1993. december 12-én hunyt Antall József (1932-1993), Magyarország miniszterelnöke. Egy teljes választási időszak sem adatott meg neki, mégis kitörölhetetlen nyomot hagyott nemzetünk történelmében.
Olyan időben érkezett a gyászhír Pozsonyba, amikor a Duray Miklós vezette Együttélés politikai mozgalom éppen az 1994-es komáromi nagygyűlés szervezésére összpontosított. Készültek a munkaanyagokat, térképeket, dokumentum-tervezeteket. Ezek megjelentek az Együttélés „a Hónap” c. kiadványának 1993. decemberi számában, ahol Antall József államférfiúi nagyságát is méltatták, többek között így:
„Antall József neve az összmagyarság összetartozásának, érdekvédelmének jelképévé is vált. Kormányfői tevékenysége alatt hagyták el az utolsó szovjet katonai egységek Magyarországot (…), Magyarország nemzetközi megbecsülésre tett szert, s egyúttal megtette az alapvető lépéseket az európai integrációs folyamatban.”
A brüsszeli Európai Parlament épületében ma ott áll a szobra, sőt az egyik épületrész is az ő nevét viseli.
Az elszakított területeken számbeli kisebbségi sorsban élő magyarok számára bizonyára az a híres mondata a legemlékezetesebb, amelyet az MDF III. Országos Gyűlésén, 1990. június 2-án fogalmazott meg:
Hogy mit jelentettek Antall József szavai? Azt nagyon találóan fogalmazta 2003-ban az a Duray Miklós, aki – sajnos – tavaly decemberben szintén átlépte az örökkévalóság kapuját,:
„() az igazi korszakváltást Antall József szavai jelentették, amikor kimondta a leginkább szomjazott titkot, amiről több mint negyven éven át szigorúan tilos volt szót ejteni – az államhatárokkal szétszabdalt nemzet együttgondolkodása újrateremtésének, a magyar lelkek valóságos újratalálkozásának kezdetét, a nemzet összetartozását jelentő mondatot. Ő volt az első, aki hangosan kimondta, amire vágytunk. Így lett ő lélekben az egész magyarság első miniszterelnöke Trianon óta.”
Oriskó Norbert
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
