Az elektronikus zenei műfajokra sokan új dologként tekintenek, ám napjainkban ennek a stílusnak éppen úgy megvannak a maga hagyományai, mint a régebbi zenei műfajoknak.
A műfajon belül számos alműfajt el lehet különíteni, amelyek közül több csak néhány éve bukkant fel, így még alig honosodott meg itthon, ám az elektronikus zene mára megérett arra, hogy tradíciói, korszakokhoz kötődő stíluselemei legyenek.
Remek példát jelent erre a francia zeneszerző és zongorista, Jean-Michel Jarre, aki június 26-án, csütörtökön adott koncertet a Papp László Budapest Sportarénában. Az előadásban új szerzeményei is helyet kaptak, de nagyobb részben azok a művei kerültek elő, amelyek a korábbi zenei alapanyagát adó hangkészletekhez nyúltak vissza. Az újragondolt, újraalkotott művek és az azokat kísérő vizuális elemek együtt remek példát mutatnak arra, hogy az újabb műfajok esetében is érdemes lehet időnként visszanyúlni a saját elődökhöz.
Ha az elektronikus zenére gondolunk, egy, a technológia fejlődésével együtt fejlődő műfaj juthat eszünkbe, amely újdonságának erejével szerzett magának érvényt. Ebben sok igazság van, hiszen az elektronikus zenével elsőként foglalkozó művészek – akik jellemzően átfogó zenetörténeti és zeneelméleti ismeretekkel is rendelkeztek – az újító erőt látták e műfaj legfontosabb értékének. Számos alkotó szerzeménye szolgálhat ennek bizonyítására. Az experimentális zenével, az időtartamok és a csönd adta elméletek mozgósításával John Cage sokat kísérletezett. Munkásságát egy olyan ,,új zene” megalkotásának vágya fémjelezte, amely, a korábbi, nyugati zenei hagyományokat maga mögött hagyva, felszabadítja a hangokat a korábbi merev, strukturális keretek alól.
Az amerikai zeneszerző, Philip Glass szerzeményeiben a főszerepet az időtartam, illetve az egyes zenei hangok kitartása kapta, miközben sokat kísérletezett a keleti zenei hagyományok alkalmazásának lehetőségeivel. Szerzeményeit a színházvilág is felfedezte, zenéit a német gesamtkunstwerk, vagyis az összművészeti törekvések képviselői is lelkesen felhasználták, bebizonyítva ezzel, hogy a különböző műfajok (zene, színház, tánc, film, stb) egyenrangú ágakként kezelhetőek. Jarre nagy valószínűséggel találkozhatott ezekkel az alkotásokkal, hiszen az alkotók részben kortársai voltak, részben maga Jarre abban a Párizsi Konzervatóriumban tanult, ahová rajta kívül többen is jártak az új zenei utakat kereső zeneszerzők közül. Mindemellett a most hetvenhat éves francia komponistát tartják az elektronikus műfajok valódi atyjának, amelyben sok igazság van, de fontos emlékeztetni rá, hogy munkássága nem előzmény nélküli.
A művész június 26-án Budapesten adott koncertet, amely bebizonyította, hogy életműve valóban megkerülhetetlen, hiszen közel ötvenéves pályájának íve egy teljes zenei műfaj alakulására volt hatással. A koncerten elhangzottak azon ikonikus szerzemények átdolgozott változatai is, amelyek az Oxygène (1976), az Equinoxe (1978), vagy éppen a Magnetic Fields (1981) nagylemezeken jelentek meg először. A space music, vagy a new age zenei stílusoknál progresszívebb, a művész legutóbbi nagylemezein megjelent számok is helyet kaptak, mint a Brutalism (2022), Oxymore (2022), vagy az Epica (2024).
A koncertmegoldásaiban a szerző igencsak haladni látszik a korral: a művész által korábban előszeretettel használt hangszerek, mint a teremin, vagy az úgynevezett lézerhárfa, amelyet főleg a számítógépek elterjedése előtt alkalmaztak, most elő sem kerültek. Helyüket a modern hangkeverő berendezések vették át, amelyek elengedhetetlenek a korszerű hangzásvilág megteremtéséhez. A hangzás mellett fontos a látványvilág, amelyre Jarre karrierjének minden szakaszában nagy hangsúlyt fektetett. A koncerteken megjelenő fény- és lézerelemek változatossága látványos, de mértéktartó alkalmazása hatásos volt, a produkció ezzel egy olyan immerzív élményt tudott megteremteni, amelyben a hangzó és látható médiumok egymás hatását erősíthették. Az összművészeti előadások Jarre életművét már a kezdetektől fogva végigkísérték, és ezek az utóbbi időben pedig még nagyobb szerepet kaptak: a művész legutóbb a Notre-Dame virtuálisan rekonstruált helyszínén adott koncertet a Welcome to the other side címmel.
Ezen túlmenően a nagylemezek bakelitváltozatainak vizualitása is meghatározó elemként élt tovább az előadásban. Megjelentek az Équinoxe lemezborítóján szereplő, távcsövekkel a kezükben előre meredő alakok, melyeket Michel Granger festményeiről kölcsönzött a művész, vagy a Zoolook (1984) albumának vizuális megoldásai, amelyek az emberi tekinteteket emelték be a látványvilágba. A tekintet látványának megjelenítése a koncerten bemutatott új szerzemények alatt többször előkerült: a mesterséges intelligencia segítségével készített grafikákon a gép-ember hibridekre emlékeztető alakok szemében hegyek, mezők és folyók tükröződnek, ezzel a művek az ember utáni állapot lehetőségeit, a természet továbbélésének kérdéseit vizsgálták. Hasonló vizuális megoldás jelent meg Jarre AERO című albumához készült, 2004‑es DVD‑kiadáson, ám amíg ott egy élő ember – nevezetesen a művész akkori feleségének, Anne Parillaud-nak – szemeit látjuk, addig most az élő tekintet helyett a tudat nélküli intelligencia szobrai jelennek meg, mintegy az ember utáni valóság képeként.
A művész ikonikussá vált zenei témái az újraértelmezett dallamokkal olyan átlényegített szerzeményeket eredményeztek, amelyek a frissesség élményt tudták közvetíteni. Az előadáson a nagyobb amplitúdójú, újabb zenei darabok hangsúlyosabb szerepet kaptak, de a korai Jarre-ra jellemző, egyetlen zenei motívum köré szerveződő művekből sem volt hiány. Mindez már csak azért is kiemelendő teljesítmény, mert ilyen erős és érvényes zenei közléseket kevés művész képes elérni. Egy hetvenhat éves francia zongorista most bebizonyította, hogy nem a hangkeltő eszközök, hanem a hagyományait egyrészt jól ismerő, másrészt megújulni is képes zeneszerzői attitűd az, amin eldőlhet egy-egy zenei mű minősége.
Szerző: Szabó Benedek
Fotó: Wikipedia
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. július 20-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
