Borítékolható volt, hogy a kormány elengedi majd Gulyás László, azóta a Szegedi Tudományegyetemről és a Magyarságkutató Intézettől is elbocsátott professzor kezét. Őszintén szólva magam sem tudom, hogy amikor elhangzottak a „tiltott mondatok” az oktató szájából, mégis mire számított. Hogy majd megvédi a Fidesz? Nem olyan fából faragták őket, az ún. „jobboldalon” nem igazán szokás megvédeni egymást, főleg akkor nem, ha a baloldal még (igaz, enyhe) nyomást is gyakorol az ítélethirdetésre. Aki ezt képes felfogni és megérteni, az hirtelen arra is rádöbbenhet majd, miért van állandó defenzívában a mindenkori jobboldal, és miért tudnak a balosok játszi könnyedséggel babérokra törni – globális szintekről beszélünk.
Jómagam felsorolás szinten láttam Gulyás „vétkes” mondatait. Valamelyiket viccnek fogtam fel és jót nevettem rajta, valamelyikkel pedig egyet is értettem. Ismerve azonban az egyetemi ifjúság egy markáns részét – a humán szakokon még inkább – szinte biztos voltam benne, hogy ez a történet nem áll meg ennyinél. A „rasszista kijelentések” megítélése már amúgy is inkvizíció kategóriába esik, de nyugaton már az ún. „szexista” megnyilvánulásokért is bőven dőltek romba karrierek. Utóbbi sokszor még álszentebb, mint az előbbi. Mert ugyan miért lenne elítélendő az, ha egy férfi oktató „XY srác” képe helyett inkább a hölgyeket nézné szívesebben egy adott webináriumon, vagy az, ha Claudia Schiffert a hálószobájában szeretné tudni? Ezen tényezőket figyelembe véve mi konyhanyelven a következőket szoktuk mondani a hasonló esetekre: ezek a balliberálisok nem csak, hogy gyökerek, de még humoruk sincs.
A spicliskedés is a gyökérség kategóriába esik. Sőt, igazából jobban átgondolva nem is tudom, hogy létezik-e undorítóbb tulajdonság ennél. Ezt a magatartást pedig semmi nem mozdítja elő jobban, mint az egyre szélesebb területeket behálózó „tech-világ”, valamint az internet nyújtotta anonimitás. Erről majd egy másik alkalommal, ugyanis jóval messzebbre vezet Gulyás ügyénél, de minden valószínűség szerint, ha az eset egy „hagyományos” órán történik, akkor jó eséllyel elsikkadt volna, szemben az online oktatás túlzottan zárt kereteivel.
Amúgy sokat elmond a feljelentgető diákok szellemi és morális állapotáról, hogy jó bolsevik módjára inkább a „hatóságokhoz” fordultak, ahelyett, hogy felvállalják a tanárral szemben a saját álláspontjukat. Nem tetszik, hogy így beszél, nem értesz egyet vele? Mondd a saját szemébe és legyél képes érvelni, hogy miért nem! Ezt még egy iskolázatlanabb embertől is teljes joggal várhatjuk el, nemhogy a felsőoktatásban résztvevőktől. Mondják, hogy publikáció keretei között nem jó, ha az ember saját magát hozza fel példának, de most muszáj kivételt tennem egy kitérő erejéig. Az egyetemi éveim alatt bőven találkoztam olyan oktatókkal, akikkel egyáltalán nem értettem egyet egy adott témát illetően. Azonban, ha véleménykifejtésre és vitára volt lehetőség, sosem felejtettem el képviselni az álláspontomat, vállalva az esetleges negatív következményeket is. Ellenben soha egy pillanatig nem jutott eszembe, hogy a rektorhoz vagy akárkihez szaladgáljak jelentgetni, mert a tanárnak van egy nekem nem tetsző véleménye (pedig aztán én is találkoztam jó pár olyan kijelentéssel, ami jobboldali szemszögből igencsak borzongató).
Gulyást anélkül takarították el, hogy a baloldalnak különösebb kampányba kellett volna fogni ezért. Efféle piszkos munkát már nem ők végeznek direktben, hanem az ideológiájuk segítségével agymosáson átesett hívek (ez esetben egyetemi diákok), akik ugyanolyan lelkesen végzik a munkájukat, mint annak idején az ÁVH tette (csak „nehogy” egyszer belőlük is elege legyen a magyar népnek, mint ahogy ’56 lett elege az ÁVH-ból). Egy jól kiépített hálózat már csak így működik, mondjuk jegyezzük meg még egyszer, hogy a folyamatos jobboldali exkuzálás közepette azért ez nem egy túl nehéz dolog.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
