Na, ezt olvassák el:
„Levelet írt Donald Trumpnak egy 7 éves aleppói kislány
A hét éves szíriai kislány, Bana Alabed, aki az ostromlott Aleppóból írt tweetjei miatt lett híres, most nyílt levelet írt Donald Trump amerikai elnöknek. A lány és családja az Aleppó elleni hadjárat előtt, a 2016 decemberi tömeges evakuálás idején hagyta el Aleppót, most Törökországban van. A Trumpnak írt levelet a kislány anyja küldte el a BBC-nek, és a híroldal le is hozta a szöveget. Íme:
Kedves Donald Trump,
A nevem Bana Alabed, egy hét éves szíriai lány vagyok Aleppóból.
Egész életemben Szíriában éltem, egészed addig, amíg tavaly decemberben el nem jöttem az ostromlott Kelet-Aleppóból. Én is egy vagyok a háború miatt szenvedő szíriai gyerekek közül.
De most békében élek Törökországban, az új otthonomban. Aleppóban iskolába is jártam, amíg az épületet le nem bombázták.
Néhány barátom meghalt.
Nagyon szomorú vagyok miattuk, és azt kívánom, bárcsak velem lehetnének, mert akkor együtt játszhatnánk most is. Aleppóban nem lehetett játszani, az a halál városa volt.
Most, Törökországban jól érezhetem magam. Iskolába is járhatok, bár még nem voltam. Ezért fontos a béke mindenkinek, beleértve téged is.
Azonban szíriai gyerekek millióinak most sokkal rosszabb, mint nekem, és most is szenvednek Szíria különböző részein. Felnőttek miatt szenvednek.
Tudom, hogy te leszel Amerika elnöke, úgyhogy, kérlek, meg tudnád menteni a szíriai gyerekeket és a szíriai embereket? Valamit tenned kell a szíriai gyerekekért, mert ők is olyanok, mint a te gyerekeid, és megérdemlik a békét, ahogyan ti is.
Ha megígéred, hogy teszel valamit a szíriai gyerekekért, akkor máris a barátod vagyok.
Várom, mit teszel a szíriai gyerekekért.
Donald Trump pozíciója egyelőre nem tiszta a szíriai válságot illetően. Oroszország továbbra is Bassár al-Aszad elnököt támogatja a konfliktusban, Törökország pedig inkább Aszad ellenzékét, de az esetükben nehéz megmondani, milyen rendezéssel is számolnak pontosan. Barack Obama határozottan a szíriai ellenzék oldalán állt, a nyugatbarát ellenzéki erők azonban iszonyatosan meggyengültek az orosz beavatkozás kezdete óta.” (BBC, 444)
Tetszett? Jó volt, mi?
Addig is, ameddig a kis Bana Alabed nevében valamelyik velejéig rothadt kampányguru meg píáros geci megírja az újabb levélkét, foglaljuk össze, mi is a helyzet:
Volt egyszer egy Szíria. Élhető, a térség viszonyaihoz képest kifejezetten normális, békés és jólétet biztosító ország, amelyet Bassár al-Aszad vezetett. Amúgy az országot magát annak idején európai nagyhatalmak rajzolták meg, térkép fölé görnyedve, elgondolkodó, tudóskodó arccal, angol és francia tábornokok húzogatták a vonalakat azokon a térképeken, saját gyarmati háborúik és érdekeik alapján kerültek azok a vonalak a térképre, tökéletesen figyelmen kívül hagyva etnikai, vallási, gazdasági és minden egyéb viszonyokat, éppen úgy készült Szíria is, ahogy elkészítették ugyanezek a gazemberek az „új” Magyarországot és az utódállamokat.
Mindezek ellenére Szíria működött. S még toleráns is volt. Alaviták, szunniták, drúzok, a térség legnagyobb keresztény közössége nagyjából békességben éltek egymás mellett, oda lehetett utazni, meg lehetett nézni az antik római emlékeket, a kereszténység csodálatos maradványait, többek között Oszlopos Simeon egykori oszlopát és a köréje emelt bazilika romjait, Aleppo fellegvárát, Damaszkusz keresztény negyedében a római utat, ahol Saulusból Paulus lett, és ramadánkor is meg lehetett inni ott egy rakit, azt az úzóhoz hasonló ánizspálinkát, amit a damaszkuszi keresztény negyed örmény kocsmárosa mért.
Ez volt Szíria.
Ja, hogy Szíria nem volt nyugati demokrácia?
Nem volt. Szíria sem volt az, Líbia sem volt az, Irak sem volt az, és Irán sem az. Miképpen a térség legnagyobb amerikai szövetségese, Szaud-Arábia sem az. (Csak Szaud-Arábia demokrácia-deficitje eleddig nem volt érdekes, ott nem számít, ha nyilvánosan akasztanak fel embereket és köveznek meg nőket, mert vannak „magasabb szempontok”, ugye…)
Nincsen a muszlim világban nyugati értelemben vett liberális demokrácia, mert nincsen rá igény. A nyugati értelemben vett liberális demokrácia nem következik a muszlim világképből, egészen pontosan annak ellenkezője következik a muszlim világképből.
Így Szíria sem volt demokrácia, ellenben működő ország volt. Miképpen Líbia is működő ország volt, s nem csak egyszerűen működött, hanem Afrika Svájca volt, célország, ahová özönlöttek az afrikai bevándorlók, mert volt munka és fizetés és lehetett enni meg inni.
De jöttek a nyugati idióták, és hozták a demokráciát. Kadhafit agyonlőtték valami csatorna alján, és azóta minden sokkal jobb. Azóta van Líbiában anarchia, törzsi háború, Iszlám Állam, nyilvános lefejezés a tengerparton, azóta onnan özönlik a tömeg Európába, és nincs államhatalom, ami ezt megállítsa.
Ennyi értelme volt Kadhafi meggyilkolásának európai szemszögből nézve, de legalább az európai kretének, a legális fűszívás meg a „genderszabadság” fasztalan és pinátlan homunkuluszai, beteg és silány csírái örülhetnek az „arab tavasznak”, meg az Európába özönlő „menekülteknek”, akiknek amúgy nagyobb része muszlim harcos, aki leigázni jön bennünket.
Szíria sincs többé.
Van helyette anarchia, Iszlám Állam, minden érték lerombolása, a csodálatos és páratlan Palmüra elpusztítása, a keresztény falvak feldúlása, a pótolhatatlan Malula eltüntetése a föld színéről, Aleppo és Damaszkusz romjai, törzsi háborúk, a vallások békés egymás mellett élése helyett vad ölés, iszonyat, romok, vér, nyilvános lefejezések, tűzhalál, kibaszott szunnita vérbosszú, csak nem tudni miért, és van a rohadt nyugati világ és a rohadt nyugati sajtó napi vérlázító hazugságáradata, ahol Aszad katonái naponta betörnek egy faluba vagy városba és tömeggyilkosságot követnek el, csak azt felejtik el elmesélni, hogy előző nap az „ellenzék” tört be ugyanoda és követett el tömeggyilkosságot.
És van (vagy remélhetőleg eddig volt) a nyugati és legfőképpen amerikai „érdek”, amely geopolitikát, katonásdit, demokrácia-exportot játszott, valójában pedig leginkább fegyvert árult, és mint a hülyegyerekek a homokozóban, úgy torzsalkodtak szaron, húgyon, véren, és mindezt nagyhatalmi érdeknek becézgették.
És igen, ennek a borzalomnak része, amikor gennyes kis szardarabok ilyen leveleket írogatnak egy szerencsétlen, nyomorult szír kislány nevében, ilyen leveleket, Istenem, Lenin és Sztálin tényleg elégedetten és irigykedve csippent a szemével, meglapogatják egymás hátát a pokol hetedik bugyrában, ha éppen cigiszünet van, és megállapítják, hogy ez azért még nekik se ment volna, mert van az a mélység, ahová lehetetlen lemerülni…
Dehogy van! Olvassák el ezt a levelet, és máris látni fogják, igen is van az a mélység. Csak az a baj, hogy ebbe a „játszadozásba” tényleg milliók pusztulnak bele. Csak azok nem döglenek meg sajnos soha, akiknek pedig meg kéne…
(p.s.: Ezt olvassuk az eredeti „cikk” elején: „A hét éves szíriai kislány, Bana Alabed, aki az ostromlott Aleppóból írt tweetjei miatt lett híres(…)”.
Eltöprengtek már azon, hogy a szó szoros értelmében rommá lőtt Aleppóban, ahol se víz, se áram, se egy épségben lévő épület, hogyan lehet posztolgatni a Twitterre? Ugye, milyen izgi?)
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
