Tárgy: Ön megőrült?
Kolléga Úr!
Önnel pénteken hosszabb interjút tett közzé médiuma, a 30 nyelven sugárzó közszolgálati Deutsche Welle német adása. Tudja, amelyet szintén az önök által szándékosan félretájékoztatott német adófizetők tartanak el, kötelező jelleggel. Ahogyan önök mondják, demokratikusan.
Interjúja témamegjelölése: „Sajtószabadság”.
Az öles cím: „Orbán Magyarországon gyűlöletet vet”.
Ahogyan az önöknél dukál: a „gyűlölet” szó használata szinte minden esetben kötelező. A címbe téve különösen imádják. Utána már mindenki várja a „populista”, „nacionalista”, „antiszemita”, stb. kifejezéseket. És ha a magyar miniszterelnökről van szó, akkor kötelezően a „jobboldali nacionalista” jelzőt neve előtt, miközben ugyanezen német sajtóban a Bajnai vagy Gyurcsány volt miniszterelnök előtt soha, semmilyen jelző nem állt, noha a magyar nép tudna önnek ajánlani egy csokorra valót jellemzésükre.
Olykor persze jöhet a „népnemzeti” jelző is, főleg, ha Magdalena Marsovszkyt idézik: a lényeg, hogy azonnal hitleresen hangozzék a cikk, mert akkor minden olvasójuk tudja, melyik irányba kell haptákba vágnia magát.
Interjúja szerkesztőségi összefoglalója: „Keno Verseck magyarországi tudósító neve egy kormányközeli magyar újság újságírókat megnevező feketelistájában merült fel. Ez számára világos jele annak, hogy a nyilvános klíma tovább mérgeződik.”
Beszélgetésük kollégájának ezzel a kérdésével kezdődik:
„A kormányhoz közel álló ’Magyar Idők’ listát tett közzé a magyarországi tudósítók nevével. Ott felbukkan az ön neve és keményen megtámadják. Hogyan értesült arról, hogy önt is belevonták?”
Válaszában azt is elmondja, hogy a cikk arra szólítja fel a kormányt, hogy „ellenünk lépéseket tegyenek”. Hozzáteszi: „Még el kell mondani, hogy a ’Magyar Idők’ Magyarországon a kormány majdnem hivatalos kinyilatkoztatási médiuma.”
Ezután a Soros-zsoldos listát említi, majd azt írja, „Most meg itt van ez a cikk rólunk, külföldi tudósítókról – független újságíróktól, akiknek tudósítását az Orbán-kormányt nyilván fájdalmasan érinti… azaz most újra szorosabbra húzzák a gyeplőt, vagy Orbán azt akarja megmutatni, hogy mennyi hatalma van.”
Végül elmeséli, hogy már régóta él Magyarországon (35 éve), beszél magyarul. És van képe azt hazudni, hogy amikor a nyolcvanas évek vége felé Magyarországon először „kutatott” újságíróként, az akkori klíma nem volt annyira „félelemkeltő”, mint ma. Ami önmagában is jellemző újságírói „kutatásaira”. Ez az az idő volt, amikor a Szabad Európa Rádió munkatársaként nem kaptam beutazási vízumot az ön újságírói terepére, noha én csak a családomat szerettem volna meglátogatni.
Legutolsó mondata: „És azok, akik hatalommal nem rendelkezőknek érzik magukat vagy úgy érzik, nincs mivel az ellen fellépni, elhagyják az országot”.
Hazudja ismét arról az országról, ahonnan térségünkből messze a legkisebb arányban (6 %) hagyták el hazájukat a külföldön dolgozni szándékozók a teljes népességhez képest.
Most akkor nézzük a cikket, amelynek címét és tárgyát nyilván egészen véletlenül nem említette.
Az április 18-án megjelent cikk címe: Orbán Viktor arcon köpésére buzdít az „Év újságírója”
Mely címet és témát (holland közszolgálati rádiós európai parlamenti képviselőt kér, ha találkozik Orbánnal, köpje arcon) nyilván kínos lett volna önnek megemlítenie.
Az is ott áll, hogy a szerző én vagyok és én írtam a cikkben ezt a mondatot, amit ön a kormány hivatalos álláspontjának és a külföldi tudósítókkal szemben fenyegetésnek értelmezett:
„A magyar kormánynak viszont most már válaszlépéseken kellene elgondolkodnia és elemeznie a Keno Verseck, Gregor Mayer, Bernhard Odehnal, Florence La Bruyere és a többi, a helyi ultraliberális ellenzék legvisszataszítóbb hazugságait a világon tíz és tíz milliók felé mindenféle tényszűrő nélkül közvetítő budapesti tudósítóinak szolgamunkáit.”
Levelemet megnyugtatásaként írom.
Semmiféle kapcsolatban nem állok Orbán Viktorral vagy stábjával. Olyannyira nem, hogy ritka interjúkéréseimet rendre elutasítják, mint tette azt legutóbb Kovács Zoltán kormányszóvivő. Sőt: Lázár János kancellária miniszter hivatala letiltott internetes elérhetőségéről, mert valahogyan nagyon nem szeretik, ha őket „illiberális” oldalról kérdezik.
