Október 5-én Leó pápa az Apostoli Palota Konzisztórium-termében fogadta a Vatikáni Világi Alkalmazottak Egyesületének és a Vatikáni Nők Egyesületének képviselőit. A húsz fős csoporthoz intézett beszédében a Szentatya a munka jelentőségét méltatta, amely által az egyén hozzájárul a társadalom fejlődéséhez, a közjó építéséhez, jobbá és szebbé teszi a világot, és megélhetést biztosít családjának.
A mesterséges intelligencia korában is az ember és annak elidegeníthetetlen méltósága álljon a munka középpontjában – kezdte beszédét XIV. Leó. – A munka ugyanis „nem puszta eszköz, hanem méltóságunk kifejezője és gyarapítója. Emberi létünk velejárója, a felnőtté válás, a fejlődés és a személyes kiteljesedés természetes útja”. A munka révén „hozzájárulunk a társadalom gyarapodásához és a közjó építéséhez, gyümölcsöztetjük talentumainkat, szebbé és jobbá tesszük a világot, családjainknak pedig megélhetést biztosítunk. A munka során meghallgatjuk egymást, a párbeszéd révén együttműködünk egymással, így együtt olyan dolgokat építünk, amelyeket egyedül senki sem tudna megvalósítani” – hangsúlyozta a Szentatya.
A közösség és az egység fontossága
A korábbi pápák munkáról szóló tanításaikban rámutattak a közösség és az egység fontosságára. Az alkalmazottak, bár különböző feladatkörökben dolgoznak, mégis arra kaptak meghívást, hogy munkájukkal segítsék a pápa szolgálatát, és így a hit és az egység szellemében egyházi közösséget alkossanak.
Ezt a küldetést Jézus egykor Péter apostolra és utódaira bízta, és most ehhez a küldetéshez ki-ki saját a munkakörében vállalt felelősségével és méltóságával járul hozzá. Mégpedig azzal, hogy a rábízott feladatokat és kötelességeket lelkiismeretesen, buzgósággal, szorgalommal és szakértelemmel végzi, ahogyan az az Apostoli Szentszék tevékenységében részt vevő munkavállalókhoz illik – hangsúlyozta Leó pápa.
A párbeszéd szerepe az Egyházban
Már Szent II. János Pál pápa is elismerte egykor, hogy a Vatikáni Világi Alkalmazottak Egyesülete értékes együttműködési feladatot tölt be, és arra figyelmeztetett, hogy az Egyház társadalmi tanításával nem egyeztethető össze, ha a szervezet a szembenállás, vagy a küzdelem színterévé válik. Ezért XIV. Leó arra buzdított mindenkit, hogy a párbeszéd útját kövessék, a felvetődő problémákra pedig bizalommal és kreativitással keressenek megoldásokat.
A Magnifica humanitas kezdetű enciklikában a párbeszéd jelentőségére hívta fel az Egyház, valamint minden jóakaratú nő és férfi figyelmét. „A párbeszéd ugyanis az Egyház hivatásának szerves része, az emberek közötti együttélés fő eszköze és a konfliktusok kezelésének megfelelő módja”. Éppen ezért az egyesület szabályzata úgy értelmezi önmagát, mint egy olyan szerv, amely párbeszédet folytat az Apostoli Szentszékkel.
A nők jelenléte gazdagság
A Vatikáni Nők Egyesületének küldöttségéhez fordulva a Szentatya azt kérte tőlük, hogy működjenek együtt, figyeljenek egymásra és női érzékenységüknek megfelelően kezeljék az élethelyzeteket. Hangsúlyozta, hogy a nők jelenléte olyan érték, amelyet el kell ismerni és értékelni kell, hiszen különleges érzékenységgel bánnak az emberekkel és vannak jelen a kapcsolatokban. Női tapasztalatukból és gondolkodásukból fakadóan értékes emberi, szakmai és szellemi talentumokkal rendelkeznek. Szakértelmük, tisztánlátásuk, kreativitásuk és gyakorlatiasságuk gazdagítja az intézmények életét, és segít abban, hogy tágabb rálátásunk legyen a valóságra és a felmerülő problémákra.
Leó pápa végül arra biztatta az egybegyűlteket, hogy olyan munkaközösségeket építsenek, ahol az embereket nem használják ki, de nem is mellőzik, ahol a munkatársak segítik és elismerik egymás értékét, hozzáértését.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
