Óriási történelmi és politikai eltérések vannak Európa egyes országai között, de általában jellemző, hogy a Nyugat fokozatosan eltávolodik a zsidó-keresztény hagyományától és kultúrájától. Nyugat-Európában tendenciává vált az úgynevezett szekuláris intolerancia, amelynek a lényege, hogy bizonyos erős ideológiai hatások a keresztény vallás háttérbe szorulásához vezetnek. Minderről Madeleine Enzlberger, a bécsi Keresztények Elleni Intolerancia Európai Megfigyelőközpont (OIDAC) vezetője beszélt a Kossuth Rádó Vasárnapi újság című műsorának annak kapcsán, hogy megjelent a szervezet keresztények elleni megkülönböztetést vizsgáló, legfrissebb jelentése.
Halálos fenyegetéseket kapott egy indiai katolikus lelkész, miután a családtagjait elrabolta és az utcán megverte a radikális hindu csőcselék, számolt be a Keresztények Elleni Intolerancia Európai Megfigyelőközpont (OIDAC) 2022. április 9-én. (forrás: Twitter/OIDAC)
Egy magyarországi internetes oldalon is megjelent a jelentésük, a beszámoló címe pedig az volt, hogy növekvő keresztények elleni erőszak öt európai országban. Az ön számára melyek a legutóbbi jelentésükből fakadó legfőbb következtetések, illetve főbb megállapítások?
– Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Svédországban, valamint az Egyesült Királyságban vizsgáltuk a helyzetet, és sajnos azt kellett konstatálnunk, hogy 2019-ről 2020-ra az erőszakos cselekmények száma mintegy 70 százalékkal növekedett. De mit is értünk erőszak alatt? Egyfelől értjük alatta a gyűlölet-bűncselekmény számos formáját, aminek meghatározásában egyébként az EBESZ-szel is együttműködünk. A gyűlölet-bűncselekmény meghatározása; egy különálló csoport elleni előítéletesség által motivált bűncselekmény. Tehát ebben az esetben az erőszak nem csak azt jelenti, hogy egy személy egy másikat fizikailag bántalmaz – ami szerencsére nem túl gyakori, ha a keresztények elleni gyűlölet-bűncselekményt vesszük. Amit viszont gyakran tapasztalunk az a templomok, keresztény épületek elleni vandalizmus. Például a francia belügyminisztérium 2019-es összesítése alapján az év minden napjára esett legalább egy templom vagy egy keresztény épület elleni rongálás az országban, ami nagyon jelentős szám.
Madeleine Enzlberger hozzátette: azt is megállapították, hogy két fő összetevő mozgatja ezeket az eseteket.
„Az egyiket mi szekuláris intoleranciának nevezzük, míg a másik iszlám alapú. A fő mozgatóerő az erőszakos cselekmények esetében az előbbi, a szekuláris, vallástalanság által irányított esetek.”
Vizsgálják, hogy kik ezeknek a vandál cselekedeteknek az elkövetői? Például fiatalok, akik úgy gondolják, jó szórakozás megrongálni egy keresztény emlékművet vagy egy épületet?
– Igen, olykor tinédzserekről van szó, viszont az általában ezeket nem soroljuk az keresztények elleni erőszak körébe, különösen, ha kiderül, hogy tényleg gyerekek, vagy tinik voltak az elkövetők. Szeretnénk ugyanis biztosak lenni abban, hogy csak az egyház, mint intézmény, illetve a keresztény vallás, mint olyan elleni előítéleteket regisztráljuk. Ami ebből kiderül, hogy számos baloldali szélsőséges csoport működik, amelyik az elkövetett esetek mögött áll, különösen, amikor az abortusz, a homoszexuális házasság és hasonló témák az okok.
Vagyis olyanokról beszélünk, akik tudatosan veszik célba a templomokat, illetve mindazt, amit számukra az egyház, mint vallás jelent?
