Ám ha megpukkadnak is…
Huszonegy magyar felsőoktatási intézmény rektora írt levelet Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének, kérve őt, élcsapatával együtt méltóztasson visszavonni (lehetőleg még ma) azt a határozatát, amellyel a magyar egyetemeket kizárták az Erasmus-programból. Ám nem elégséges a visszavonás: a magyar egyetemistákat, oktatókat és kutatókat ért eszmei és anyagi károk azonnali jóvátételét is követelik. Teljes joggal.
A levélből lényegében az olvasható ki: Von der Leyenék minden egyes vádja valótlanság, rágalom, illetve szemenszedett hazugság. Vagyis éppen olyan ez a határozatuk is, mint az összes többi.
A magyar egyetemek kizárásának fő ürügye az volt, hogy a felsőoktatási modellváltással sérült az intézmények autonómiája (legalábbis a brüsszeli pártbizottság szerint), és juj, politikusok is ülhetnek az egyetemi alapítványok kuratóriumaiban. Hogy Nyugat-Európában számos egyetem vezetőségében ücsöröghetnek politikusok, arra Von der Leyenék csak a vállukat vonogatják: „Na és?” Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Aljaskodásuk egyik legékesebb bizonyítéka: úgy döntöttek egyetemeink rovására, hogy előtte meg sem kérdezték őket, tényleg el vannak-e nyomva, mint a pumpa vagy mégsem. Csupán a határozatuk kihirdetése után másfél hónappal keresték meg először a rektorokat. Ennyit Von der Leyen sóhivatalának jóhiszeműségéről, tisztességéről.
A rektorok leveléből kiviláglik: az egyetemek autonómiája köszöni szépen, jól van, a kifogásolt kuratóriumoknak nincs, nem lehet beleszólásuk az intézmények oktatási, kutatási ügyeibe, tudniillik azokról a szenátus dönt, ahogyan a rektorok megválasztásáról is. Nem mellesleg: a modellváltást a vezető testületek kétharmados többséggel támogatták, és az átalakítás sikerét bizonyítja, hogy az új modellben versenyképesebbek lettek, a nemzetközi rangsorokban jelentőset léptek előre, a nemzetközi hallgatók létszáma tíz év alatt 65 százalékkal, a kutatóké pedig 15 százalékkal nőtt. És még egy adat az egyetemek „sanyarú” helyzetéről: az állami támogatásuk átlagosan két és félszeresére emelkedett. Így fojtogatja őket a gonosz Orbán!
A huszonegy, modellt váltó egyetem 105 kuratóriumi tagja közül – írd és mondd! – tíz volt állami vezető, ám időközben ők is vették a kalapjukat, hogy kihúzzák a szőnyeget Von der Leyenék „érvei” alól. Politikus tehát már egy sincs a kuratóriumokban (nem úgy, mint a nyugati egyetemekéiben), Brüsszel láthatólag mégsem kegyeskedik visszavonni az Erasmus-verdiktjét. Ha engem kérdeznek, nem is fogja.
A rektorok hosszasan (és gyermeki naivitással) sorolják a tényeket. Ők valami furcsa okból azt képzelik, a címzetteket csöppet is érdeklik efféle csekélységek. Egyébként azt sem értem, miért levelet írtak Ursulának. Köztudott, ő csak sms-eket olvas. (Aztán törli őket.)
Nincs egyetlen mondat, egyetlen szóköz a brüsszeli határozatban, amely köszönő viszonyban lenne a valósággal.
Mentségükre legyen mondva: nem is ezzel a szándékkal írták. Ahogyan a megelőző Sargentini-, Tavares- és Delbos-Corfield-jelentéseket sem. Ők zsarolni, kormányt buktatni akarnak. Ezért lázítják most éppen az egyetemistáinkat, kirekesztve őket az Erasmus-programból. És ugyanezért szórakoznak a nekünk járó uniós pénzekkel, amelyek egy részét – hiába teljesítettük az egyre újabb, hajuknál fogva előrángatott követeléseiket – sosem fogjuk megkapni. Gondolom, már rég ellopták vagy átutalták a pőre zongoristának a kijevi bunkerbe. Alvilági módszerekkel zsarolnak, terrorizálnak, rágalmaznak minket tizenhárom éve. Végtelen toleranciájukban képtelenek elviselni, hogy mások vagyunk, mint ők. Ám ha megpukkadnak is: mások maradunk!
Pilhál Tamás – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
