Augusztus 15-én, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének főünnepén a Szentatya a Castel Gandolfó-i Piazza della Libertà nevű téren, az ottani Apostoli Palota előtt összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal együtt imádkozta el az Úrangyala Mária-imát.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, boldog ünnepet kívánok!
A II. Vatikáni Zsinat atyái egy csodálatos szöveget hagytak ránk Szűz Máriáról, amelyet ma, mennyei dicsőségbe való felvételének főünnepén, szívesen olvasok újra veletek. Az Egyházról szóló dokumentum végén a zsinat ezt mondja: „Amint Jézus anyja a mennyben testében és lelkében már megdicsőülten mintaképe és kezdete annak az Egyháznak, amelynek az eljövendő világkorszakban kell teljessé válnia, ugyanúgy ezen a földön mindaddig, amíg el nem jön az Úr napja (vö. 2Pét 3,10), a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára” (Lumen gentium, 68).
Mária, akit a feltámadt Krisztus testben és lélekben magával vitt a dicsőségbe, a remény ikonjaként ragyog történelemben zarándokló gyermekei előtt. Hogyne jutnának eszünkbe Dante verssorai a Paradicsom utolsó énekében? A Szent Bernát szájába adott imában, mely a „Szűz és anya, saját fiad leánya!” megszólítással kezdődik (XXIII, 1), a költő azért dicséri Máriát, mert ő itt lent, köztünk, halandók között „a remény élő forrása” (uo., 12), vagyis reményt adó, éltető forrás.
Testvéreim, hitünknek ez az igazsága tökéletesen illeszkedik a mostani szentév témájához: „A remény zarándokai”.
Földi létünk útján ez a cél Isten, a végtelen és örök Szeretet, az élet, a béke, az öröm és minden jó teljessége. Az emberi szív vonzódik ehhez a szépséghez, és nem boldog, amíg meg nem találja; és valóban, azt kockáztatja, hogy nem találja meg, ha eltéved a rossz és a bűn „sötét erdejében”.
Ez Jézus Krisztus misztériuma, aki megtestesült, meghalt és feltámadt a mi üdvösségünkért; és tőle elválaszthatatlanul Mária misztériuma is, azé az asszonyé, akitől Isten Fia testet öltött, valamint az Egyháznak, Krisztus misztikus testének a misztériuma. Ez a szeretetnek s ezért a szabadságnak az egyetlen misztériuma. Ahogyan Jézus igent mondott, úgy Mária is igent mondott, hitt az Úr szavának. És egész élete a remény zarándoklata volt együtt Isten Fiával, együtt az ő Fiával, olyan zarándoklat, amely a kereszt és a feltámadás által hazájába, Isten ölelésébe vezette.
Ezért, miközben úton vagyunk, egyénként, családként, közösségként, különösen,
A szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Ma a mennybe felvett Szűz Mária közbenjárására kívánjuk bízni a békéért mondott imánkat. Ő mint anya szenved a bajok miatt, amelyek gyermekeit sújtják, különösen a kicsinyeket és a gyengéket. Ezt ő üzenetekkel és jelenésekkel sokszor megerősítette az évszázadok során.
XII. Piusz a mennybevétel dogmájának kihirdetésekor, amikor még elevenen élt az emberekben a második világháború tragikus emléke, ezt írta: „Remélhető, hogy mindazok, akik Mária dicsőséges példáján elmélkednek, egyre jobban meggyőződnek az emberi élet értékéről”, és kifejezte azon reményét, hogy soha többé nem kerül sor „emberi életek lemészárlására, háború kirobbantására” (Munificentissimus Deus apostoli konstitúció).
Mennyire időszerűek ezek a szavak! Sajnos még ma is tehetetlennek érezzük magunkat egy az emberiség minden mozdulatára egyre süketebb és érzéketlenebb erőszak terjedésével szemben a világban.
Máriával együtt hisszük, hogy az Úr továbbra is gyermekei segítségére siet, megemlékezve irgalmáról. Csak benne találhatjuk meg a békéhez vezető utat.
Most pedig titeket szeretnélek üdvözölni, Olaszországból és különféle országokból érkezett zarándokok. Köszöntöm a Hondurasból érkezett egyetemi evangelizációs közösséget; a Családi Szeretet Mozgalomhoz tartozó családokat, akik most fejezték be lelkigyakorlatukat; valamint a házasok és jegyesek „Szent Rita” csoportját.
Minden jót és boldog ünnepeket kívánok mindenkinek!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
