„Csíkszentdomokoson kegyelmi időt élünk, szentéletű Márton Áron püspökre emlékezünk.” Márton Áron boldoggá avatásáért, az ő lelke vágya szerinti imádságos életben való megújulásért kezdeményezett nagykilencedről és a népmisszióról kérdezte György Alfréd kamilliánus szerzetespapot a Romkat.ro.
„Szent nagykilencedünk célja az imádságos lelkület felélesztése – mondta a csíkszentdomonkosi születésű György Alfréd MI. – Kilenc hónapon keresztül igyekszünk megújítani a lelkünket. Kilenc hónap: ennyit tölt a magzat az anyaméhben, hogy életképes legyen, hogy megérkezzen a világra, hogy az Isten csodálatos napvilágát megláthassa. Ugyanúgy
Márton Áron püspök alapvető vezérgondolata a felelősségvállalás. Erről beszél: a nagy nemzedék az, amely a történelem viharaiban felelősséget vállal és helytáll a maga helyén. A nagykilenced arra sarkall, abban segít, hogy megtanuljuk, hogy újra felfrissítsük magunkban azt a képességet, hogy helyt tudjunk állni ott, ahová Isten helyezett bennünket. Ehhez a helytálláshoz kérjük a szentek segítségét, kérjük Márton Áron segítségét. (…) nekünk szükségünk van rá, hogy megújuljon a lelkületünk, megújuljanak közösségeink, és a hitben felfrissüljön családunk élete is. (…)
Márton Áron püspök élete középpontja és erőforrása az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus Krisztus ismerete, szeretete és imádása volt. (…) fölújította a népmissziót a háborús időben, 1939-ben; amikor fekete fellegek lebegtek már Európa ege fölött, ő felismere a közelgő veszélyt, fölhívta népét a szentségimádásra. Megerősítette a hónap első vasárnapján tartott szentségimádást, amely mai napig megmaradt közösségeinkben, s az örökös szentségimádási nap is Márton Áron szívügye volt.
A legnagyobb kincsünket őrizzük a tabernákulumban. Életünk kitárul, kiteljesedik, kiszélesedik azáltal, hogy velünk maradt Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Velünk az Isten! Amikor a szentséget magunkhoz vesszük, amikor imádjuk, kiteljesedik az életünkben. Mert a zaklatott emberi szívre jósággal ráboruló különös hangulat az Oltáriszentségből árad ki – mondja Márton Áron. Nyugtató kisugárzás – mondja 1935-ben.
A nyugtalan szív mintha állandó ismérve volna az embernek, a mai világban is, amikor új veszélyek, amikor világjárvány fenyegetnek, az életünk van veszélyben, és nyugtalan a mi szívünk, talán nem is csak magunk miatt, hanem azokért, akiket szeretünk. (…) miközben Istennel, Jézussal beszélgetünk a szentségimádásban, kiárad ránk az ő jóságos kegyelme. Ettől lesz egy katolikus templom meleg otthon – mondja Márton Áron.
(…) megfigyelhető Márton Áron püspök lelkiségében, hogy amikor szentségimádásra hívja népét, mindez engesztelés a világ bűneiért, az emberi gyarlóságokért, nemzetünk bűneiért, a káromlásokért, amikor nem figyeltünk egymásra, amikor különböző irányzatok eltávolítottak a hittől. Lelkületében mint jó pásztor elöljár a szentség tiszteletében (…)
Segíts, Uram, hogy megtisztuljunk! – mondja egyik elmélkedésében. Önmagát és népét a vámoshoz hasonlítja, aki a templom bejáratánál bánja vétkét, és föl sem mer nézni az Istenre. – Vérünkkel örököltük apáink erényeit, de bűneit is. Micsoda felismerés! Nemzeti sajátosságok, ösztönök vezetnek, akár az, hogy a szánkat nem tudjuk fékezni, akár az, hogy az indulatainkat nem tudjuk fékezni. Vannak bennünk erények is: tisztesség, egyenesség, emberség, kitartás, hűség, helytállás. Térdelnünk kell a szentségi Jézus előtt, hogy kiáradjon ránk is ez a kegyelem, erősítse bennünk ősatyáink nemesi erényeit, emberi erényeit, és eltompítsa lelkünkben a bűn homályát. (…) A katolikus templom szíve az Oltáriszentség – mondja Márton Áron, – hitünk táplálója. Ha hitünk nem elég erős, előbb-utóbb ennek jelei mutatkoznak. Az Istentől távoli életmódnak, mint ahogy a betegségnek is, megvannak az előjelei. (…) Ha nem közeledünk Istenhez, ha nem kerülünk újra nyugtató kisugárzásába, előbb-utóbb pusztulás vár.
Az Oltáriszentség nem csak iránytű, ki kell emelni a terméketlen jámborság, hangulati vallásosság lagymatagságából! Életet alakító erő.
Krisztus vonásait öltsük magunkra! – kéri. – Legyünk becsületes, nemes gondolkodású, nagylelkű, acélos jellemű emberré. Márton Áron nem csak kér: amit elvárt, meg is valósította. Nyomában krisztusi légkört kell teremteni magunk köré – ez a népmisszió, ez a nagykilenced célja és gyümölcse. Csak ezt a gyümölcsöt megteremve mondhatjuk majd büszkén, hogy a nagy püspök szülőfalujából származunk, az ő egyhámegyéjéből valók vagyunk.
Az ember nehezen vállalja az áldozatot, mondta a harmincas években Márton Áron, s mintha mai magunkról mondaná. Az áldozatvállalás nem a folyton sötét gondolatokkal teli kereszténység, hanem az örömteli, reményteli életet élő keresztény élete. 1949-ben Csíksomlyón mondta püspök atyánk: veszedelmes körülmények közt nincs más, aki védelmet nyújtson, csak az Isten. A hitben való megerősítés eszköze pedig a szentgyónás és szentáldozás. Az volt akkor, és az a járvány, a mai bizonytalanság idején is. Isten megerősít, ha kapcsolódunk hozzá. Erre eszköz a Csíkszentdomokoson meghirdetett nagykilenced, amelybe Erdély egész népe bekapcsolódhat” – hangsúlyozta György Alfréd kamilliánus szerzetes.
Forrás: Romkat.ro
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
