Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc bukása után Kossuth Lajossal az élen számos magasabb és alacsonyabb rangú honvédtiszt, valamint közhonvéd menekült el Magyarországról és a Török Birodalomban keresett oltalmat.
A bécsi kormányzat természetesen követelte a „bűnösök” kiadatását, a török hatóságok ezért a magyar forradalmároknak feltételül szabták, hogy lépjenek török szolgálatába (számos esetben az iszlám vallásra való átlépést is elvárták), és így elkerülhették a biztos halált. Volt ebben persze némi zsarolás is, elvégre Ausztria képtelen lett volna kierőszakolni a menekültek kiadatását, de az érintettek ebben nem lehettek biztosak.
Kevéssé közismert, hogy a menekülők között mintegy ötven honvédorvos is akadt, rájuk pedig Törökországban nagy szükség volt, miután az orvosképzés ott eléggé kezdetleges szinten állt, tehát a különböző európai egyetemeken oklevelet szerzett doktorokat semmiképp nem szerették volna nélkülözni.
Sokan közülük a török hadsereg szolgálatába álltak és vallást is váltottak. Az egyik legismertebb a vasvári születésű Gaál Gusztáv (1816 k.-1862) volt, aki már 1848 előtt is fontos tudományos munkát végzett a bécsi orvosi egyetemen. A híres Skoda professzor tanítványa volt és 1846-ban figyelemre méltó könyvet írt a fizikális diagnosztika alkalmazásáról.
Az elbukott bécsi forradalomban vállalt szerepe miatt joggal tartott a megtorlástól, ezért az első adandó alkalmat megragadva hazatért és főtörzsorvosként tevékenykedett a honvédseregben. Számos tisztséget töltött be, Tiszafüreden, majd Egerben ő szervezte meg a honvédkórházat. Később a mozgó tábori kórházak igazgatója, majd 1849 koranyarától Szeged katonai főorvosa volt.
A bukást követően a bulgáriai Vidinbe menekült, 1849. szeptember 23-án pedig már felvette az iszlám vallást is és Veli bég néven, ezredesi rangban vezérorvosi beosztást kapott az egyiptomi Alexandriában, amely akkoriban török fennhatóság alatt állt. Nem sokat időzött Afrikában, mivel 1850-ben Isztambulban felállították az orvosi akadémiát, ahol a belgyógyászat tanárává nevezték ki.
Az osztrák hatóságok azonban tiltakoztak, ezért Gaált a szíriai frontra vezényelték, ahol Kmetty György honvédtábornok (alias: Kursid pasa) beosztottjaként szolgált. Később a krími háborúban is részt vett, majd visszatért az akadémiai katedrára.
A központi katonai kórház vezetésével is megbízták, emellett a török fővárosban magánpraxist is folytatott és a birodalom egyik legelismertebb orvosa lett. Emellett továbbra is kapcsolatban állt a nyugati kollégákkal és Bécsben több fontos orvosi munkát is kiadott. A legismertebb ezek közül az 1861-ben megjelent A gyakorlati orvostudomány zsebkönyve. A törökországi magyar emigrációval állandó kapcsolatban állt, sőt anyagilag is támogatta az isztambuli Magyar Nemzeti Igazgatóságot. Időnként vidéki szemleutakat is tett, és a Balkánon járva 1862. március 9-én Szarajevóban váratlanul elhunyt. Még 46 éves sem volt.
Az isztambuli Orvosi Akadémia másik jeles magyarországi tanára volt Hammerschmidt Károly (1800-1874), akinek két testvére – József (1799-1865) és Ferdinánd (1810-1869) ugyancsak orvosként működött a törökországi emigrációban. Károly egy másik magyar honvédtábornok, Guyon Richárd (alias: Iszmail pasa) beosztottjaként vezérorvosi beosztásban szolgált, majd 1850-ben ő is az akadémia tanára lett. Török nyelven tankönyveket írt, így segítve a törökországi orvosképzést. Nevéhez fűződik még egy jeles cselekedet: ő alapította az isztambuli Természettudományi Múzeumot.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
