Őszintén, mennyi a képernyőidőd? – huszonéves egyetemisták (piarista öregdiákok) feltették maguknak ezt a kérdést, és a lehangoló eredményeket látva létrehozták az Out! alkalmazást, amely arra ösztönzi a fiatalokat, hogy időnként letegyék a telefont.
Az applikáció fejlesztői, Juhász Gáspár, Nagy Lőrinc és Trauttwein Albert vallják, nem kell teljesen kilépni a digitális világból, elég, ha képesek vagyunk tudatosan dönteni arról, hogy mikor lépünk be, mennyi időt töltünk ott és mivel. Applikációjukkal nemrég csatlakoztak az Analóg november akcióhoz, amely arra buzdítja a fiatalokat, hogy gyűjtsenek minél több offline időt, és nyerjenek ezzel értékes ajándékokat az iskolájuknak. Az Out! app fejlesztőivel az alkalmazás létrejöttéről és működéséről beszélgettünk.
– Mire jó az Out! alkalmazás, és hogyan született?
Trauttwein Albert: Tizenhat évesen eljutottam az Ifjúsági Üzleti Program (IÜP) táborába, ahol egy héten keresztül vállalkozást építettünk négyfős csapatokban. Első lépésként megvizsgáltuk, milyen problémákat látunk magunk körül, mi az, ami zavar, idegesít minket, majd pedig azzal foglalkoztunk, hogyan tudnánk megoldásokat találni ezekre. Mi
Az volt a fő célunk, hogy utat mutassunk a fiataloknak, és arra ösztönözzük őket, hogy szabadítsanak fel időt a tudatosabb és kevesebb telefonhasználattal. A telefonmentes időért az alkalmazás használói digitális valutát szerezhetnek, amelyen kuponokat tudnak vásárolni az applikációban, és így kedvezménnyel juthatnak hozzá mozijegyhez, hamburgerhez, kávéhoz, utazáshoz, sporteszközökhöz. Négy-öt óra telefonmentes idővel érhető el egy-egy kedvezménykupon.
– Bemutatnák a csapatukat? Mivel foglalkoznak, honnan jönnek?
T. A.: A Budapesti Corvinus Egyetem negyedéves hallgatója vagyok gazdálkodás és menedzsment szakon, valamint a Ludovika Szakkollégium hallgatója. Közös hármunkban, hogy barátok vagyunk, egy évfolyamon végeztünk a budapesti Piarista Gimnáziumban.
Juhász Gáspár: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán tanulok molekuláris bionikai mérnök szakon. 2022 decemberében kért meg Berci (így szólítjuk Albertet), hogy csatlakozzam. Azonnal megtetszett az ötlet, mert aktív felhasználója voltam a Forest nevű alkalmazásnak, ami szintén az internethasználat mérséklésére ösztönöz, azzal, hogy a felhasználó egy digitális fát növeszthet. Itt viszont kedvezményeket kapok a képernyőmentes időért, és ezt sokkal jobb motivációnak tartottam.
Nagy Lőrinc: Bercivel szaktársak vagyunk a Corvinuson. Én 2023-ban kapcsolódtam be a fejlesztésbe. Tetszett a kezdeményezés, bár némileg szkeptikus voltam. De azt gondolom, ez a kezdeti kételkedés fontos is ahhoz, hogy a realitások talaján maradjunk.
– A személyes érintettségük is közrejátszott az Out! létrejöttében? Érezték úgy, hogy túl sok időt töltenek online?
T. A.: Én is voltam telefonfüggő tizenhat-tizenhét évesen, és tapasztaltam, hogy ez mit eredményez. Amikor a születésnapomra profi biciklit kaptam és nem telefont, nem tudtam örülni neki. Egyetemistaként pedig azt éltem meg, hogy amikor egy helyzet kellemetlen, érzelmileg megterhelő számomra, rögtön a telefonhoz nyúlok, és még mélyebb lesz bennem a bizonytalanság, látva mások „tökéletes” világát. Tudatosodott bennem, milyen fontos lenne változtatni ezen, és nemcsak nekem, hanem több ezer más fiatalnak is. Ma ott tartunk, hogy Gazsival versenyzünk, kinek alacsonyabb a képernyőideje.
J. G.: A gimnázium elején a játék, később a YouTube, a rövid videós platformok, a sorozatok, a közösségi média volt az, ami képernyőhöz kötött. Amikor jött a covid, az volt talán mindannyiunk életében a legdurvább mélypont. Telefonon vettünk részt az órákon, akarva-akaratlanul állandóan jöttek az értesítések, gyakorlatilag egyfolytában a telefonon lógtunk. Ma már én is rendszeres használója vagyok az Out!-nak. Van egy munkám, amiben sok az üresjárat, olyankor podcastokat hallgatok, és ezzel ismereteket szerzek.
