XIV. Leó pápa október 15-én fogadta a mexikói Ágoston-rendi rekollektus nővéreket.
A Szentatya beszéde elején rámutatott, a nővérek a szentévben Rómába jöttek, hogy megéljék az Úrral való találkozás pillanatát, „és látom, hogy örömmel töltött el titeket”.
Zarándokok, akik örömmel tartanak az Úr felé
A pápa felidézte, hogyan magyarázta az ágostonos Villanovai Szent Tamás ennek az örömnek az eredetét: az maga az Úr, és ezért felvállaljuk a „zarándokok” útját. „Ahhoz, hogy az Úrral találkozhassunk az életben, amelyet olyan örömmel fogadtunk, zarándokként be kell járnunk egy utat.” Bár sok út létezik, ezek kettőbe futnak össze, ami az irgalmasság és az igazság. „Járjunk ezen a két úton az Úrhoz közeledve – szolgáljunk, mint Márta, az irgalmasság cselekedeteiben, vagy pihenjünk, mint Mária Jézus lábánál, hogy szemléljük az igazságot.”
Szeretet nélkül a munka értelmetlen
Leó pápa arra hívta a nővéreket, hogy mutassanak példát az Isten és a felebarátok iránti szeretetre, és arra, hogy ezt a szeretetet hogyan kell megélni a szívünkben. „Isten valójában nem azt nézi, hogy mit vagy mennyit teszel, hanem azt, hogy mennyire növekszik benned a vágy és a szeretet iránta; mert bár igaz, hogy mindenkit a tettei alapján ítélnek meg, a munka igazi mértékegysége a szív szeretete” – ahogy Villanovai Szent Tamás írta.
A Szentatya emlékeztette a nővéreket arra, hogy ha hiányzik a szeretet tüze, a munkánk elveszíti értelmét, és „teherré válik a lélek számára”, ehelyett, „ahol szeretet van, ott nincs szenvedés”.
Leó pápa végül a jó tanács Anyja oltalmát és Villanovai Szent Tamás – aki oly mélyen szerette az amerikai missziót – közbenjárását kérte, hogy „türelemmel és bátor lélekkel járhassuk a tökéletesség útját, amíg el nem érünk a végére”.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
