Lila gombok Horváth Bianka2023. 02. 22., sze – 09:53
Gombot kell venni. Nem is akármennyit s nem is akármilyet. Pontosan olyat, mint amit az álmaimban láttam. Szép volt. Jó nagy kövér holdként kereklett, puszta létével jelezte, itt vagyok s én uralom az egész mibenlétet.
Igen, gombot. A nagy már megvan. Pontosan olyan kell, hogy legyen, mint az álomban. Lila színű, kerekded, s persze rendesen gombolja össze azt, amit kell. A két nagy leplet, azt, amelyik balról is, jobbról is átfog, betakar.
Gombot kell venni. A nagy mellé az összes többit. Először is négy közepes kell még. Ezek is szépek, lilák, pont olyan árnyalatúak, mint a nagy. Az kerül majd középre. A közepesek kicsit cirádásak, enyhe barázdáik jelzik különbözőségüket, de nem veszik el a nagy nagyságát. Kettő kerül fölé majd, kettő pedig alá.
Aztán persze ott vannak a kicsik is. Fele akkorák, mint a közepesek, igen, ilyenformán nem túl nagyok, de funkciójukat tekintve nem is klasszikusan használati eszközök lesznek. Csupán csak díszek. A hosszú, alagútszerű ujjak díszei lesznek. Ékesítik majd a maguk sötétebb árnyalatával a kabátot.
Igen, az készül. Hogy nem mondtam? Azt hittem, tudod. Hogy mit? Hát a kabátot. Igen, tudom, hogy a gombokról beszélek. Azért, mert az anyag majd még csak ezután jön. Előbb a gombok. Nem baj, ha a gombot veszed meg a kabát előtt.
Hogy nem tudtad? Nem baj, most már tudod. Hogy mit? Hát azt, hogy csak nyugodtan álmodozz, ha nagyon hiszel benne, valóság lesz belőle.
Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
