A kétpólusú politikai élet lehetséges megvalósulását pedzegette a baloldali Medián a legfrissebb közvélemény-kutatásuk alapján. E szerint – ha most vasárnap lennének a választások – a Fidesz a listás szavazatok 43 százalékát kaparintaná meg, a Tisza Párt pedig 39 százalékot szerezne, a többi párt (beleértve a DK-t és a Mi Hazánkat is) pedig be sem jutna az Országgyűlésbe. Mindez azt jelenti, hogy tovább csökkent a Fidesz és a Tisza közötti különbség, utóbbi pedig kinyírta a baloldali pártok jelentős hányadát.
Mindezek fényében már nem az a kérdés, hogy az LMP, a Momentum és a többi, jelentéktelen élősködőként működő párt túlél-e (hiszen már halottak), hanem visszatért egy régi, ám annál kellemetlenebb kérdés a horizontra: lesz-e Magyarországon – angolszász mintára – kétpólusú politikai világ, ami a díszlet és a háttér szempontjából valójában továbbra is egy pólus?
Ha egy pillanatra átlépünk a Medián felmérésén, és a kerek egészet vesszük szemügyre, akkor a jelenlegi palettán szerepel egy gyengülő Fidesz, egy erősödő Tisza, egy lejtmenetbe került DK, egy ingadozó teljesítményű Kutyapárt, akiknek vidéken nincs komoly bázisa és az EP-be sem jutottak ki, és egy decens, állásait tartó, visszafogottan talán erősödő Mi Hazánk Mozgalom. A baloldali csökevénypártok pedig hónapok óta, minden felmérésben messze 5 százalék alatt teljesítenek, magyarán halottnak nyilváníthatók, így a magyar belpolitikai élet (ha nem vesszük figyelembe a DK-n vérszívó kullancsként csüngő MSZP-t és Párbeszédet) lényegében ötszereplőssé vált. Ezt törte most meg a Medián felmérése.
Természetesen, mint minden közvélemény-kutatást, így a Medián mérését is erős fenntartással kell kezelni, főleg azért, mert a Mi Hazánkat nagy divat alulmérni, beszéljünk kormánypárti vagy balliberális intézetről (ráadásul a „választani tudók” kategóriában – a DK-val ellentétben – a Mi Hazánk 5 százalékponton áll a Medián felmérésében), hovatovább egy viszonylagos holtponton, nagyjából félúton járunk a legutóbbi és a következő országgyűlési választások között.
Ami viszont tény, hogy a NER – legfőképpen a sorozatos botrányok miatt – meggyengült, amiből a Tisza profitál(t) a legtöbbet, a baloldali ellenzék egyértelmű rovására.
Mindezek fényében sem tartom valószínűnek, hogy a magyar belpolitika kétszereplőssé változik, sőt, ez 2022 előtt, a NER és a baloldali blokk idején jóval komolyabb veszély volt, mint most. Meglátásom szerint ennek négy fő oka van, de a lista igény szerint bővíthető.
1. Ha a NER tovább bomlik, a leváló kisebb-nagyobb darabok nem mind a Tiszánál kötnek ki, potenciálisan erősödhet belőle a Mi Hazánk is.
2. A már említett tény a közvélemény-kutatások „sérülékeny hitelességéről” és arról, hogy félidőben vagyunk a két országgyűlési választás között.
3. A ciánnal mérgezett Tisza jelenleg tetőzik, ám az idők végezetéig Magyar Péter sem tud majd mindig olyat mondani, ami minden átlagembernek tetszik, tovább kell majd lépni a „lépésről lépésre” és a „tégláról téglára” proletár hívószavakról. Ez pedig szükségszerűen és érthetően csökkenést okoz majd a támogatottságban. (Fontos, hogy ez nem egyenlő a „kipukkad a Tisza-lufi” elmélettel, ezt a jövőre vonatkozó hibás teóriát határozottan elutasítom.)
4. Végezetül a magyar belpolitikai örökség és a nemzeti karakter alkalmatlan egy angolszász típusú, kétpólusú politikai világ meghonosodására.
A kétpártrendszer rémképe ide, vagy oda, a mi feladatunk most is „egyszerűen” hangzik, de annál nehezebb. Hitelesen képviselni a valódi nemzeti ellenállást, a harmadik utat.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
