Kedves Gazsó L. Ferenc!
Az MTI vezérigazgatója
Budapest, I. kerület, Naphegy tér 8.
Mindenkinél van egy pillanat, amikor elszakad a közmondásbeli cérna. Amely szakadhatott volna el például az elmúlt napokban bármikor, amikor az ön által vezetett intézmény tucatjával hallgatta el azokat a híreket, amelyek egyrészt fontosak vagy egyenesen létfontosságúak az MTI-t adójukkal fenn- és eltartó polgároknak, másrészt éppen olyan hírekről van szó, amelyek közös nevezője, hogy kínosak a balliberális ideológiát vallóknak, illetőleg a jobboldali érvrendszert támasztják alá például migránskérdésben.
Ez azért roppant káros mulasztás, mert ismerve a hazai újságírókat, azok a hírek óriási többségét az MTI-től veszi át, és – mentalitásbeli okokból, a nyelvtudás hiánya és, sajnos, esetenként a tunyaság okán – nem igen nézeget eredeti forrásokat.
Az említett cérna szakadása ma következett be egy március 21-i hír olvastán, mely hiányzott repertoárjukból, és amelyet reggeli külföldi sajtószemlémben (lásd itt az eggyel lejjebbi idővonalon) így ismertettem:
Az EU-US szabadkereskedelmi szerződés (TTIP) „fenyegeti a demokráciát”, írja 45 civil szervezet közös levelében, amelyet Cecilia Malmström uniós biztosnak címeztek azzal kapcsolatban, hogy az EU-nak új javaslata született a TTIP szabályozási együttműködésére vonatkozóan. A levél hangsúlyozza, hogy a javaslat lehetővé teszi az USA-nak, hogy az a döntéshozatal „igen korai szakaszában a kellőnél nagyobb mértékű befolyást gyakoroljon azelőtt, hogy bármely javaslatot mérlegelhet akár az Európai Tanács, akár az Európai Parlament. A javaslat azon kívül, olvasható a levélben, az üzleti konzorciumoknak olyan eszközöket ad a kezükbe, hogy azok befolyásolhassák a törvényhozást. A javaslat ezen kívül „óriási hatalmat” ruház az Európai Bizottságra, és importálni akarja az USA-ból annak szabályzó rendszerét az EU-ba.
Önnek nem kell magyarázni, hogy a TTIP Magyarország és az egész Európai Unió polgárainak a sorsára komoly hatással lesz. Így nagyon fontos lett volna a tiltakozás pontjairól teljesen tájékozatlan nyilvánosságnak tudnia arról, hogy a ma reggel robbantások rázta Brüsszelben mire készül és mit tett eddig az Európai Bizottság az általa únos-untalan hangoztatott „értékekkel”, az átláthatósággal, a demokratikus tájékoztatással és egyebek ellen cselekedve. És tudnia arról, hogy az Európai Bizottság ezen Washington előtt meghajló aknamunkája ellen 45 civil szervezetnek megvan a civil kurázsija tiltakozni. Valamint arról, hogy e nem kormányzati szervezetek között van szlovén, szlovák és bolgár, de egyetlen magyar szervezet sincs.
A hír forrása, a Corporate Europe egy kiváló munkát végző brüsszeli kutatóintézet, amely a nagyvállalatok és lobbistáik sötét, de igen hatékony és káros munkáját kíséri figyelemmel.
Megértem, hogy csak két tudósítót tartanak a belga fővárosban, akik netán nem ismerik e szervezetet, úgyhogy megadom címét és telefonszámát: Rue d’Edimbourg 26 (Mundo-B épület), 1050; telefon: 2 893 0930.
Ezt a levelet ma este írom és e pillanatban 19:15 perc van. Megnéztem, milyen hírek szorítják ki a Naphegyen azokat, amelyek elhallgatását itt kárhoztatom. Arra gondolva, meg is szakítom az írást, ha egyértelművé válik: az előbb említett tiltakozásnál oly sok fontosabb eseményről kell hírt adniuk.
