Az Isten képére teremtett ember a párbeszédben, a hallgatásban és a beszédben tapasztalja meg léte alapvető kapcsolatait, ezért is fontos a szavak helyes, pontos használata, melyen keresztül bizalommal és reménnyel hozzá lehet járulni a társadalmi béke építéséhez, ami a politikusok feladata – mondta a Szentatya az olasz diplomácia képviselőinek december 13-án a VI. Pál aulában tartott audiencián.
XIV. Leó örömmel üdvözölte az olasz diplomaták szent kapun áthaladó jubileumi zarándoklatát, mely gazdagítja a találkozást és lehetővé teszi a szívükben hordozott reményt, amelyről tanúságot szeretnénk tenni másoknak. A remény az akarat erényeként határozottan törekszik a jó és az igazságosság felé, amelynek hiányát érezzük.
A diplomáciában csak azok keresik és támogatják a párbeszédet a felek között, akik igazán remélnek, bízva a kölcsönös megértésben még a nehézségek és feszültségek közepette is. Mivel reméljük, hogy megértjük egymást, elkötelezzük magunkat amellett, hogy a legjobb módokat és szavakat keressük a megállapodás eléréséhez – mondta a pápa.
A Szentatya aláhúzta, hogy az érdemi tárgyalásokat követő szerződések olasz neve – accordo – valójában a szívbeli közelségére – ad cor – utal, mely kifejezi a gesztusok, például az aláírás vagy a kézfogás őszinteségét. Éppen ez különbözteti meg a hiteles diplomáciai küldetést a személyes haszonra irányuló számítgatásoktól.
Leó pápa Jézus példáját említette, akinek a megbékélésről és a békéről szóló tanúságtétele reményként ragyog minden nép számára.
Nem véletlen, hogy a saját nyelvünket anyanyelvünknek nevezzük, amely kifejezi hazánk, pátriánk kultúráját, és egyetlen családdá egyesíti népünket – emelte ki XIV. Leó. – Minden nemzet a saját nyelvén fejezi ki a világról alkotott sajátos felfogását, annak legmagasabb értékeit és leghétköznapibb szokásait. A szavak a közös örökség, amelyen keresztül virágoznak a társadalom gyökerei, amelyben élünk. Egy többnemzetiségű környezetben ezért elengedhetetlen a párbeszéd előmozdítása, a kölcsönös és interkulturális megértés előmozdítása a befogadás, az integráció és a testvériség jeleként.
Nemzetközi szinten ugyanez a stílus gyümölcsöző lehet az együttműködésben és a békében, feltéve, hogy kitartunk saját beszédmódunk ápolásában. Egy személy akkor becsületes, ha tartja a szavát, ha őszinte és állhatatos, vagyis a hűség jegyében nem hátrál meg. Hasonlóképpen következetes az ember, ha teszi, amit mond, ha a szavának hitele van – fejtette ki a Szentatya.
A keresztény mindig az Ige embere: az igéé, amelyet Istentől hall, és amelyre imádságban válaszol. Ezért rajzolták a megkeresztelkedésünkkor a fülünkre a kereszt jelét, mondván: „Effata”, ami azt jelenti: „Nyílj meg!”. A Jézus gyógyítására emlékeztető gesztuson keresztül fogadjuk be az első szeretetteljes szavakat és azokat a nélkülözhetetlen kulturális elemeket, amelyek fenntartják életünket a családban és a társadalomban.
Ahogy az érzékeket és a testet, úgy a nyelvezetet is nevelni kell – a meghallgatás és a párbeszéd iskolájában. Hiteles kereszténynek és becsületes állampolgárnak lenni azt jelenti, hogy olyan szókincset osztunk meg, amely képes a dolgokat úgy elmondani, ahogy vannak, kettősség nélkül. Ezért a politikusok kötelezettsége, hogy mindig ápolják a párbeszédet és mindig újítsák meg azt, valahányszor félbeszakad.
A konfliktusok sújtotta mai nemzetközi helyzetben emlékezzünk arra, hogy a párbeszéd ellentéte nem a hallgatás, hanem a sértődés. Míg a hallgatás valójában megnyit minket a meghallgatásra, és üdvözli az előttünk állók hangját, a sértődés verbális agresszió, hazugságokkal, propagandával és képmutatással felfegyverzett szavak háborúja. Kötelezzük el magunkat reménnyel a lefegyverző kiáltványok és beszéd mellett, ügyelve nemcsak arra, hogy ne csak szépek és pontosak, hanem mindenekelőtt őszinték és körültekintőek legyenek.
Gyakoroljuk tehát a jó szolgálatú szavak megosztását, a megértést építő szavak kiválasztását, a sértések helyrehozását és a sértések megbocsátását célzó szavakkal való tanúságtételt. Aki belefárad a párbeszédbe, belefárad a béke reményébe.
Leó pápa végül idézte Szent VI. Pál hatvan évvel ezelőtt az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén elhangzott szavait: Az embereket olyan szövetség egyesíti, amelyet „egy esküvel pecsételnek meg, és amelynek meg kell változtatnia a világ jövőjét, de ebben a szövetségben nincs többé háború, nincs többé háború! A béke, a béke kell hogy vezesse a népek és az egész emberiség sorsát!”.
Igen, a béke az a kötelesség, amely egyesíti az emberiséget az igazságosság közös keresésében. A béke az a szándék, amely karácsony éjszakájától Krisztus egész életét végigkíséri halálának és feltámadásának húsvétjáig.
– zárta XIV. Leó pápa az olasz diplomácia jubileumának 3400 képviselőjéhez intézett beszédét.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
