A klasszikus magyar rock rajongói még fel sem ocsúdhattak Benkő László halála által okozott döbbenetből, amikor újabb tragédia rázta meg e közösség tagjait: három nappal az együttes billentyűse után eltávozott az élők sorából Mihály Tamás, a korábbi basszusgitáros, aki bár évek óta nem volt tagja a csapatnak, de az összes sorlemezükön szerepelt.
Az ellenzéki sajtó szokásos gátlástalanságával arra használta fel Mihály Tamás halálát, hogy a kormány ellen keltsen indulatokat, a zenész baloldali elkötelezettségére és évekkel ezelőtti nyilatkozataira alapozva. Méltatlan lenne ebben a kérdésben mélyebbre ásni a gyász óráiban, kétségkívül volt az együttes, valamint a korábbi basszusos között politikai tartalmú nyílt üzenetváltás, amiben egyébként a tényszerűség, nem meglepő módon, az előbbieket jellemezte. Mihály Tamás „Basszus! Omega!” című könyvében egyébként nyíltan beszél családi hátterű kommunista kötődéséről, s szenvedélyesen érvel amellett, hogy a százezrek külföldre kényszerülésével, ártatlan tízezrek bebörtönzésével és sokszáz ember koholt vádas kivégzésével járó, többévtizedes szovjet uralom kezdete, április 4-e felszabadulás volt. (S akkor nem szóltunk a „felszabadítás” során megerőszakolt nők százezreiről és a meggyilkolt civil lakosság tömegeiről.)
De bármiféle politikai ellentétek szabdalják a rockszakmát s az egyes legendás együtteseket is (lásd legfrissebben a nemzeti oldalon álló Szörényi Levente és a kezdettől SZDSZ-es Bródy János friss csörtéjét), aligha tagadhatja bárki, hogy a műfaj első számú magyar zenekara a Népstadiont háromszor önállóan megtöltő, hatalmas, szerteágazó maradandó zenei életművet ránk hagyó Omega, mely több ideje aktív, mint amennyi évet a Fennvaló sok embernek ad összesen. Az együttes idén nyáron, megalakulása után 58 évvel is koncertezett.
A rajongók nagy részét érhetően érdekli, hogy van-e tovább, lesz-e hatvanadik jubileum.
Benkő Lászlóval az együttes két alapító tagja közül távozott az egyik, de ha azt nézzük, hogy az alapemberek közül hárman még élnek, és hogy hány együttes nevét viszi tovább egyetlen ember, akkor abban reménykedhetünk, hogy a megmaradtak a folytatás mellett döntenek. Vélhető, hogy az eltávozottak is ennek örvendenének.
Borbély Zsolt Attila / Székely Hírmondó
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
