Gérecz Imre OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.
XIV. Leó pápaként elmondott első szavai és püspöki jelmondata, amit pápaként is megőriz, a békéről és az egységről szólnak. Olyan utalások ezek, amelyek minden szentmisében eszünkbe juthatnak, amikor az eucharisztikus imában őt megnevezve érte imádkozunk.
In Illo uno unum, vagyis Őbenne, az egyben egy vagyunk. Szent Ágostontól kölcsönzött jelmondata kifejezi, hogy
Ennek szolgálatára vállalkozott Szent Ágoston és kései követője, az ágostonos szerzetesből lett püspök, akit a bíborosok a világegyház és a Római Egyházmegye fejévé választottak.
Ősi szokás, hogy a keresztények azzal fejezik ki összetartozásukat, hogy az eucharisztikus imában megnevezik Róma – vagy a keleti testvéregyházak esetében egy másik apostoli alapítású egyházi székhely – főpásztorát, továbbá saját püspöküket. Már I. Pelágiusz pápa (556–561) szokásként hivatkozott erre a gyakorlatra egyik levelében, kifogásolva, hogy a toszkán püspökök kihagyták nevét a kánonból (PL 69,398C).
Kérjük az Atyát, hogy tartsa meg békében (pacificare), őrizze meg egységben (custodire, adunare) és vezesse (regere) az egész földkerekségen. Ettől a kéréstől idegen minden politikai, érzelmi, kulturális elkülönülés és megosztottság.
Az Egyházban összegyűjtött keresztény közösség (ecclesia) lélekben egyesül (una cum) a pápával, az egyházmegye püspökével és az egyetemes Egyház minden igazhívő vezetőjével. Rajtuk, elöljáróinkon keresztül részesedünk az egységben (Nagy Szent Albert fogalma ez: communio unitatis).
Olykor nehéz átérezni ezt. A liturgia nem naiv. Tisztában van vele, hogy eltérő személyiségek és konfliktusokkal terhelt közösségek vagyunk. A jó vezető ritka ajándék. Ők is törékeny emberek, akiknek a rájuk helyezett teher, felelősség és várakozások miatt még nagyobb szükségük van a kegyelemre. Ezért imádkozunk értük.
Fotó: Diocesi di Roma Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
