Lipszky János a 18. és a 19. század fordulójának legismertebb tudós térképésze volt. A Trencsén vármegyei Szedlicsnán (ma Trencsénsztankóc része) született 1766-ban.
Középfokú tanulmányait 1776–1782 között a losonci református iskolában, a trencséni piaristáknál és a pozsonyi evangélikus líceumban végezte. Fiatalon katonai pályára lépett. A csaknem három évtizedes katonai pályafutása alatt harcolt a törökök, a forradalmi Franciaország és Napóleon császár katonái ellen. Ez utóbbi háború idején alezredesi rendfokozatban József nádor hadsegéde volt, majd 1813-ban ezredesként nyugdíjba vonult. Az egészsége helyreállítása érdekében tett üdülőhelyi kúrák után hazatért, és családja által szétzilált birtokait rendbe rakta és továbbfejlesztette.
Munkáját gróf Vécsey Szigbert támogatásával éveken át a tényleges katonai szolgálat alól felmentve Pesten végezte. 1802-ben megrajzolta Pest és Buda 1:7200 méretarányú négylapos várostérképét is, amely végül 1810-ben jelent meg nyomtatásban. Ezekkel a munkáival tulajdonképpen megalapozta a magyar tudományos térképészetet.
Nem nősült meg, agglegényként, gyermektelenül halt meg. Szülőfalujának központjában egy parkban található sírja fölött egy kőíven művészien kidolgozott fejszobra látható. A sírkő felirata:
Megjelent a Magyar7 2023/47. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
