A klasszikus magyar rock rajongói még fel sem ocsúdhattak Benkő László halála által okozott döbbenetből, amikor újabb tragédia rázta meg e közösség tagjait: három nappal az együttes billentyűse után eltávozott az élők sorából Mihály Tamás, a korábbi basszusgitáros, aki bár évek óta nem volt tagja a csapatnak, de az összes sorlemezükön szerepelt.
Az ellenzéki sajtó szokásos gátlástalanságával arra használta fel Mihály Tamás halálát, hogy a kormány ellen keltsen indulatokat, a zenész baloldali elkötelezettségére és évekkel ezelőtti nyilatkozataira alapozva. Méltatlan lenne ebben a kérdésben mélyebbre ásni a gyász óráiban, kétségkívül volt az együttes, valamint a korábbi basszusos között politikai tartalmú nyílt üzenetváltás, amiben egyébként a tényszerűség, nem meglepő módon, az előbbieket jellemezte. Mihály Tamás „Basszus!Omega!” című könyvében egyébként nyíltan beszél családi hátterű kommunista kötődéséről, s szenvedélyesen érvel amellett, hogy a százezrek külföldre kényszerülésével, ártatlan tízezrek bebörtönzésével és sokszáz ember koholt vádas kivégzésével járó, többévtizedes szovjet uralom kezdete, április 4-e felszabadulás volt. (S akkor nem szóltunk a „felszabadítás” során megerőszakolt nők százezreiről és a meggyilkolt civil lakosság tömegeiről.)
De bármiféle politikai ellentétek szabdalják a rock-szakmát s az egyes legendás együtteseket is (lásd legfrissebben a nemzeti oldalon álló Szörényi Levente és a kezdettől SZDSZ-es Bródy János friss csörtéjét), aligha tagadhatja bárki, hogy a műfaj első számú magyar zenekara a Népstadiont háromszor önállóan megtöltő, hatalmas, szerteágazó maradandó zenei életművet ránk hagyó Omega, mely több ideje aktív, mint amennyi évet a Fennvaló sok embernek ad összesen. Az együttes idén nyáron, megalakulása után 58 évvel is koncertezett.
A rajongók nagy részét érhetően érdekli, hogy van-e tovább, lesz e hatvanadik jubileum.
Benkő Lászlóval az együttes két alapító tagja közül távozott az egyik, de ha azt nézzük, hogy az alapemberek közül hárman még élnek, s hogy hány együttes nevét viszi tovább egyetlen ember, akkor abban reménykedhetünk, hogy a megmaradtak a folytatás mellett döntenek. Vélhető, hogy az eltávozottak is ennek örvendenének.
Borbély Zsolt Attila
A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.
Forrás:bzsa.blogspot.com
Tovább a cikkre »
