Legutóbbi írásaimban több esetben is hangsúlyoztam a bél egészséges baktériumflórájának a szerepét. Számunkra fontos anyagokat termelnek, ilyen például a triptofán, és olyan környezetet tartanak fenn a bélben, amelyben a külső, kórokozó baktériumoknak nehéz megtelepedniük. A jótékony bélbaktériumok mellett a bélfal hámsejtjeinek is lényeges szerepe van a szervezetünk kórokozókkal szembeni védelmében.
A bélfal hámsejtjeinek újszülöttkorban speciális szállítóképességük van, ezt transzcitózisnak hívjuk. Transzcitózissal a vegyületek, makromolekulák lényegében akadálytalanul, de a hámsejtek aktív közreműködésével kerülhetnek a bélcsatorna üregéből a szervezetünk nyirokkeringésébe, illetve a véráramba. Lényege, hogy a bélhámsejteket határoló, a bélcsatorna felé eső sejtmembránon a sejt belseje felé lefűződéssel membránhólyagok képződnek.
Ennek a folyamatnak ismerjük olyan speciális esetét is, amikor a lefűződés ott történik, ahol feldúsultak a bélhámsejt felszínén az immunglobulinokat összegyűjteni képes receptorok, és így hatékonyan kihalászhatják a bélcsatornából azokat.
Jótékony anyatej
Ez a vázlata annak, hogy újszülöttkorban és csecsemőkorban miért tud az anyatej specifikus védelmet biztosítani a kórokozókkal szemben. Az anyatejben rengeteg immunglobulin van, ezek egy része csak a vérkeringésben hatékony. Transzcitózis nélkül nem kerülhetnének ezek az immunglobulinok sértetlenül a vérkeringésbe. Transzcitózis nélkül a bélcsatornában lévő makromolekulák – fehérjék, összetett cukrok, nukleinsavak, egyebek – csak egyszerűbb felépítésű alkotóelemeikre bontva kerülhetnek a vérkeringésünkbe. A csecsemőkor előrehaladtával folyamatosan szűkül a transzcitózis lehetősége. Féléves kor körül, amikortól javasolt kezdeni a hozzátáplálást a szoptatáshoz, már nincs transzcitózisra lehetőség
Ez az oka annak, hogy miért kell kerülni az első fél évben a gabona fogyasztását. Azt, hogy a transzcitózis kivételével ne juthassanak át nagyobb molekulák – és persze baktériumok sem – a bélfalon, a hámsejtek közötti erős rögzítőrendszerek biztosítják. Ezek biológiai értelemben áthatolhatatlan akadályt képeznek. Bármilyen bélhurut, gyulladások, alkoholfogyasztás, de egyes gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése is, a Crohn-betegség, lisztérzékenység, sugárkezelés, kemoterápia, komolyabb műtétek és számos egyéb kórállapot megzavarhatja a bélhámsejteknek ezt a rögzítőrendszerét. És ilyenkor alig tudja ellátni feladatát: a tápcsatornából akár nagyobb molekulák is a nyirokkeringésbe, vérkeringésbe kerülhetnek. Irritábilisbél-szindrómában ez egy lehetséges mechanizmus, amely útján a béltartalom megzavarhatja a bélcsatorna izommozgásait vezérlő idegsejteket. Ugyanakkor fontos tisztázni, hogy a bélfal átjárhatóságának ilyen formában jelentkező emelkedése átmeneti.
Tudományos tévutak?
Az előbb felsorolt néhány, a bélfal áteresztőképességét befolyásoló tényező rengeteg embert érint. Körükben egyáltalán nem általánosak azok a kórképek, amelyeket az áteresztőbél-szindróma következményeinek tartanak egyes kutatók. Ilyenek lennének például az ételallergia, fejfájások, krónikus fáradtság, asztma, számos autoimmun betegség – különösen a sclerosis multiplex –, valamint az autizmus. Ez utóbbi kettőt nagy szenvedéllyel írják az áteresztőbél-szindróma rovására. Feltételezéseik szerint az áteresztés következtében a szervezet gyulladásos állapotba kerül, amelynek a későbbiekben az autizmus lenne a következménye. A probléma ezzel a felvetéssel az, hogy ha tényleg átjutnak veszélyes anyagok a bélfalon, netán kórokozók, az életveszélyes gyulladásos állapotot eredményezne. Nem lappangva, észrevétlenül zajlana. Ilyet látunk például a koraszülöttek súlyos nekrotizáló bélnyálkahártya-gyulladásában.
Mindaddig, amíg prebiotikumot, probiotikumokat fogyasztunk, odafigyelünk a teljes értékű, rostokban gazdag táplálkozásra, rosszat nem teszünk. Sőt! Viszont ne gondoljuk, hogy mindössze a táplálkozási szokásokkal megváltoztathatnánk hosszú távon a bél átjárhatóságát, és ilyen módon lehetne gyógyítani bármilyen betegséget (az irritábilisbél-szindróma kivételével). Akkor kezd veszélyessé válni az áteresztőbél-szindróma feltételezése, ha emiatt antibiotikum-kúrákat is javasolnak. Sajnos ez sem ritka. Ilyenkor ugyanis végzetesen felboríthatják a bél jótékony baktériumflóráját!
A transzcitózis jelensége, az anyatej immunglobulinjainak hatásossága, a lisztérzékenység kórfolyamatai, az irritábilisbél-szindróma felismerése valamint a lehetőség arra, hogy átmenetileg fokozódjon a bélfal átjárhatósága, együttesen összezavarhatták azokat a szakembereket, akik szerint létezik az áteresztőbél-szindróma. Igyekeztem tisztázni, hogy az orvostudomány jelenlegi tudása szerint viszont nem létezik, és bizony ennek a feltételezett betegségnek a kezelése nem lesz csodaszer az autizmus vagy a sclerosis multiplex ellen sem…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
