Kádár-Bárczi Maria Barbara tavaly szerezte meg diplomáját jeles minősítéssel az ELTE Bölcsészettudományi Karának lengyel nyelv és irodalom mesterszakán. Dolgozatában a ferences lelkiséggel foglalkozik a magyar–lengyel Árpád-házi szentek és boldogok (Szent Erzsébet, Szent Kinga, Boldog Jolán, illetve az Anjou-házból származó Szent Hedvig) életpéldájának és kultuszának bemutatásán keresztül.
– Hogyan, milyen élmények hatására talált rá erre a témára?
– Az egyetem első évétől kezdve tudtam, hogy ez lesz a szakdolgozati témám. A közös gyökerek ösztönöztek erre. Édesanyám lengyel, édesapám magyar. Lengyelországban születtem, és Magyarországon élek. Négyen vagyunk testvérek. Édesanyánk már nagyon korán megtanított minket lengyelül. A magyar mellett mindig kiemelten érdekelt a lengyel történelem is. A szakdolgozatomhoz alapos kutatómunkát végeztem, Wartburg kivételével elmentem azokra a helyszínekre, ahol a négy szent életű nő élt, jártam Ószandecben, Gnieznóban, Krakkóban. És voltam Egerben, Sárospatakon, Budapesten is, az Erzsébet híd lábánál. Egerben láthatók Kinga, Jolán és Hedvig relikviái, illetve Kinga sószobra is.
– Miért éppen a ferences lelkületet találta ennyire vonzónak?
Ferenc korának Egyházából nem hiányoztak a közösségi élet kipróbált mintái: ott voltak Szent Ágoston kanonokjai, Szent Vazul (Bazil) követői Keleten és Nyugaton egyaránt, valamint a Szent Benedek vagy Szent Bernát reguláját követő monasztikus apátságok. Ferenc hallani sem akart ezekről az életformákról, ő nem akart monachus lenni. Elvetette a monasztikus szokásokat, az evangéliumra hivatkozott, és élte is azt.
– Vegyük sorra a dolgozatában szereplő négy szentet! Kezdjük Árpád-házi Szent Erzsébettel!
– A négy szent közül Erzsébet, II. András magyar király és Merániai Gertrúd lánya a legismertebb Magyarországon. Szent Margit mellett Szent Kinga és Boldog Jolán nagynénje is. Erzsébet 1207-ben született Sárospatakon; már nagyon korán Türingiába vitték, ahol kiváló nevelést kapott. Tizennégy évesen feleségül ment Lajos türingiai tartománygrófhoz. Boldog házasság volt az övék, amelyből három gyermekük született. A férje sajnos nagyon korán meghalt, s ezután Lajos családja megfosztotta Erzsébetet a vagyonától, és elűzte a wartburgi várból, ahol addig a férjével és gyermekeikkel éltek. Erzsébet már férjes asszonyként is sokat törődött a szegényekkel, betegekkel, a társadalom kitaszítottjaival, és ispotályokat hozott létre. Ettől kezdve pedig az egész életét nekik szentelte, ápolta, gondozta őket. Magára hagyottan, teljesen Isten gondviselésére, kegyelmére hagyatkozva élt. Ez a ferencesekre jellemző.
Nagyon fiatalon, huszonnégy évesen halt meg, 1231-ben.
– Szent Kingáról mit kell tudnunk?
– Kinga IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő első gyermeke volt. Élete jelentős részét a lengyelországi Ószandec kolostorában töltötte, ahol a mai napig élnek klarissza nővérek. Már nagyon korán, tizenöt évesen eljegyezték V. Boleszláv lengyel nagyfejedelemmel, akihez 1239-ben hozzá is ment. Mivel azonban tisztasági fogadalmat tett, szűzi házasságban éltek. Kinga klarissza kolostort alapított Ószandecben. Ispotályokat hozott létre, ápolta, gondozta a betegeket, gondoskodott a szegényekről is. Szinte az egész életét így élte le. A férje kezdetben ellenezte ezt, később azonban már támogatta őt ebbéli törekvésében. Boleszláv 1279-ben bekövetkezett halála után Kinga klarissza apácaként visszavonult Ószandecbe húgával, a fél évvel korábban szintén megözvegyült Jolánnal együtt. 1284-ben a kolostor főnöknőjévé választották. Nagyon nehéz idők voltak ezek, a tatárok nemcsak Magyarországot dúlták fel, de később Lengyelországot, így az ószandeci kolostort is, 1287-ben. Az apácáknak sikerült elmenekülniük. Az újjáépítést később Kinga irányította. 1292-ben hunyt el.