Ellenőrzésem pillanatában a legfrissebb, 19:13 percben megjelent értesülésük ezzel az összefoglaló sorral jelent meg: „London, 2016. március 22., kedd (MTI) – Harrison Ford ötödször is eljátssza Indiana Jonest a filmvásznon, ha az új produkciót megint Steven Spielberg rendezi”. Cuki, ugye?
A hírben a magyar nyilvánosság ilyen lényegbevágóan fontos dolgokkal is megismerkedhet: „Mikor arról faggatták, hogy Han Solo vajon visszatérhet-e a következő Star Wars-epizódban, annak ellenére, hogy Az ébredő Erőben meghalt, Ford azt válaszolta: “Az űrben minden lehetséges”.
“Azt akartam, hogy Han Solo feláldozza magát más szereplők javára, hogy komolyra forduljon a történet” – mesélte a színész.
Ford arról is beszélt, hogy nem kötődik érzelmileg azokhoz a szerepekhez, amelyeket filmjeiben játszik. De reméli, hogy a közönséghez érzelmileg is közelebb hozza a figurákat.”
De nem akarok e levélből rétestésztát, úgyhogy térjünk át egy másik, engem szintén rendkívüli mértékben irritáló területre. Ez pedig a sunyi kozmetikázás olyan esetekben is, amelyeket nemhogy a laikusok, de a profik se nagyon vesznek észre, akik pedig észre veszik, azok netán örülnek a sminknek.
Tegnap az Egyesült Államok egyik legerősebb lobbiszervezete, az AIPAC előtt szónokolt Hillary Clinton és Donald Trump. E szervezetnek a nevét önök így adják meg: Amerikai-Izraeli Közpolitikai Tanács (AIPAC).
Amely fordítással jó néhány baj van.
Az egyik az, hogy az eredeti névben, az American Israel Public Affairs Committee-ben, nem „Tanács”, hanem „Bizottság” áll. Tudjuk, a „tanács” amolyan nyitottságot sugall, míg a bizottság zárt ajtók mögött dolgozó testületet. És a Naphegyen hajlamosak az ilyen irányú, jótékony hamisításra.
A másik baj, hogy az bizony nem „Amerikai-Izraeli”, hanem „Amerikai Izrael”, vagyis arról van szó, hogy Amerikában egy Izrael érdekeit védő lobbiszervezet látta vendégül az elnökjelölteket és a majd’ 18 ezer meghívottat.
A harmadik baj az, hogy az AIPAC nem „Közpolitikai”, hanem „Közügyi”.
Az MTI és így a hazai sajtó által használt „közpolitika” jelentése a magyar Wikipedia szócikke szerint: „az állam által végzett cselekvés folyamata meghatározott probléma megoldására.” Holott az AIPAC nem állami szerv, tehát ez a „közpolitikai” kifejezés nem használható az esetében. És nem is az van az eredetiben.
A „közügy” viszont (és most idézem a Wikipedia angol kiadását, mert a magyarban nem találtam): „általában egy szervezet és politikusok, kormányok és más döntéshozók közötti kapcsolatok kiépítésére és fejlesztésére vonatkozik”. Azaz pontosan lefedi az AIPAC működési szféráját.
Ön két és fél éve áll az MTI élén. Azt hiszem, ennyi idő után nyugodt szívvel holnap szerkesztői értekezletet hívhat össze, amelyben közli a közpénzt kapó alkalmazottaival, hogy e pillanattól kezdve ön nem tűri a magyar nyilvánosságnak fontos hírek elhallgatását csak azért, mert az az adott újságírók, illetve szerkesztők ideológiai preferenciáival ütközik.
Majd kiad egy pro domót, amelyben ismerteti, hogy mely, addig hamisan használt terminológiákat és rövidítéseket használják a jövőben helyesen és hűen az eredetihez.
Ebben az esetben nem csak a szakmához és azon belül a hírmanipulációhoz nem értő felettesei, de híreik fogyasztói is szeretni fogják, velem az élen.
Ugye közszolgálatinak tartja azt, amit írtam?
Szívélyes üdvözlettel:
Lovas István
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
