Jöttem, láttam, hazudtam
Jöttem, láttam, hazudtam – küldhetné Gwendoline Delbos-Corfield a hadijelentést a brüsszeli „szenátusnak”. Azonban két jelentős különbség van: egyrészt a LIBE-delegációnak nem kellett harcolnia Magyarországgal, másrészt a liberális EP-képviselőt ne említsük egy lapon Caius Julius Caesarral. A hazánkat vizsgáló delegáció vezetője, miután szűk három napon keresztül látszatérdeklődést mutatott a magyar jogállam helyzete iránt, a Euronews hírcsatornának adott interjújában halmozta a hazugságokat, amelyeket most sorra megcáfolunk.
Gwendoline Delbos-Corfield szerint nálunk egypártrendszer van. Hazánkkal kapcsolatban az alábbiakat nyilatkozta: „Egyetlen párt kinevezte az embereit mindenhová, a médiától az igazságszolgáltatáson át az egyetemekig.” A delegáció vezetője úgy véli, a választások tisztasága kérdéses, mivel „az ellenzék soha nem kap időt a közszolgálati médiában, soha nem tudja közvetlenül elérni a szavazókat, mert nem szerepel a tévében, a rádióban. Független, alternatív médiában találhatók csak meg.” És ez – véleménye szerint – korlátja lehet a tisztességes választásnak.
Az egypártrendszerben nincs sem politikai, sem véleménypluralizmus, ahogy szabad választások sincsenek, a politikai berendezkedés egy párt kizárólagos hatalmán alapul. Ezzel szemben hazánkban a nemzeti kormánynak nap mint nap el kell tűrnie, hogy a kommunista gyökerű ellenzék a parlamentben kocsmai stílust üt meg a kormánypárti képviselőkkel szemben, illetve arról se feledkezzünk meg, hogy Magyarországon négyévente országgyűlési választást tartanak, sőt a „diktatórikus Orbán-rezsim” még az előválasztás gúnynevet viselő adatgyűjtésnek is teret engedett.
A Kúria és az OBH elnökét, sőt még a legfőbb ügyészt is a parlament választja meg (ahol ugyebár több párt van), nem a kormány, a bírák pedig függetlenek, a jogszabályok alapján, meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. Ezzel szemben Németország számos tartományában az igazságügyi miniszter nevezi ki a jogszolgáltatás letéteményeseit, Brüsszelben a németeket mégsem vegzálják ilyen-olyan jogállamisági jelentésekkel és eljárásokkal.
A médiapluralizmus fontos kérdés, és úgy néz ki, ebben a LIBE bizottság és a magyar kormány egyetért. Ennek értelmében a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökét az államfő nevezi ki – tehát nem a kormány –, a kinevezett pedig ipso iure a Médiatanács elnökjelöltjévé is válik. Utóbbi tisztség betöltéséhez viszont az Országgyűlés kétharmados többségének szavazata is szükséges. A Médiatanács minden tagját a parlament a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával, kilenc évre választja – tehát nem „egy párt”. A kormány határozatban is deklarálta, hogy hazánkban valódi pluralizmus érvényesül a médiában, a magyar médiaviszonyok – szemben a nyugat-európaiakkal – kiegyensúlyozottak. Érdemes odafigyelni Delbos-Corfield kijelentésére, amely abból indul ki, hogy Magyarországon létezik „független, alternatív média”.
Az egyetemek rektorait, illetve az egyetemi tanárokat (szintén) nem a kormány jelöli ki, hanem az államfő bízza meg és nevezi ki, a köztársasági elnököt pedig szintén nem a Fidesz vagy a KDNP vagy a kormány, hanem a jogállami keretek között, legitim törvények alapján megválasztott magyar parlament választja.
A baloldal és a Soros-szervezetek legközelebb jobban készítsék fel tehát a brüsszeli elvtársakat, mert ez a hazugságáradat elég gyengére és könnyen cáfolhatóra sikerült.
Szűcs Gábor – www.888.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