– Igen. A gyűlöletbűncselekmények mindig üzenet-bűncselekmények is, amellyel egész csoportok számára kívánnak üzenni, mint például a közös vallás alapján álló csoportok. A legenyhébb üzenet mondjuk az, hogy „csak az égő templom a jó templom”. De sajnálatosan sok gyújtogatás is történik, különösen Franciaországban. Viszont nem az erőszak az egyetlen probléma, amit észlelünk. Számos ügy van, amelyben azt tapasztaljuk, hogy keresztények szabadságát, emberi jogait sértik meg. Leggyakrabban a vallásszabadságról van szó, de ide tartoznak a lelkiismereti szabadság kérdései.
A szülői jogok is rendszeresen sérülnek, ahogy különböző egyéb szabadságok is. Ennek a legfőbb oka az, hogy európai tendenciává vált a szekuláris intolerancia, aminek a lényege, hogy a vallástalanodás mozgatórugója egy erős ideológiai tényező.
Az ideológia nagyon radikális formában is megjelenhet, ami saját magát általában a vallás ellenében határozza meg, de különösképpen a kereszténység ellen.
Vajon a „keresztény társadalmakat”, amelyek a zsidó-keresztény vallási örökségre épülnek, nevezhetjük-e még keresztény társadalomnak, amikor ilyen jelenségek egyre nagyob számban ütik fel a fejüket?
– Európa egésze rendelkezik a zsidó-keresztény történelmi múlttal, és azt hiszem, minden egyes országot külön kell vizsgálni. Mindegyik esetében a saját társadalmi környezetet, saját kultúráját, történelmét, politikai rendszerét is figyelembe kell venni. Óriásiak a különbségek mondjuk Németország és Franciaország között. Amíg Franciaországot nagyon jellegzetes sajátos rendszer jellemez, a laicitás, aminek része, hogy az állam a tulajdonosa a legtöbb egyházi birtoknak, addig Németországban teljesen más az állam és egyház viszonya. Ezek a tényezők alakítják azt a formát, ahogy az egyház elleni intolerancia megjelenik. Franciaországban is jelen van, de Németországban például nagyon magas arányban jelentkezik az öncenzúra a keresztények körében, igaz nem egyenlő mértékben az ország nyugati és keleti részét tekintve. Tehát az egyes országok között óriási történelmi és politikai eltérések vannak, de Európára általánosságban jellemző, hogy a Nyugat fokozatosan eltávolodik a zsidó-keresztény hagyományától és kultúrájától.
„A párhuzamok nagyon világosak. Európában a puha üldöztetést látjuk, például munkahelyeken, mondjuk az orvosi pályán” – nyilatkozta a Vasárnapi újságnak Benedict Kiely londoni katolikus lelkész, aki szolgálatát a keresztények üldözése elleni harcnak szenteli.
„Egyes országokban orvosok – morális meggyőződésük miatt – kénytelenek feladni állásukat, amiért például megtagadják az abortusz végrehajtását. Egy konferencián hallottuk Paivi Rasanen finn parlamenti képviselőt, akit börtönnel fenyegetnek, csak mert idézett a Bibliából. Szóval jelenleg senkit sem fenyeget az, hogy törvény alapján lefejezik a hitéért. A dolgok ugyanakkor szakaszokban történnek. A párhuzamokra azt a példát szoktam felhozni, hogy a muszlim többségű országokban a keresztények mindig másodendű állampolgárok, mindig kevesebb jogot élveznek, kisebb, vagy nagyobb mértékben, és ez alól nincs kivétel. Lassan ennek megtörténtét látjuk Európában. Hogy a keresztények, ha nem is üldözött kisebbséggé, de alacsonyabb rendű, illetve nem teljes jogú állampolgárokká válnak a hitük matt.”
„A Közel-Keleten személyesen láttam azt az óriási munkát, ami Magyarország végez. Sokszor hallottam a legmélyebb elismerést Magyarország felé Irakban és Szíriában. Egy iraki püspök mondta nekem, hogy a világ összes országa közül leginkább Magyarország részéről érezte a megbecsülést. Magyarország kiváló, és a magyarok nagyon büszkék lehetnek arra a munkára, amit az üldözött keresztények érdekében végeznek” – fejtette ki Benedict Kiely.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
