Liberális demokráciát előbb, utána esetleg jöhet a kereszténység

Ja, kérem, nincs annál könnyebb, mint egy nép évezredes félelmeire rájátszani, majd megspékelni fiktív ellenségek felidézésével, aztán eladni az egészet nemzeti cuccként. Piszkosul aljas, kültelki, suttyó tempó ez. De hogy ez a tempó aztán a szájjjára veszi Jézus Krisztust Bayer Zsolt tollán (metaforikusan, de mondhattam volna még harminc másikat), az már civilizációrombolás.

Az, hogy a magyarok nagy része nem tudja, mi a liberális demokrácia, de hovatovább egy lóttóötösben fogadna, hogy egy ezeréves (lásd feljebb) zsidó vircsaft, amit azért hozott össze Ábrahám és Heller Ágnes, hogy a mindenkori Washingtonnal összefogva szívassa a törzsökös magyar népet, az picit mosolyogni való, ám napi 24 órában hallgatva (mindenféle hangfekvésben és lebontásban) a nemzeti propagandában, az még túlabbul a korábbiakon, yes, nemzetrombolás. Civilizációt és nemzetet rombolni imigyen egy kalap alatt, nos, ez kétségtelenül eltökéltségre vall.

Hírdetés

Nem lehet itt, kérem, semmiféle Európa-megmentése-betörő-ellenségektől projekt sikeres, ha még annál is rosszabbak vagyunk, mint a betörő ellenség fikciója. A hagymázas hatalmi álmok és a sárkányfog veteményként tenyésző primitívség keresztezése nem mentett még meg semmilyen civilizációt. Ennek a megmentés projektnek a liberális demokráciára kellene irányulnia, amely minden civilizációs vívmányunk őrzője: megmenti az egyes embert a fasiszta csőcselékké aszalható tömegek támadásától, és a mindenkori kisebbséget a mindenkori többség hamis igazságkoncepcióitól. Liberális demokrácia — pontosabban ennek kulturális magától értetődése — nélkül az van, ami Magyarországon egyre tapinthatóbb: a tömeg előkészítése, elkészítése és felkészítése arra, hogy ugorjon, ha kell, az ura szavára, neki a kiválasztott kisebbség, „ellenség” torkának, akár a „kereszténység” ürügyén. Orbán Viktor tömeget aszal: kisajtolja a tagjaiból az emberséget és a reflexiós igényt, kísérletezik, mire ugranak, mire nem, milyen ellenségképtől válnak hiperérzékennyé, mire hajlandók kvázi megvédendő magukat, mire nem (és egyre kevesebbre nem, pontosabban van az a propagandaművelet, aminek hatására, csaknem bármire).

Miféle kereszténységről beszélünk itt, kérem szépen? Arról, amelyik túlvilági üdvözülést tartogat nekünk egyénenként (véletlenül sem nemzetben gondolkodva), vagy amelyik megáldotta a fegyvereket minden adandó alkalommal? Arról, amelyik Európában vegyesen tett jót és rosszat, vagy arról, amelynek messze a legnagyobb vívmánya, hogy kiemelte az individualitást a masszából, és az Atya színe előtt önmagáért felelőssé téve megszemélyesítette azt, és amelyet most a fasiszta propaganda vissza akar nyomni nem ugyanabba, hanem egy sokkal veszélyesebb masszába? Mindenki nyugodjon le, és villámgyorsan felejtse el, hogy a kereszténységgel megmenthető Európa! Ellenben követeljük vissza a liberális polgári demokrácia programját, követeljük a liberális polgári demokrácia kultúráját végre magunknak, sőt újravindikáljuk az egész civilizációnak, amely annak ellenére eltékozolni látszik, hogy ez volt és marad a személyiség védelmének legjobb eszköze, amely ép ésszel elgondolható — részint az ignoránsok nyugati hadainak tehetetlensége, részint a keleti politikai bűnözők mai generációjának minden manipulációja ellenére.

A szabadság intézményrendszerének megőrzése az egyetlen legfőbb Európa-projekt. Igazi csemege a konzervatívoknak. Maga a megidézett Sátán a fasisztáknak.


Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »