Alessandro Damiano agrigentói érsek beszélt a vatikáni médiának arról, mit jelent XIV. Leó július 4-i látogatása a migrációs tragédia szimbolikus helyszínén, Lampedusán. A főpásztor szerint ez Olaszországnak és Európának is egy rendkívül fontos üzenet, amely mögött megélt tapasztalatok vannak. A remigráció véleménye szerint ellentétes az evangéliummal.
Lelki, spirituális utazás ez, amelynek kezdetén a pápa a temetőbe látogat, közösséget vállal a tengeren meghaltakkal és a túlélőkkel. Ezt követően a Porta d’Europánál, vagyis Európa Kapujánál és a Favarolo mólónál a migránsok képviselőivel találkozik, az utazás végül az élő Egyházzal való egységgel, találkozással zárul, eukarisztikus ünnepléssel a helyi stadionban – így írja le Alessandro Damiano, Agrigento metropolita érseke XIV. Leó pápa holnapi, július 4-i szombati lampedusai látogatását. Rövid, de jelentőségteljes jelenlét a szigeten, amely még mindig emlékszik Ferenc pápa 2013-as történelmi látogatására. Ez az utazás bezárja a kört, amely a júniusi Kanári-szigeteki úttal kezdődött, ahol Leó pápa az embercsempészek ellen emelte fel a hangját, kijelentve: „Térjetek meg!” „Ez a kiáltás nekünk, agrigentóiaknak II. János Pál maffiózókhoz intézett szavait idézi fel” – hívja fel a figyelmet az érsek.
– Érsek úr, mit lát majd, milyen helyzettel találkozik Leó pápa, amikor megérkezik Lampedusa szigetére?
– Nos, mindenekelőtt egy turistákkal teli szigetet fog látni, de természetesen nem ezért megy oda. Egy várakozással teli szigetet talál, amely emlékszik Ferenc pápa látogatására – az első apostoli látogatásra, amelyet Ferenc pápa éppen Lampedusán akart megtenni –, ez itt nagyon élő emlék. Az Egyház érezteti kézzelfogható, egyszerű közelségét ezen a földdarabon, ebben a közösségben; érzékelteti, hogy odafigyel a mozgásban lévő népekre, a migránsokra. Nos, a pápa ezt a várakozást fogja látni. A látogatás, mint ismert, rövid, és megvan a maga logisztikai sorrendje, de a felépítését nézve egyben lelki út is. Mert a Szentatya
A közelségét, a simogatását viszi el, amit a tengeren meghaltak nem kapnak meg. Közösségvállalás ez azokkal, akik elhagyták a földi életet, hogy belépjenek az örök életbe. Ezt a szempontot se tévesszük szem elől.
– Mi változott Ferenc pápa látogatásától a mai napig abban, ami Lampedusán zajlik?
– Ferenc pápa látogatása óta a partarszállások tekintetében nem sok minden változott, továbbra is folytatódnak: olykor gyakoribbak, máskor kevésbé, az időjárási viszonyoktól, de még inkább attól függően, hogy Észak-Afrika partjainál az indulást éppen akadályozzák, megkönnyítik vagy engedélyezik. Ezeknek a mozgásoknak a megértése politikai jellegű átgondolást igényel. Mi változott a partraszállás tekintetében? Korábban, különösen Ferenc pápa látogatása előtt a halászok gyakrabban segítették a partraszállást, a mentést. Most az életmentés lényegében a parti őrségen és a pénzügyőrségen keresztül történik, amelyek közvetlenül a vízen tevékenykednek. Korábban nagyobb közelségbe kerültek egymáshoz a helyi közösség tagjai és a migránsok, akiket kezdetben befogadtak a házaikba, segítettek száraz ruhával, megvendégelték őket… Volt, akinek lehetőséget adtak egy kis személyi higiéniára, hogy lemossa a tengervizet vagy, még inkább az üzemanyag nyomait, ami szörnyű. Mindez évek óta nincs meg, mert amint működésbe lépett a különböző kormányok eszköztára – és ez bizonyos szempontból jó dolog –, a helyzetet a szigeten jelen lévő erők vették át, akik sokan vannak. Óvatosan kell élni ezzel a szóval, de talán mondhatjuk, hogy
– És az Egyház mit tesz ebben a helyzetben?
– Ilyen körülmények között az Egyház, a lampedusai közösség, az ott jelen lévő civil szervezetek néhány tagja a híres vagy hírhedt Favarolo mólón próbálják „humanizálni” a partraszállást, már amennyire lehetséges egyáltalán a mólón tartózkodni, mert fokozatosan ezt is egyre nehezebbé teszik az önkéntesek számára. Apró gesztusokat tehetünk, amelyek talán banálisnak tűnnek. Mit tehetsz hát?
– Olyan dolog ez, ami nem is magától értetődő egy olyan időszakban, amikor politikai szinten a remigrációról beszélnek. Ön mit gondol erről?
– Úgy gondolom, hogy a remigráció (a migránsok visszautazása/visszatoloncolása származási országukba – a szerk.) ellentétes az evangéliummal, de ezt már a pápa is megmondta. Ez a gondolkodás egyre inkább korlátozni akar. A nézőpont változott meg, amellyel a kormányok Olaszországban és Európa többi részén a migránsokra tekintenek: biztonságpolitikai nézőpont, pedig az a nézőpont, amely megőrzi az emberiességet, az emberi méltóságot és a bennünk lévő emberit, bizonyosan nem lehet ilyen. Az evangélium szavainak nézőpontja kell hogy legyen,
– Ön szerint mit jelez a pápának ez a látogatása, amely ráadásul alig néhány héttel a Kanári-szigeteken és Tenerifén – a migrációs tragédia egy másik színterén – tett látogatása után történik?
– Ez érdekes. A pápa elment a Kanári-szigetekre, és ezt a kifejezést használta: „Hagyjátok abba, térjetek meg”. Agrigento környékén ez a „térjetek meg” kifejezés elkerülhetetlenül felidézi – mivel mindenkinek nagyon frissen él az emlékezetében – II. János Pál kiáltását a Templomok Völgyében: „Nektek mondom, maffia emberei, térjetek meg! Egyszer majd elérkezik Isten ítélete!” Aztán a „Hagyjátok abba, térjetek meg!” gondolattól tovább lépve, a migránsokra vonatkozóan ott van egy másik zárójel, amely kicsi, de jelentőségteljes: a Szentatya paviai útja, ahol ellátogatott Cabrini anyához. Ki is Cabrini anya? Tudjuk… (a migránsok védőszentje – a szerk.). Éppen Cabrini anya volt az, akinek XIII. Leó pápa azt mondta, hogy ne Keletre menjen misszióba, hanem Nyugatra. És ez a kapcsolódás valójában kiszélesíti a migrációról, a Keletről Nyugatra mozgó népekről alkotott látásmódot. Most szinte úgy tűnik nekem, hogy egy kis kör bezárul Lampedusán. A migráció az egész világot érinti, és itt minden együtt jelen van, a Földközi-tengernek ezen a szimbolikus helyén. Úgy gondolom, ez egy rendkívüli üzenet.
Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Fotó: Afp
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
