Hosszú idő után újabb felvidéki futballista került a magyar válogatottba. Marco Rossi meghívót küldött a Zalaegerszeg lakszakállasi védőjének, Mocsi Attilának. A fiatal futballistával beszélgettünk.
Pályafutásod újabb lépcsőfokához értél az elmúlt hetekben, amikor meghívót kaptál a felnőtt válogatottba. Hogyan élted meg ezt a pillanatot, meglepett Marco Rossi meghívója?
Őszintén szólva nem számítottam rá! Nyilván gondolkodtam rajta, lehet-e helyem a keretben, és úgy éreztem, közel vagyok hozzá, de most még nem leszek ott. Szerencsére a kapitány ezt másképp gondolta, és meghívót küldött nekem is, aminek nagyon örültem és nagyon hálás vagyok.
Milyen volt a fogadtatás újoncként a válogatottban?
Jó volt, hiszen sok játékost már ismertem korábbról, Szoboszlait, Schäfert, valamint Fiolát, aki Fehérváron volt csapattársam. Azt gondolom a többiek is befogadtak, és nagyon jól éreztem magam közöttük.
Rögtön két nagyon komoly meccsen, talán az elmúlt évek két legfontosabb meccsén lehettél ott a válogatottban. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az olasz és a németek elleni meccsen?
Inkább az élményeket tudnám kiemelni.
Nekem az a hét nap jó erőfelmérő volt, 5-6 keményebb edzéssel. Ezeken bizonyítani szerettem volna a szövetségi kapitánynak, hogy mit tudok, mire vagyok képes és lehet rám számítani.
A két meccset külön választanám az élmények szempontjából, főleg a hazait, ahol 70 ezer szurkoló előtt a kispadon ülve néztem a találkozót. Ez azért nagyon nagy dolog! Azt gondolom, még ennél is fontosabb volt, hogy az edzéseken meg tudtam mutatni magam, és a továbbiakban nem a kispadon szeretném nézni az ilyen meccseket, hanem játszani szeretnék.
A mester milyen tanácsokkal látott el?
Azt mondta, játsszam ugyanazt. Megemlítette, szereti a forgatásokat, amit jól rúgok, azokat gyakorolgassam edzésen, mondta, de külön kérése nem volt. A tábor végén jó visszajelzéseket kaptam, úgyhogy pozitívan értékelem azt a pár napot, amit a válogatottnál tölthettem.
Hosszú idő után a te személyedben felvidéki futballista kapott meghívót a magyar válogatottba, hiszen legutóbb a komáromi származású Priskin Tomi húzhatta magára a címeres mezt. Ez mennyire motivál, hogy sikerült odakerülnöd neked is?
Nyilván az is egy nagy motiváció, hogy sikerült bizonyítanom. Nagyon nehéz volt, amikor nagyon fiatalon a szomszéd falvakban harmad-, illetve negyedosztályban szerepeltem.
Egy faluból idáig eljutni, azt gondolom, nagy eredmény és nagy motiváció. Remélem minél hamarabb sikerül bemutatkoznom a felnőtt válogatottban, és akkor Felvidéket is képviselni fogom.
Felvidéki magyarként mit jelent számodra a magyar nemzeti csapatban szerepelni?
Óriási dolog a magyar himnuszt hallgatni a pályán! Leírhatatlan érzés. Ezt az összes utánpótlás korosztályban is átéreztem, de vágyom arra, hogy 70 ezer ember énekelje a magyar himnuszt itthon, mondjuk az olaszok ellen.
Kőkeményen dolgozom azért, hogy ezeket a pillanatokat is átéljem hamarosan.
Az elmúlt időszakban a magyar U21-es válogatottnak és a Zalaegerszegnek is alapembere lettél, tehát egy sikeres klubváltásról beszélünk. Te hogyan látod az elmúlt időszakot a Zalaegerszegnél?
Az U21-es válogatott szövetségi edzőjének, Gera Zoltánnak is hálás vagyok, amiért bízott bennem, és az utolsó meccseken csapatkapitányként vezethettem ki az U21-es válogatottat, amiről szintén azt gondolom, óriási dolog. Szombathelyről úgy kerültem a ZTE-hez, hogy az első félév az ismerkedésé lesz, és januártól már játszom. Ez volt a terv, és enélkül nem sikerülhetett volna. Úgy jöttem ide, hogy minél hamarabb szeretnék kezdőjátékossá válni, és az elmúlt szezonban már hét meccset játszottam is az NB I-ben. Idén pedig egy kemény felkészülési szezon során adtam választ arra a kérdésre, hogy ki legyen a belső védő, hiszen nagyon jól sikerült a nyári alapozás. Amikor két és fél éve Fehérvárról eligazoltam, úgy voltam vele, fokról fokra szeretnék fejlődni. Azt gondolom, jelenleg jó úton járok. A válogatott meghívó és a válogatott edzéseken nyújtott jó teljesítményem egyben jó visszajelzés, és a ZTE-ben is egyre jobbnak érzem a játékomat, úgyhogy nagyon bizakodó vagyok a jövőre nézve.
A felkészülés során az olasz bajnok Milan ellen remekeltél, amire bizonyára sokan felkapták a fejüket. Hogyan élted meg azt a meccset, és a gólodat a friss olasz bajnok ellen?
Ez is nagy élmény volt! Igaz, azt mondták a Milannak csak egy edzőmeccs volt, de annak alapján, amit műveltünk az első félórában, teljesen mindegy milyen meccs volt, mert olyan extázisban voltunk csapatszinten, hogy tényleg, a falon is átmentünk volna!
Az első félórában egy gólt szereztem, és egy gólpasszt is kiosztottam, ami plusz motivációt adott a folytatáshoz.
Nekem, mint védőnek arra kellett figyelnem, hogy megoldjam a védőfeladataimat, de így utólag azt gondolom, teljes mértékben elégedett lehetek azzal is, hiszen nagyon sok egy az egy elleni párharcot sikerült nyernem a második félidőben is, és pozitív előjelekkel vágtunk neki a bajnokságnak. Amióta Ricardo Moniz megérkezett, keményen dolgozunk, és én hiszek a kemény munkában. Olyan nincs, hogy az elvégzett kemény munka nem jelenne meg az eredményekben. Biztos vagyok benne, hogy ki fog „egyenesedni” a teljesítményünk.
Évekig gyűjtötted a tapasztalatokat, most már több élvonalbeli mérkőzés is van a hátad mögött. Mik a céljaid a jövőre nézve?
Továbbra is fejlődni szeretnék. Bizonyítani és meghálálni azt a bizalmat, amit az edzői stábtól kapok. Ezenkívül bemutatkozni a felnőtt válogatottban és a későbbiekben külföldön folytatni a pályafutásomat.
Megjelent a Magyar7 2022/43. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
