Levelet kaptam lájf

Levelet kaptam lájf

Most a népszavazási eljárást igyekeznek ellehetetleníteni: ennek egyik eszköze, hogy már előre megkérdőjelezik az eredmény alkotmányosságát.

Akkor még egyszer szögezzük le: a „külföldön dolgozó” magyarok számára biztosítandó levélszavazós dolog nem működik. Nem politikai vagy hatalmi, hanem alkotmányos okok miatt: ha ők megkapnák e jogot, milyen alapon tagadnánk azt meg a badacsonytomaji Manyi nénitől, akinek szintén nincs kedve elcaplatni vasárnap a szavazókörig? 

Az októberi népszavazást az ellenzék számos eszközzel igyekezett és igyekszik ellehetetleníteni. Ebbe beletartozott a vonatkozó NVB-határozatok bíróságon, bírósági döntések és országgyűlési határozatok Alkotmánybíróságon történő megtámadása, s annak szajkózása, hogy az inkriminált ügyben nem lehet referendumot tartani, mert az nem országgyűlési kompetencia, tiltott tárgykor és a kérdés nem is egyértelmű. Ezen, a népszavazás tárgyának diszkreditálására irányuló kísérletek – mivel jogilag nem álltak meg a lábukon – mind elbuktak.

Most a népszavazási eljárást igyekeznek ellehetetleníteni: ennek egyik eszköze, hogy már előre megkérdőjelezik az eredmény alkotmányosságát. Ehhez az egyik érv – amit próbáltak kicsit meghypeolni a hétfői rendkívüli parlamenti üléssel is –, az az, hogy a külföldön dolgozó magyarokat szavazati joguk gyakorlásában „akadályozzák”.

Tisztázzuk akkor most utolsó utáni alkalommal is: nem arról van szó, hogy bárki akadályozná a külföldön dolgozókat abban, hogy szavazhassanak. Ők ugyanúgy szavazhatnak személyesen – külképviseleteken –, mint 2004 óta bármikor (hozzáteszem, 1990 és 2004 között a választásokon történő részvétel feltétele volt a belföldön tartózkodás). Ők lakcímmel rendelkező magyar állampolgárok, akikről az állam nem tudja, nem is tudhatja, hogy most éppen életvitelszerűen tartózkodnak, dolgoznak kint, esetleg egy rövidebb ösztöndíjjal serénykednek vagy pusztán turistáskodnak pont a szavazás napján. Az állam részéről értékelhető „jogi jellemzőik” (állampolgárság, lakícm) ugyanolyanok, mint annak a szintén magyarországi lakcímmel rendelkező magyar állampolgárnak, aki a szavazás napján történetesen itthon van.

Ezzel szemben a „határon túli magyar”, bár magyar állampolgár, nem rendelkezik magyarországi lakcímmel – erről pedig a magyar állam tud is. Ők ezért – mivel nincs itteni lakcímük, s ez egy „érzékelhető” jogi tulajdonság – szavazhatnak akár levélben is.

Ha tehát kiterjesztenék a levélben történő szavazás lehetőségét – ahogy azt jelenleg az ellenzék egyöntetűen kívánja –, akkor az csakis egy olyan jellemzőre alapozva tehető meg, melyet az állam pontosan „lát”: ez pedig esetünkben a lakcím. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor joggal mondhatná egy magyarországi lakcímmel rendelkező magyar állampolgár, aki teszem azt a szavazás napján mondjuk Badacsonytomajban nyaral, hogy ő miért nem szavazhat levélben? Átjelentkezni vagy lakóhelyére visszautazni csak a szavazás kedvéért nincs kedve, viszont azt látná, hogy a szomszédja, aki kiruccant egy hétvégére shoppingolni Bécsbe, szavazhat levélben.

Tehát azt valóban lehetne mondani, hogy rendben, a leveles szavazást kiterjesztik, de akkor mindenkire, akinek van magyarországi lakcíme. A többi szavazás mód meghagyása mellett (mozgóurna, külképviseleti szavazás, átjelentkezés, személyesen a lakcím szerinti szavazókörben) ez azt jelentené, hogy a választási adminisztrációnak potenciálisan 8,4-8,5 millió magyar állampolgár különböző kívánalmai mellett kellene közel 100%-os jogi garanciarendszert biztosítania arra, hogy a választás napján ne legyen komolyabb perpatvar. Mert ugye az világos, hogy a most asztalt verő ellenzék lenne az első, amely bármiféle „visszaélést” gyanítva azonnal illegitimmé nyilvánítani bármiféle választást, ha kiderülne, hogy egy külföldön dolgozó magyar valamilyen hiba folytán szavazott levélben és a követségen is?

És ugye nem kell említeni, hogy az osztrák elnökválasztást éppen a levélben leadott szavazatok hanyag kezelése következtében potenciálisan (!) megtörtént hibák miatt kell megismételni?

(És nem, az „észt példa” sem megoldás mindenre.)

Szánthó Miklós

vezető elemző, Alapjogokért Központ


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »