Líbiában egy domináns katonai szereplő emelkedhet az egységes ország lehetséges új vezetőjévé – persze abban az esetben, ha a választásokon nyer – vagy akár akkor is, ha nem… De vajon az ENSZ vagy a Nyugat kiírhat e választásokat Líbiában?
Mintegy hét hónap telt el azóta, hogy a két rivális líbiai vezető találkozott az újonnan megválasztott francia elnökkel, Emmanuel Macronnal Párizsban. Az egyik, Fayez al-Sarraj, a Nemzeti Megállapodás kormányának miniszterelnöke, aki Tripoliban él, és akit az ENSZ és a Nyugat is támogat.
A másik, Khalifa Haftar katonai parancsnok, aki Bengázit felügyeli, és potenciálját jelentősen növelheti, ha sikerül felmorzsolnia az Al-Kaidát. A Nyugat nonkonformista katonai típusnak titulálja őt, akinek aligha van ideje a diplomácia vagy akár a demokrácia, hosszú és rendkívül unalmas vajúdásaira.
Vajon Macron és az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov erőfeszítései találhatnak e kézzelfogható megoldást a háborúban kettészakadt és erőszakkal két tartományra osztott országban? Vagy az ENSZ tárgyalóinak egy bizalmas jelentésükben kifejezett kétségbeesett reakciójuk, erőteljes jelzés arra vonatkozóan, hogy a Nyugat igencsak bizonytalan Khalifa Haftarral kapcsolatban?
Egyesek azzal érvelhetnek, hogy a 75 éves marsall a Nyugat terméke, aki az Egyesült Államokban száműzetésben töltött évei után, azért érkezett Líbiába, hogy megdöntse Kadhafit. Kezdetben az Al-Kaida-erők mellett harcolt, azonban sok embert ölt meg az utóbbi években is.
A nyugati hatalmak azonban attól tartanak, hogy egy ilyen katonai figura támogatása komoly következményekkel járhat egy olyan országban, ahol a Nyugat beavatkozása egyébként is katasztrofális kudarcot vallott, az ENSZ mandátuma célját tévesztette, melyet az országban elterjedt szex rabszolgaság és fegyvereladási tevékenységek is jól mutatnak.
Az elemzők még mindig döbbenettel gondolnak Khalifa Haftar múlt szeptemberi váratlan lépésére, amikor Tunéziában jelent meg, ahol fegyveres férfiakkal folytatott megbeszéléseket, látványos módon fittyet hányva az ENSZ fegyverembargójára.
Nem meggyőződött demokrata
Haftar a maga részéről rendelkezik egy reguláris hadsereg (Líbiai Nemzeti Hadsereg, LNA) katonái és más milíciák felett, ami összesen mintegy 35 ezer embert jelent, továbbá ellenőrzi az ország olajmezőinek nagy részét, valamint a keleti székhelyű parlamentet.
De vajon ez elegendő, a Nemzeti Megállapodás líbiai kormányának ENSZ által támogatott miniszterelnökével, Fayez al-Sarrajjal szemben? Hiszen Tripoliban, a hatalom szempontjából még mindig jelentős szerepet játszó fővárosban, Sarraj irányítja a központi bankot, a mélyvízi kikötőt és a nemzeti olajtársaságot.
Ha Haftar Kadhafi helyébe lép, mivel a Nyugat diplomáciája kudarcot vall, és Trump úgy dönt, hogy Haftart nevezi el az új “őrült kutyának” (ahogy Reagan Kadhafit nevezte 1986-ban), Líbiában a szélsőséges csoportok kétségtelenül ismét támogatást nyernek, hogy kiűzzék az engedetlen líbiai vezetőt, akit a Nyugat sikertelenül próbálkozik megérteni és még kevésbé lenne képes irányítani.
Orientalista.hu – Vivkamar, Russia Today
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
