Így, pár nap elteltével mindenki túl van a kötelezőn, és a megfelelő, kifogástalanul illeszkedő toposzokkal bőven kidekorálva jobbról-balról megfogalmazta, hogyan is kell megfelelően értelmezni a tusványosi sajnálatos eseményeket. De vannak ebben még lehetőségek.
Nem meglepő módon mindenki a saját narratívjából indult ki és annak megfelelően tárgyalta. Egyfelől volt a magányos hős, aki békemenetes no-go zónában hánykolódik a gyűlöletviharban, miközben Agustina Landmesserként próbál utolsó épelméjüként fellépni Vezénylő Tábornok Úr háborús uszítása ellen és megakadályozni az ismert univerzumok pusztulását. Másfelől meg ott van a magányos bajkeverő, a provokátor, aki nem is a Doktor Miniszterelnök Úr politikája ellen tiltakozott, hanem az őt békésen, méltóságteljesen figyelő közönséget akarta inzultálni. És mindezt természetesen a haladó sajtó mindent látó kamerái és higgadtan elemző, kizárólag tényekből kiinduló és a tényekbe visszatérő igaziújságíróinak mindig résen lévő, mindig a tűz közelében helyezkedő szemei láttára. Sőt, biztatására, hogy ezzel is lejárassák a békés többséget.
Jómagam viszont megéreztem a lehetőséget arra, hogy afféle biztos kezű Clint Eastwoodként (valóban izgalmasan és nem a közbeszéd mindig önmagunk moderálására intő megalkuvójaként) bemutassam a szembenálló feleket önmaguk hiteles valójában, és azt, hogyan is zajlott le mindez az ő szemszögükből. Célként nem is tűzhetek ki kevesebbet, mint hogy ezzel most hozzásegítem a magyar politikát a megbékéléshez, a nagyöleléshez, egymás megértéséhez, végső soron a kiegyezéshez.
Dőlt betűvel a haladó, simával a nemhaladó olvasható alábbiakban.
A kérlelhetetlen, megalkudni képtelen, a biztos pusztulás tudatában is elinduló hős, melynek előképei mind a szépirodalomban, mind a filmművészetben gazdagon előfordulnak. Gondoljunk csak az akkoriban – állítólag – még nemigazán létező lófarkas-félholdas jelvényt viselőjével együtt mélybe rántó Dugovics Tituszra, vagy Hessler ezredesre, aki a személyzet szökése után egymaga és büszkén dalolva vezeti halálba a lángoló királytigrist.
(Különös bájt ad a történetnek, hogy ez a végsőkig kitartó, megalkuvást nem ismerő hős történetének első színre vitele – jobb híján – Románia területén történt.)
A bajkeverő, a xanaxfüggő koszlidérc, aki a ligetvédők köréből nyilván mikroadományokból kitáncikál Tusnádfürdőre, hogy ott provokatív jelleggel felpofoztassa, megtépesse magát és haját. A terv igazi célja, hogy a hazai közönségben a hazugságra, a nemzetrontásra mindig kész aljas ellenzéki újságírók segítségével hamis képet fessen, a fejlődő, szépülő, világversenyt rendező hazánk helyett a fasizmus igazi arcát, a gonosz banalitását mutassa. Háttérben Soros nevet.
(Nem teljesen érthető az előadás azon aspektusa, ami szerint a haladó baloldal képviselői mindenhova a megveretés szándékával indulnak, ez nem lesz igazán megfelelő hozzáállás a 2018-as választásokon.)
Ahogy Kovács László mondta: a gyűlölet kis szigete. Egy apró fideszes zárvány, ahol rezsimbérencek, felheccelt nyugdíjasok és mindenféle egyéb söpredék örvendezik közösen a párbeszéd hiányának és annak, hogy ők tulajdonképpen egy monolit tömb. Egy birodalmi gyűlés, ahol vérszagot megérző tömegek vetik magukat állatként a védtelenre, hogy gazdájuk parancsára üssenek, harapjanak, gyilkoljanak mindent, ami nemesebb náluk.
Méltóságteljes tömeg, ami ezekben a sorsfordító, az ország jövőjét meghatározó pillanatokban szívesen meghallgatná, hogy a határokon inneni és a határokon túli magyarság miniszterelnöke, Dr. Orbán Viktor miként vélekedik Magyarország és a Világ sorsáról. E mindig résen lévő higgadt többség az emelkedett hangulatot elviselni nem képes, mindenhol békétlenséget szító és a romlás virágait öntöző ellenzék ügynökeit bátran visszaverte, nem ült fel a provokációnak.
Maga Orbán Viktor, aki Tarantinoként hozta létre ezt a példa nélküli őrületet és erőszakhullámot. Azért Tarantino, mert a rendező magára is osztott egy mellékszerepet, ott fent ült a pulpituson és elégedetten mosolygott, miközben emberi széttépnek egy ártatlan nőt. És ahogyan a korrupció, úgy a cinizmus is művészetének lényege, hiszen miközben a szeme előtt zajló gyilkosságtól nem zavartatva arról beszélt, hogy Magyarország erős, és sehol a világon nem léphetnek egy magyar lábára, éppen összetapostak egyet.
Természetesen emögött is Soros György áll, akinek semmi nem szent. Legközelebb istentiszteleteket és temetéseket fog megzavarni, hogy elérje célját, Magyarország megsemmisítését, a koszos araboknak való átadását, hogy aztán nyugodtan kereskedhessen. Maga a történet elszigetelt eset, jelentéktelen apróság (vö: történnek ilyenek), melyet csak a mindig ármánykodó ellenséges sajtó igyekszik dagasztani, felfújni, hogy aztán valamelyik belső hitványságát külső jegyekben is gazdagon megjelenítő EP képviselő (Sorosügynök) eljárást indíthasson hazánk ellen.
Természetesen emögött is Soros György áll, akinek semmi nem szent. Legközelebb istentiszteleteket és temetéseket fog megzavarni, hogy elérje célját, Magyarország megsemmisítését, a koszos araboknak való átadását, hogy aztán nyugodtan kereskedhessen. Maga a történet elszigetelt eset, jelentéktelen apróság (vö: történnek ilyenek), melyet csak a mindig ármánykodó ellenséges sajtó igyekszik dagasztani, felfújni, hogy aztán valamelyik belső hitványságát külső jegyekben is gazdagon megjelenítő EP képviselő (Sorosügynök) eljárást indíthasson hazánk ellen.
Lehet, mégsem sikerült közelebb hoznom egymáshoz a feleket. De legalább megpróbáltam. Aki meg egyik narratívát se vallja magáénak, az többnyire nem is keveredik ilyen helyzetekbe.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
