mindegy, hogy hetero, homo, bi, transz és kismillió kívánságműsor identitás az, amiként az ember identifikálja magát. A szexuális identifikáció maga a pokol fenekére való lekacsintás. Pál apostol sem tesz már különbséget.
„Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, (tükörfordításban férfifertőzők, tehát homoszexuálisok) sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.” (1Kor. 6:9)
Nagyon fontos, hogy az apostol ezt a témát egy felsorolásban lazán elintézi. Aki parázna (heteroszexuálisan a korabeli szöveg értelmében), vagy bujálkodó vagyis kéjenc, az ugyanolyan mélyen van, mint ha valaki az LMBTQ betűszó bármelyikében lenne. Krisztus Hegyi Beszéde óta tudjuk, hogy pusztán szexuális kívánsággal gondolni egy utcán látott nőre is paráznaságnak számít lélekben. Mindenki, aki ezt tette már, bármilyen nemű egyénnel, vagy élvezettel nézett pornót, fantáziált bárkiről és bármiről, bármilyen szexuálisan, az ugyanott van, mint az LMBTQ. Ezek pedig mind egyenrangú felsorolásba tartoznak a kapzsi gengszterekkel és tolvajokkal, alkoholistákkal és minden más függővel, aki nem ura a saját elméjének és testének! Mindenki, aki a Pride szivárványzászlaja alatt felvonul és „büszke” egy nemi identitásra, az a sötétség felé tart, s mindenki, aki büszke arra, hogy a romlott világ biológiájának megfelelően izgul fel egy ellentétes, szaporodásra alkalmas egyedre, az robog a feneketlen kút felé. Krisztusilag a vita egyenrangú azzal, mintha az alkoholisták vs. drogfüggők erkölcsi mérkőzését néznénk. Mindannyian hatalmas bajban és bűnben tobzódunk nap, mint nap. A szellemi dolgok felé fordulás helyett, bármelyik világhoz minket láncoló bűnünket büszkeséggé és identitássá fabrikálni pedig a legkárhozatosabb út. Mindenki más vágyat, keresztet, bűnt kapott, amik egyenként nézve horizontálisan nagyon messze vannak egymástól, de vertikálisan ugyanolyan messze van Istentől az összes. Pedig csak ő menthet meg bennünket, hisz mindenki halálos bűnben tocsog. Csak mindenki a maga módján.
Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »
