Lengyelország frontális politikai offenzívát indíthat Brüsszel ellen, és erre vélhetően minden eszköze meg is van. Az Európai Bizottság alaposan túltolta a liberális propagandát, amellyel igazolni akarja a számára nem “megfelelő” kormányokkal rendelkező országok megregulázását. A lengyeleket alig letagadható módon megvezették, mikor az újjáépítési alapból nekik járó rész felszabadítását ígérték azért cserébe, ha módosítanak az igazságügyi törvényükön. A lengyelek a rájuk eső részt megtették, erre Brüsszel újabb és újabb kifogásokat emelt. Márpedig 40 milliárd euróról van szó, amelynek puszta odaítélése segíthetne mérsékelni az inflációt.
“Minden rendelkezésre álló fegyvert bevetünk és tüzet nyitunk” – hangzott el nemrég a lengyel kormány részéről figyelmeztetésként a Bizottság felé. Azt is hozzátette, hogy a “fogat fogért, szemet szemért” elv alapján fog eljárni, és semmilyen lehetőségtől nem riad vissza. A lengyel sajtó tele német- és brüsszellenes cikkekkel és véleményekkel, amelyek azt taglalják, hogy Németország Brüsszelek keresztük akarja meggyengíteni Lengyelország, Brüsszel pedig az általa követelt igazságügyi módosításokkal teljes káoszba akarja taszítani Lengyelországot.
A vita középpontjában egy Bírói Tanács nevű testület van, amelynek jogában állt fegyelmi eljárást indítani a bírák ellen. A tagjainak kinevezése természetesen politikai alapon is történhet, amit Brüsszel kifogásolt, és az Európai Bíróság kötelezte is Varsót a testület megszüntetésére. Mivel erre Lengyelország nem volt hajlandó, a nem teljesítés határideje óta napi egymillió eurós bírság gyűlik a lengyelek terhére.
Lengyelország bizonyos engedményeket később hajlandó volt tenni (részben azért, hogy az ukrajnai háború kitörése után csökkentse a frontok számát, részben azért, mert 40 milliárd eurónyi devizamennyiség igen nagy segítséget jelentene a lengyel infláció mérséklésére), és elvileg megállapodás is született. A lengyelek törvény fogadtak el a vitatott testület megszüntetéséről.
Brüsszel politikai befolyásra játszik
Erre július végén Ursula von der Leyen bizottsági elnök bejelentette, hogy a lengyelek lépése nem elég, mert megakadályozza, hogy az egyik bíró büntetlenül támadja meg egy másik bíró ítéletét. Miről van szó?
Lengyelországban 2018-ban történt egy igazságügyi reform. Előtte a bírókat a egy 25 tagú testület, a Nemzeti Bírói Testület nevezte ki őket, utána viszont már a szejm egyszerű többséggel.
A régi rendszer szerint kinevezett bírók azonban “csalóknak” tekinti az új rendszer szerint kinevezett bírákat, és csak ezért folyamatosan felülbírálták, eltörölték az utóbbiak ítéleteit – nem kevés káoszt okozva a lengyel igazságügyi rendszerben. Ezt hivatott rendezni a sokat kritizált felügyelő bírói testület.
A Budapest és Varsó közti mosolyszünet átmeneti volt
Varsó ezért von der Leyen szavait úgy értékelte, hogy Brüsszel szándékosan anarchiába taszítaná Lengyelországot. Olyan kijelentések hangoztak el vezető politikusoktól, mint hogy Németország világuralomra tör és közvetlenül felelős a Bizottság húzásáért, illetve hogy “nincs több kompromisszum”. Maga Mateusz Morawiecki kormányfő az EU-t látszatdemokráciának nevezte, ahol csak az erősek érdekei érvényesülhetnek – utalva erre Berlinre és Párizsra.
A lengyel-magyar kapcsolatok lehűtő ukrajnai háború után a brüsszeli “átverés” azonban ismét közelebb hozta egymáshoz Varsót és Budapestet. Ismét magasrangú politikusok jelentették ki, hogy csak a sajtó fújta fel a két ország viszonyának romlását. A lengyel jobboldali sajtóban a külügyi hírek fotóin Zbigniew Rau lengyel külügyminisztert ismét Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter társaságában látni.
A Brüsszellel szembeni ellenállás tehát jó eséllyel teljesen helyreállítja Magyarország és Lengyelország kapcsolatát. Főleg, hogy az energiaválság kapcsán Magyarország olyan célokat is zászlajára tűzött, amelyek Lengyelország javát szolgálják – például Orbán Viktor azon korábbi javaslata, hogy fel kell függeszteni a szén-dioxid kvóták rendszerét a válság idejére.
Geopolitikai feszültségek
És itt már a geopolitikai valóság is közbe szól. Németország és Lengyelország nem csak történelmi ellenfelek, hanem egyre inkább riválisok Európában. Németországot az elemzők hanyatló, Lengyelországot felemelkedőben lévő középhatalomnak tartják. Ez utóbbi választja el attól a németeket, hogy teljesen rákapcsolódjanak az orosz erőforrásokra – ezért támogatja annyira amerikai a lengyeleket.
Németországnak valóban érdekében áll minden eszközzel gyengíteni Lengyelországot, és Lengyelországnak minden oka megvan arra, hogy a németeket sejtse a politikai támadások hátterében. A fenyegetettség azért nagyobb, mint az ukrajnai háború esetében, mert szomszédos országokról van szó, vagyis nincs ütközőzóna. A lengyelek gigászi fegyverkezési programokat jelentettek be, a németektől rendelt tételeket visszamondták, helyette amerikai és dél-koreai rendszereket vásárolnak.
A lengyelek bejelentették, hogy a Brüsszel ellen minden lehetséges eszközzel fellépnek a történtek után, és ha kell, vétózni fognak minden egyes közös határozatot. Erre Olaf Scholz német kancellár zászlajára tűzte az uniós vétójog eltörlését külpolitikai és adópolitikai kérdésekben – értsd: Oroszország és a klímapolitika kapcsán. Mindkettővel Lengyelország pozíciója gyengíthető.
Irány a Szovjetunió?
A frontvonalak egyre világosabban látszanak. A minap Guy Verhofstadt liberális EP-képviselő közölte a Twitteren, hogy Lengyelország “nem kaphat az Újjáépítési Alapból, mindegy, hogy mit tett az ukrán menekültekért”.
Ettől kezdve nyilvánvaló, hogy a jogállamisági és egyéb emberi jogi kifogások, amelyeket Brüsszel használ, valójában politikai megregulázó eszközök. Nehéz ugyanis nem észre venni, hogy az ezer sebből vérző szlovák jogállam nem különösebben zavarja a Bizottság tagjait, amíg a mindenkori kormányzat tehetségesen képes elismételni a Brüsszel által megfogalmazott narratívát.
Az EU egyre inkább hasonlít a Szovjetunióhoz, és az ideológiai fősodor iránti szolgalelkűség az elsődleges szempont a brüsszeli pénzosztásnál.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
