Az igazság valószínűleg valahol középen van.
Jókai Mórt hosszú ideig – jóval halála után is – a legnagyobb magyar íróként könyvelte el a köztudat, akinek egy-két műve még a nem igazán könyves háztartásokban is fellelhető volt. Aztán azon vettük észre magunkat, hogy a nagy mesemondóból rágós, szikkadt tananyag lett, akinek „kötelező regényeivel” egyre nehezebben képes megbarátkozni a fiatalabb korosztály. Ezzel párhuzamosan pedig időről időre felmerül a kérdés: hol is van Jókai helye a magyar irodalomban, az irodalomtanításban?
Hansági Ágnes irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, elismert Jókai-szakértő a mai tizenévesekre, a szerző műveivel először találkozókra összpontosított, amikor újragondolta az önmagában is regényes Jókai-életrajz és a páratlanul gazdag Jókai-életmű fókuszpontjait. Ezzel együtt a vékonyka, mindössze 70 oldalas kiadvány mind a benne foglalt tények, mind pedig a gazdag képanyag tekintetében tartogat felfedeznivalót a felnőtt olvasók számára is. Hogy példaként csak egy izgalmas epizódot említsünk: a tananyagból nemzedékeken át kimaradt az 1974-es Bismarck-interjú históriája. A Német Birodalom kancellárja kerülte a sajtót, „Herr von Jokaival” mégis kivételt tett, mert olvasta és szerette a műveit; ez a párját ritkító interjú aztán fordításban bejárta a világsajtót.
A szerző arra törekszik, hogy mai értelemben is izgalmas figurává tegye tárgyát, Jókait, az embert, a forradalmárt, az írót, a politikust, egyebek mellett azzal is, hogy kiemeli Jókai nemzetközi súlyát, tekintélyét, sztárságát. (Részben erre, illetve az író életében, életművében fontos játékosságra, utal a könyv címe is – Móric, Mór, Maurus: Jókai.) És ez sikerül is neki. Abban pedig csak reménykedni lehet, hogy erről a pontról minél többen lépnek tovább a könyvespolcok felé, hogy megértsék, mekkora szerepe volt Jókainak a modern magyar irodalom, a modern magyar irodalmi nyelv megteremtésében.
(as)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