N. L.: Hasonló a helyzet nálam is. Ahogy közeledtem az érettségi felé, egyre több játékot töröltem le a telefonomról, mert beláttam, hogy a játékok elvonták a figyelmemet. A közösségi média miatt pedig visszaszorultak a baráti kapcsolataim. Azóta igyekszem én is nemcsak részt venni ebben a munkában, hanem példát is mutatni azzal, ahogy a telefonomat használom. Az Out!-ban az én feladatom a marketing, követnem kell a közösségi médiát, de a munkán kívül ezt napi tizenöt-harminc percre korlátozom.
– Milyen útravalót adott a Piarista Gimnázium, ahová mindhárman jártak?
T. A.: Máig a legjobb emlékeim közé tartoznak az osztálykirándulások, a lelkigyakorlatok, a focibajnokságok, a benn alvások, a vitorlástáborok. Együtt mozogtunk, élményeket szereztünk. Sokat kaptunk a tanárainktól, felelősségünk és kötelességünk is, hogy valamit továbbadjunk ebből a világnak. Annyi piarista diákból lett híres ember, akik létrehoztak valami szépet és értékeset, boldog lennék, ha én is közéjük tartozhatnék.
N. L.: Elsőként a felelősségtudatot mondanám, ami jelen van a tanulásomban, a munkámban. Meg a pontosságot, a minőségi dolgokra törekvést. Csatlakozom Bercihez, engem is boldogsággal tölt el, hogy valami olyat teszek, amivel rengeteg embernek segítek. Én is szeretném vállalkozóként megállni a helyemet, és úgy gondoskodni a megélhetéshez szükséges dolgokról, hogy közben értéket teremtek. Engem is hajt a piar híres és sikeres arcképcsarnoka, jó lenne köztük lenni.
J. G.: Én a közösséget hangsúlyoznám, de bennem is erős az az érzés, hogy vissza akarok adni valamit abból, amit kaptam. Nekem erről szól például az is, hogy az Analóg november akcióban az első három helyezést elérő iskola tanári kara kávéfőzőt kap. Ezzel a kedvelt tanáraink mindennapjait szeretnénk hangulatosabbá tenni, jelezve nekik, mennyire sokat kaptunk tőlük.
– Egy középiskolás táborban született projektmunka hogyan vált azután országos programmá és az Analóg november részévé a Szent István Intézet, valamint a Kapcsolj ki! mozgalom partnereként?
T. A.: Az Ifjúsági Üzleti Program versenyén első helyen végzett az Out!. Ez lendületet adott, arra ösztönzött, hogy keressem az applikáció megvalósításának lehetőségeit. Sikerült bevonni a projektbe a barátaimat, és azután együtt vettünk részt versenyeken. Először 2022-ben, a Corvinus BlackBelt Ötletversenyen, majd 2023-ban a Design Terminál és a Mathias Corvinus Collegium inkubátorprogramjának áttörést hozó versenyén, ahol kétmillió forintot nyertünk, így belevághattunk a megvalósításba. Idén októberben pedig első helyezést értünk el a Social Impact Award versenyen. Így tudtuk elindítani tavaly novemberben az alkalmazást, amely az App Store-on és a Google Playen keresztül is ingyenesen letölthető (szemben a Foresttel, amely fizetős alkalmazás). A mi jutalékunk a kuponok beváltásánál kapott öt százalék. A következő állomás az a támogatás volt, amit a Kulturális és Innovációs Minisztériumtól kaptunk az alkalmazás fejlesztésére és működtetésére. De az is sokat jelent nekünk, hogy partnerként tekintenek ránk az úgynevezett digitális detox programokban.
– Mi jelentett motivációt ahhoz, hogy sok-sok munkaórát tegyenek bele ebbe a fejlesztésbe?
T. A.: Régóta gondoltam már arra, hogy vállalkozni akarok, és egyúttal értéket teremteni a világunk számára. Másrészt nagyon élveztem, hogy egy héten keresztül reggeltől estig együtt dolgozunk a barátaimmal egy rendkívül izgalmas projekten, fontos képességeket használva, mint például a problémamegoldó készség, a kreativitás, a kritikus gondolkodás.
N. L.: Nagyon inspirálóak a visszajelzések is, az, hogy napról napra százas, sőt ezres nagyságrendben nő az alkalmazást letöltők száma.