– Dolgozatában Assisi Szent Klárának Kingára tett hatásáról is olvashatunk.
– Klára alapította a klarissza rendet. Assisi Szent Ferenc szavai olyan mély hatást tettek rá, hogy a családja tiltakozása ellenére is követte őt. A klarissza rend – ahogyan általában a női szerzetesrendek – sokkal szigorúbb a férfi ágnál.
Klára ősi és gazdag nemesi családban, Favarone di Offreduccio di Bernardino lovag és Ortolana asszony elsőszülött lányaként látta meg a napvilágot Assisiben, a 12. század végén. Családi palotájuk a San Rufinóról elnevezett székesegyház terének egyik oldalán állt. Klárát és két testvérét édesanyjuk őszinte jámborságra nevelte. Gyermekként a latin nyelv mellett mindenféle házi- és kézimunkát is megtanult, nagyon szépen hímzett. Szülei a házasságra készítették fel, de Klára kolostorba készült. A családja ellenezte ezt, ezért barátnője kíséretében megszökött otthonról, és a Porciunkula nevű Szűzanya-kápolnába menekült. Itt megkapta a szerzetesi öltözetet Ferenctől, aki még az éjszaka folyamán a Bastia melletti Szent Pál bencés apácakolostorba kísérte. A rokonok másnap vissza akarták vinni Klárát a városba, hogy eltérítsék szándékától, de ő inkább barátnőjével együtt elhagyta ezt a kolostort, és a Panso melletti San Angelo-kolostorba ment. Miután ott Klára egyik húga, Ágnes is csatlakozott hozzá, még erősebb zaklatásoknak voltak kitéve, ezért Ferenc úgy határozott, hogy az Assisi melletti San Damiano-kápolna mellett telepíti le őket.
– Itt alakult meg a ferences apácák, a klarisszák első kolostora…
– Igen, és Klára haláláig a lelki anyja volt ennek. Nagy elszántsággal kezdte meg a kolostori életet, nagyon sokat követelt magától, de nővéreitől nem kívánta meg ezt a szigort, sőt állandóan mérsékletre és józanságra intette őket a vezeklésben. Lelki életét elsősorban Krisztus titokzatos Testének tanítása hatotta át. 1240-ben a szaracénok be akartak jutni a kolostorba, ekkor Klára, kezében az Oltáriszentséggel, kiment az épület elé, fölmutatta a monstranciát, és a Szent Test erejébe vetett hite csodálatosan megmentette a kolostort.
– Térjünk most át IV. Béla és Laszkarisz Mária másik gyermekére, Boldog Jolánra.
– Boldog Jolán férje Jámbor Boleszláv, Nagy-Lengyelország, valamint Kalisz és Gniezno hercege volt. Három leánygyermekük született, és örökbe is fogadtak gyermekeket, Jolán számára ugyanis rendkívül fontos volt a család, a sok gyermek. Ebben élte meg a hivatását. Emellett ő is kiemelten törődött a szegényekkel. Férje aktív és dinamikus uralkodó volt mind politikai, mind társadalmi szempontból. Jolánnal közösen soha meg nem szűnő odaadással és hittel hoztak létre különböző alapítványokat. Megalapították a kaliszi ferences kolostort is, és még további intézményeket, többek közt Gnieznóban. Amint említettem, férje halála után a testvérével, Kingával együtt Jolán is az ószandeci kolostorba vonult vissza. A mai napig ő Gniezno város védőszentje. Sírja felett lengyel–magyar felirat áll, melynek magyar változata így szól: Itt fekszik egy drága gyöngy, a herceg házából / Jolánta, a császári család szent hölgye. / Férje halála után ezt a rendet választotta. / Ebben a kolostorban maradt egészen haláláig a szentek erényeiben. / Halála után Isten nagy csodákkal dicsőítette meg. /
– A dolgozatában szereplő negyedik női Szent Hedvig, I. (Nagy) Lajos magyar király és Kotromanić Erzsébet legfiatalabb leánya. Hedvig (vagy ahogyan a lengyelek nevezik, Jadwiga) apja 1382-ben bekövetkezett halála után Lengyelország királynője volt, egészen élete végéig, 1399-ig.
