A címben szereplő kifejezések mindegyike ugyanazt a tényállást takarja. Azt az esetet, amikor az alkotmányozó többséget el nem érő, de kormányzáshoz elegendő többséggel rendelkező politikai erők a fennálló alkotmányos szabályokat kísérlik megváltoztatni jogi eszközökkel, erőszak alkalmazása nélkül. Ennek során szervezeti átalakításokat eszközölnek (igazságszolgáltatási szervezetrendszer átformálása, beleértve az alkotmányosan megválasztott közjogi tisztséget betöltők leváltását), adott esetben jogintézmények tartalmát változtatják meg, amellyel gyakorlatilag kormányzótöbbség birtokában alkotmányozó hatalomként járnak el.
BEVEZETÉS
A jelenség nem új, kevésbé fejlett alkotmányos berendezkedésű országokban volt erre példa. Venezuelában Chávez 1998-ben új alkotmány létrehozását tervezte (és vitte végbe) alkotmányozó többség hiányában, amely gyakorlatot Bolívia és Ecuador is követett. Ez tulajdonképpen a demokrácia nyílt mellőzése, és a szükséges politikai tőke mellett nem maradhat el ilyenkor a karhatalmi támogatás sem. Más formában, de 2010 óta Magyarországon szinte mindegyik országgyűlési választás előtt felmerülnek hasonló elképzelések. Az ellenzék oldaláról a Fidesz kétharmados választási eredményére készülve a választások utáni népszavazásokkal történő „alkotmányozás” gondolata, vagy – újabban – a kormányzótöbbség esetleges megszerzése esetén a feles törvényhozás útján az alkotmányos intézmények (Alkotmánybíróság, Legfőbb Ügyész stb.) lebontása. Mindez Magyarországon jelenleg csak elméleti elképzelés, amelyet ugyanakkor – csatlakozva Pokol Béla korábbi véleményéhez – nem szabad felületesen kezelni. Annál is inkább, mivel a közelmúltban Európában történt események ismét felhívták mindezen lehetőség jelentőségére a figyelmet.
Jelen dolgozat témája a Lengyelországban az Alkotmánybíróság elnöke által kezdeményezett vizsgálat, amelynek célja, hogy (a beadvány szerinti) a kormányzó hatalom által szervezett bűnözői eszközök felhasználásával végrehajtott, vagy végrehajtani szándékozott szervezeti átalakítások alkotmányellenességét feltárja. Ahogyan Bodgan Swieczkowski, az Alkotmánybíróság elnöke fogalmazott: „Államcsíny bűntettének elkövetéséről beszélünk. Ez egy lopakodó alkotmányos államcsíny, a törvényhozói és végrehajtói hatalommal való notórius visszaélés a bírói és más alkotmányos intézmények feje felett”.
A 61 oldalas kezdeményező iratot Swieczkowski 2025. február 5-én nyújtotta be a Törvényszék részére, amelynek tényét a lengyel Alkotmánybíróság a honlapján közzétette. Ugyan több hírportál hivatkozik arra, hogy az iratot nyilvánosságra hozták, az valójában (érthető okokból) nem történt meg. A honlapon kizárólag a megsértett törvényi tényállások felsorolása, tulajdonképpen a kezdeményező irat első két oldala található meg, amely egyebekben elegendő alap ahhoz, hogy a lengyel alkotmány, illetve a lengyel büntető-törvénykönyv ismeretében a jogi elemzés elvégezhető legyen.
A részletes ismertetés előtt röviden érdemes kicsit távolabbról tekinteni a témára. Az alkotmányok elősorban jogi instrumentumként tűnnek fel, ugyanakkor azok – konzervatív értelmezés szerint – többek, mint a jogszabályi hierarchia csúcsán található dokumentumok. Scrutont idézve az alkotmány egy olyan történelmileg kialakult rend, amely tükrözi a társadalom kollektív bölcsességét, és amelyben a hagyományok segítenek fenntartani a társadalmi kohéziót. Vagy másként fogalmazva, az élők, a már nem élők és a még meg nem születettek egyfajta szövetsége a társadalmi szokások és intézmények által, és nem pedig társadalmi szerződés az adott pillanatban a hatálya alatt élők között.
A kérdés az, hogy az a politikai erő, amely nem veszi figyelembe a fentieket, és az teljes felhatalmazás hiányában kísérel meg alkotmányos változtatást, mennyiben lehet legitim hatalom, mennyiben tudhatja magáénak a társadalom többségének támogatását, és maradhat – illegitim eszközök nélkül – hatalmon. Másik oldalról az alkotmány, mint társadalmi szerződéses formula mellett maradva azt lehet állítani, hogy az ilyen lépések egyszerű szerződésszegésnek tekintendők, amelynek a következményeivel szintén minden jogállamban szembe kell nézni (amennyiben az ilyen lépésre elszánt politikai formáció még a jogállamiság keretei között helyezi el magát).