Pártrendezvényekre soha nem hívnak meg, aminek nagyon örülök, hiszen ezzel visszaigazolják független újságírói státuszomat.
Cikkeket sem a Magyar Időkben, sem más médiumokban soha, de soha nem kérésre írok, hanem saját ötletem alapján.
Sem Orbán Viktor, sem környezete, sem a Magyar Idők főszerkesztője vagy munkatársa nem hív fel, hogy mit írjak. Amit írok, az a saját véleményem.
És egy millió forintért nem írnék le egy olyan mondatot, amelyet tőlem idegennek érzek. De akkor sem, ha azzal fenyegetnének, hogy jancsiszeget ütnek a homlokomba. Mint ahogyan ezt mindig is tettem. Véleményem soha nem változott azóta, hogy 1992-ben az ön imádott szocialista-szabaddemokrata koalíció által két évvel később megfojtott Pesti Hírlapban leírtam első cikkemet.
Ez így volt akkor is, amikor a Fidesz transzatlanti elkötelezettségű volt, és a Magyar Nemzetben is ugyanúgy a keleti nyitást sürgettem, mint ahogyan ma örömmel nyugtázom, hogy ezt a kormány megtette.
Amikor a Fidesz-kormány az olyan embereket helyezte pozícióba vagy ígért nekik magas tisztséget, mint Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, vagy Bod Péter Ákos volt MNB-elnök, Orbán Viktor jelöltje a miniszterelnöki posztra, több tucat cikket írtam súlyosan bírálva lépésüket.
Mára viszont szinte minden, amit korábban javasoltam, kormánypolitikává vált és így a kormányt igen sok területen nem kell bírálnom. Az ön logikája szerint ez nyilván azért van, mert én irányítom a kormányt.
De ha úgy érzem, véleményünk súlyosan eltér, nem habozok azt kifejezni. Mint amikor az igen nagy port felvert, provokatív nyílt levelemben arra kértem Handó Tündét, a hála az égnek éppen most megszüntetendő Országos Bírói Hivatal elnökét, hogy jelentsen fel, amiért Stockholm-szindrómás, a liberálisok előtt csúszó-mászó magatartása, illetve kinevezései miatt varacskos disznónak nevezem, mert akkor még nagyobb nyilvánosság előtt tudom részletezni, milyen hatalmas kárt okoz azzal, hogy miközben önök, velejéig rothadt, egyenirányúsított, hazug tudósítók azt állítják, az Orbán-kormány tartja markában az igazságügyi rendszert, tíz ítéletből kilenc a liberálisoknak kedvez.
De önök mindenben hazudnak, mint a vízfolyás. Hányszor volt például hajlandó megírni azt, aminek naponta ki kellene szúrnia balliberális szemét, amikor egy benzinkúthoz, újságos standhoz vagy szupermarketbe megy és ott meglátja a hetilapok terén az óriási ellenzéki fölényt, ami ugyanolyan erős Magyarország legkisebb falvában is, akár a tévéállomások, akár az internet terén?
Kollégáihoz hasonlóan egyszer sem. Mert hazudnak éjjel, hazudnak nappal és olyan egyhangúan, ami szinte csak médiadiktatúrában képzelhető el, naponta adva igazat a szegény, elhunyt Udo Ulfkotténak.
Mondja, egyébként nem venné egyszer a bátorságot és Merkel kancellárt ha nem is varacskos disznónak, de tévedni képes vezetőnek nevezné? Mert akkor elhinnénk, hogy a Deutsche Welle és a Spiegel, ahová tudósít, nem a kormánya pórázán vezetett médium.
Máskülönben egy pillanatig se féljen. Ugyanis hiába bíztatom a kormányt, hogyha már amúgy is az illiberális demokrácia megvalósításával vádolják őket, viselkedjen annak megfelelően. Nem fog. Ön sajnos még további évekig fog hazudozni Budapestről, egyfajta cselédként visszhangozva minden tényellenőrzés nélkül az itteni ellenzék legképtelenebb hazugságait is, akár valamennyi kollégája egy-két, kissé visszafogottabban tudósító újságírók kivételével, mint a BBC Nick Thorpe-ja vagy német kollégája, Boris Kálnoky.
És nyugtasson meg mindenkit: a CEU a 2022-ik évi választásoknál is itt lesz, noha én úgy hajítanám ki Budapestről, mint Václav Klaus tette csehszlovák miniszterelnökként Prágából anélkül, hogy az egészről egy szót is ejtett volna.
Ami pedig a migrációt illeti, próbáljon újságírói életében legalább egyszer elővenni a nem felülről dirigált józan eszét és tegye fel magának a kérdést: volt-e valaha a történelemben olyan eset, amikor egy országot azért büntetnek, amiért az nem akar valami jót, mint ahogyan egyebek között az ön Merkelje és Macronja állítja a migrációról?
És amikor a következő cikkét írja, csak az egyik kezével szalutáljon tudósítása leírásánál, mert akkor gyorsabban lesz túl azon a szövegen, amely valamennyi német fősodratú médiumban ugyanolyan irányzattal és szaggal jelenik meg.
Tschüss!
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