– Hamburger, koncert, színház, könyv, utazás – a képernyőidő csökkentésével ilyen és ehhez hasonló szolgáltatásokhoz, termékekhez juthatnak hozzá kedvezményesen a felhasználók. Ezek jelentik a legjobb motivációt az applikáció célcsoportjának számító egyetemista korosztály számára?
T. A.: Igen, mert ezek hozzáadnak valamit a mindennapi élményeikhez, és ez az, ami szerintem első körben nagyon fontos. Az egyetemista ugyanakkor erősen árérzékeny, értékeli, ha kedvező áron juthat hozzá valamihez.
Először a tanulási időre próbáltuk biztosítani a telefonmentességet a koncentrált figyelem érdekében, de aztán láttuk, hogy a teljes jelenlétre ugyanúgy szükség van más élethelyzetekben is, például akár egy baráti sörözésen.
– Mit jelent Önöknek, hogy az Out!-tal a részesei lehetnek az Analóg november programnak?
T. A.: Ez egy újabb kihívás nekünk, mert most a középiskolás korosztályt kell megszólítanunk. Az Analóg november programban kiemelt jelentőségű a közösségi funkció és a versenyzés. Csoportok, osztályok közösen versenyezhetnek, ezzel inspirálva egymást. Sok vidéki iskola is bekapcsolódott az akcióba, ami feladta nekünk a leckét, hiszen számukra is releváns kedvezménypartnereket kellett és kell találnunk. Az Analóg novemberhez egész hónapban lehet csatlakozni, az akció november 30-áig tart.
– Kérdésként felvetődhet, nincs-e valami ellentmondás abban, hogy telefonos applikáció segít a fiataloknak lerakni a telefont…
T. A.: Sokszor megkapjuk ezt a kritikát. De
Nem antitech, hanem prohuman beállítottság ez. Nem vagyunk technikaellenesek, hanem az emberért akarjuk használni a technikát. A nap mindenkinek huszonnégy órából áll. Amit a képernyőidőből lefarag az ember, azt tudja másra fordítani. Ez az applikáció segít csökkenteni a telefonozással töltött időt, arra tanít, hogy az ember kontrollálja a képernyőhasználatot.
J. G.: Úgy gondolom, már az is eredmény, ha sikerül elérünk egy fokozatos csökkentést. Semmiképpen nem akarunk digitális bennszülettekből digitális analfabétákat nevelni. Tudatos telefonhasználóvá válni, mértéket tartani, ez a cél, ez már sok szempontból javítja az ember életminőségét.
– Kikkel zajlanak tárgyalások, honnan várnak támogatókat?
T. A.: Egyfolytában keressük a partnereket. Kezdetben a lokális élményszolgáltatókra koncentráltunk, de mára kiszélesedett a kör. A 2026-os EFOTT például már biztosan ad kedvezményt a felhasználóinknak. Az A38 hajó koncertjegyekkel és fogyasztási kedvezménnyel támogatja a kezdeményezésünket. Tárgyalunk busztársasággal, kávézó- és étteremlánccal. Nemzetközi brandek is nyitnak felénk, a MyProtein például komoly kedvezményt ad az appot használóknak. Nagyon várjuk további partnerek jelentkezését is.
N. L.: A napokban keresett meg bennünket egy erdélyi gasztrolánc. Reménykedünk abban, hogy a cégek felfigyelnek erre a kezdeményezésre, átérezve, hogy közös felelősség felvállalni ezt az ügyet. És egyetlen cégnek sem lehet mindegy, hogy egy jó ügy támogatásával a jövő vásárlóit vonzza magához. A lehetséges partnerekhez való eljutásban sokat segít nekünk a Szent István Intézet és a Kapcsolj ki! mozgalom.
– Milyen célok lebegnek a szemük előtt, és hogyan foglalható össze ennek a vállalkozásnak az üzenete?
J. G.:
Elsőként azok töltötték le az appunkat, akik felismerték, hogy gondjuk van a telefonhasználattal, és el akartak indulni a tudatosság útján.
T. A.: Szeretnénk, ha menő érzés lenne, hogy outolsz, hogy leraktad a telefont. „Az offline az új menő” elv alapján jó volna trendivé tenni az analóg életet, identitást adni a fiataloknak. Természetesen fontos számunkra a terjeszkedés is, már megjelentünk Erdélyben, és szeretnénk nemzetközivé válni. A fiataloknak azt üzenjük: Töltsétek le!
Fotó: Merényi Zita
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. november 16-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