TURBULENS LENGYEL POLITIKA
2015 után a Jog és Igazságosság (PiS) párt kormányzása idején az igazságszolgáltatás átszervezése történt, beleértve az Alkotmánybíróságot is. 2015 végén több új alkotmánybírót választottak PiS-többséggel. Az ellenzék és független jogi szakértők illegitimnek tekintették a lengyel Alkotmánybíróság új összetételét, arra hivatkozva, hogy több bíró kinevezése alaptörvény-ellenes volt. Az ellenzék aggályait osztotta a Bizottság és az Európai Parlament is, és az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbulása miatt visszatartott több milliárd eurónyi helyreállítási forrást Lengyelországtól.
Ebben a kontextusban került sor a 2023-as parlamenti választásokra, amelyen az addigi ellenzék (élén Donald Tusk Polgári Platformjával) győzött. 2023 decemberében alakult meg Tusk új, pro-európai kormánykoalíciója, ezzel 8 év után távozott a PiS a végrehajtó hatalomból. A hatalomváltás azonban nem ért véget a kormánycsere formális aktusával: a PiS emberei számos intézményben továbbra is pozícióban maradtak. Andrzej Duda köztársasági elnök hivatalban maradt 2025-ig, így a végrehajtó hatalom egy részét ő gyakorolja. A bírói testületekben és az ügyészi vezetésben is sok a PiS által kinevezett személy. Ráadásul a PiS-kormány idején létrehozott új struktúrák – például a Nemzeti Médiatanács vagy az új Legfelsőbb Bírósági kamarák – tovább működtek. A politikai háttér tehát az, hogy az új kormány egy megosztott hatalmi helyzetbe érkezett: a parlament és a minisztériumok élén már az ellenzék által támogatott vezetők állnak, de az államfő és az igazságszolgáltatás csúcsszervei (Alkotmánybíróság, Legfelsőbb Bíróság, ügyészség) még a PiS befolyása alatt vannak. Az új Tusk-kormány nyíltan hangoztatta, hogy nem ismeri el a jelenlegi Alkotmánybíróság legitimitását, mivel azt a korábbi kormánypárt „elfoglalta”. Tuskék az Alkotmánybíróság átalakítását tervezik. Emellett az új kormány célja a PiS által bevezetett igazságügyi reformok (fegyelmi kamara stb.) visszafordítása, hogy felszabadítsák az EU által befagyasztott pénzeket. Ezek a törekvések azonban heves ellenállásba ütköztek a PiS részéről: Duda elnök és a PiS által dominált intézmények több esetben akadályozták az új kormány lépéseit.
Már 2023 decemberében konfliktus bontakozott ki a közmédia átalakítása kapcsán: a Tusk-kormány gyorsan menesztette az állami televízió és rádió vezetőit, és bejelentette, hogy a „propagandagépezetté” silányult közmédiát újraszabja. A PiS által kontrollált Alkotmánybíróság azonban 2024. január 18-án ideiglenes intézkedéssel leállította a közmédia tervezett átalakítását mondván, az jogsértő. Az Alkotmánybíróság arra hivatkozott, hogy a kormány nem a médiatörvény szerint járt el, és emlékeztetett: a közmédia vezetésének menesztése a Nemzeti Médiatanács hatásköre, nem a kormányé. A Művelődési Minisztérium viszont közölte, hogy nem tekinti érvényesnek az Alkotmánybíróság határozatát, mivel a Alkotmánybíróság jelenlegi összetétele jogilag vitatott, és ezért annak döntései sem általános érvényűek. Ez példátlan helyzetet teremtett: a kormány nyíltan kijelentette, hogy figyelmen kívül hagyja az Alkotmánybíróság határozatát, mivel azt egy illegitim testület hozta.
Hasonló konfliktus bontakozott ki az ügyészség vezetése körül is: a Tusk-kormány meneszteni akarta a főügyészeket. 2024 januárjában Adam Bodnar igazságügyi miniszter bejelentette, hogy felmenti Dariusz Barskit, a legfőbb ügyész helyettesét, aki a vádhatóság csúcsán dolgozott. Ezt 2024. január 15-én a Alkotmánybíróság egy másik határozattal megakadályozta. Andrzej Duda elnök nyilvánosan illegálisnak nevezte Barski menesztését. Bodnar viszont jelezte, hogy a PiS által politizált ügyészséget helyre kell állítani, és úgy tűnt, nem kíván engedni Alkotmánybíróság döntésének.
Andrzej Duda elnök 2024 decemberében nem hosszabbította meg Julia Przyłębska mandátumát az Alkotmánybíróság élén, új elnöknek Bogdan Święczkowskit nevezte ki. Święczkowski az ellenzék szerint nem független szereplő: korábban PiS-képviselő és Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter közeli munkatársa volt, 2016–22 között pedig államügyészként (főügyész-helyettesként) szolgált. Święczkowski kinevezése után alig több mint egy hónappal állt elő az államcsíny-váddal.
Ezen a ponton azt lehet megállapítani, hogy
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