– Szent Hedvig a litván nagyfejedelemhez, II. Ulászlóhoz, a későbbi lengyel királyhoz ment feleségül. Litvánia akkoriban pogány nemzet volt. Hedvig és Ulászló házasságával azonban egyesült Lengyelország és Litvánia, így a litván nép is megkeresztelkedett. Hedvig szarkofágja a krakkói királyi palotában, a Wawelben van. Ezen a szent lábainál láthatjuk a kutyát, a hűség jelképét. Hedvig a hitvesétől, Jagelló Ulászló litván nagyfejedelemtől származó egyetlen gyermeke, Erzsébet Bonifácia királyi hercegnő szülését követően hunyt el, gyermekágyi lázban. Halálával kihalt az Anjou-ház magyar királyi ága.
Itt tennem kell egy kitérőt: ahhoz, hogy jobban megértsük a középkori szentek életét, nem szabad figyelmen kívül hagynunk Sziléziai Szent Hedvig (1174-1243) szerepét sem, aki ugyanúgy a középkori Árpádsággal került rokonságba. Az ő férje „Istenes” Henrik lett, Szilézia és Krakkó hercegeként. Sziléziai Hedvig különös szeretettel viseltetett a szegények és a betegek iránt. A szegényekben is Krisztust szolgálta, az ő szeretete vonzotta és éltette, s belső életében, lelkében egyre hasonlóbbá vált Krisztushoz. Lépésről lépésre követte az Urat a kereszt hordozásában. Ugyanezt élte át később Szent Hedvig, a waweli királynő is.
– Térjünk vissza kicsit hozzá!
– Említettem a szarkofágját, amit a krakkói székesegyház déli hajójában helyeztek el.
Hedvig ábrázolása a szarkofágon gyönyörű. Itáliai quattrocento alkotáshoz képest igazság szerint kissé aszketikus és jellegtelen szépséget jelenít meg a szobrász munkája. Hedvig orra kecses, ajkai kissé kinyílnak, haját fátyol borítja. Álomba merült, két keze összetéve. A Bibliában, Sirák fia könyvében, a 26. fejezetben szerepel a boldogság kifejtése, amely az asszony férje iránti szeretetét tárja elénk. Az Ószövetségben a házasság szentsége Isten szeretetében és áldásában nyilvánul meg. Ha összevetjük Sirák fia könyvét azzal, amilyen életet Szent Hedvig élt, akkor igaznak bizonyul, hogy ő nagyon közel állt az Isten által adott törvényekhez. Ha csak arra gondolunk, mennyire jól meg tudta szervezni a királyságban a szegényeknek az alamizsnaosztást, akkor láthatjuk, hogy csakúgy, mint Szent Erzsébet, ő is a rászorulók és az elesettek vigasza volt. Érdemes emlékeztetni arra, hogy 2002-ben Magyarország megkapta Lengyelországtól Szent Hedvig jobb keze középső ujjának egy csontszilánkját. Ezen az ujján viselte a jegygyűrűjét. Az ereklyét Egerben, a ferencesek Szent Hedvig-templomában őrzik. Vácott a fehérek templomának oldalhomlokzatán pedig egy kút felett magasodik a szobra.
– Mondhatjuk, hogy a másokért élt élet a legjellemzőbb a négy említett női szentre?
– Mindenképpen. Ráadásul
Korunkban nagyon ritka ez. Azért is választottam ezt a témát, mert szerettem volna megismertetni az emberekkel mindazt a jót, amit ezek a szentek belső késztetésre véghez vittek. Az volt a célom, hogy mint a lengyel és a magyar nemzet közös őseit bemutassam őket.
– A szakdolgozata könyv alakban is megjelent, lengyelül. Tervezi lefordítani magyarra?
– Nem, de ez alapján írok majd egy másik könyvet is, már magyarul, amelyben az erények fontosságát mutatom be részletesen, a lengyel és magyar női szentek életpéldáján keresztül. Azt, hogy az irgalom, a szolidaritás, az elesettekkel, betegekkel, szegényekkel való törődés mennyire hiányzik napjainkban.
A borítón egy általam festett ikon lesz látható. A cím: Férfiarc női szemmel. Azért választottam ezt, mert úgy tapasztaltam, hogy e négy női szent mindegyike sokat segített a férjének az élet nehéz pillanataiban. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy minden férfi mellett ott kell állnia egy erős nőnek, aki türelmével, jóságával, szeretetével és jámborságával vezeti és érzelmi józanságra ösztönzi a férfit, mert az ilyen kapcsolatokból születnek a legjobb dolgok.
Fotó: Fábián Attila; Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2026. február 1-jei számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
