Illés próféta ünnepén, július 20-án szentelte diakónussá Anton Pált Kocsis Fülöp metropolita a nagylétai Szent Mihály és Gábor főangyalok templomban.
Az idei zsolozsmás tábor zárásaként püspöki Szent Liturgiára várták a híveket a nagylétai templomba, így különleges hangulata volt a szertartásnak, hiszen a tábor résztvevői látták el a kántori szolgálatot. De nemcsak diakónusszentelést tartott a metropolita, hanem a bérmálás szentségében részesítette László Ádámot.
Illés próféta életével kapcsolatban több, látványos csodáról is beszélhetünk: olvashattuk, hogyan szaporította meg az olajat és a lisztet a száreptai asszonynak, sőt, hogyan támasztotta fel annak fiát. De a legkiemelkedőbb az volt, ahogyan legyőzte Baál papjait.
Illés a bálványimádásba merült zsidó nép megtérítésére mindent elkövetett, amit Isten parancsolt neki. Amikor minden fáradozása hiábavaló volt, sőt, őt is üldözni kezdték, imádságára Isten három és fél évig nem adott az embereknek esőt a földre. Ennek az időnek a végén, Istenben bízva, próbatételre hívta fel a király előtt a bálványok papjait. A próbatétel fényesen sikerült, Izrael népe megismerte, hogy ki az igaz Isten, a bálványok papjait Illés kiirtotta.
– fogalmazott a metropolita.
„A mai összejövetelünk is igen látványosnak mondható: Anton Pál testvérünknek a diakónusi szolgálatot ajándékozza az Úristen, László Ádám testvérünk pedig a bérmálás szentségében részesült.
A bérmálás szentsége egyáltalán nem látványos esemény, illatos olajjal megkeni a pap a bérmálásra jelentkezőnek az érzékszerveit, és ennyi történik, semmi egyéb. Mégis, egészen megváltozik a megkeresztelt ember, hiszen
„A diakónusszentelésben szintén nincsen látványos átalakulás, az igazi esemény az imádság közben történik, amikor lehívjuk a Szentlelket.”
„A mi életünkben is a titkos, csöndes dolgok azok, amelyek igazán átalakítják az életünket. A mai világban mégis az a divat, hogy ezrek, tízezrek jönnek össze, hogy mindenféle hitvány bálványnak áldozzanak… Csak rajtunk múlik, hogy mit keresünk: ugyanis a csendes pillanatokban, mint Illésnek, nekünk is fölkínálja az Úristen az ő jelenlétének megtapasztalását. Ezeket a pillanatokat kell felismernünk és megélnünk” – emelte ki Kocsis Fülöp metropolita.
Bízunk benne, hogy a két szentségben részesülő testvérünk is megtapasztalta ezt az érzést: az Isten jóságát. Kérjük mindkettőjük életére Isten áldását!
Anton Pál diakónus az ünnepi liturgia után megköszönte, hogy imádkoztak érte, és nem szűntek meg segíteni hivatásában.
A vértesi, a létai és a győri közösség köszönetét és háláját fejezte ki, és Isten áldását kérték az újszentelt szolgálatára, melyet Győrben fog majd ellátni.
* * *
Anton Pál 1982. május 24-én született Debrecenben. Létavértes-Vértesen nőtt fel. Gyermekként a hit leginkább mélyen vallásos anyai nagymamája által vált számára élő valósággá. Középiskolai tanulmányait a hajdúdorogi Görögkatolikus Gimnázium és Szakközépiskolában folytatta. Az intézmény a megszerzett tudáson kívül komoly felkészülést jelentett számára a vallásos életre is. 2000-ben érettségizett. A középiskolai évek után jelentkezett a szentendrei Kinizsi Pál Tiszthelyettes Képző Iskolába. 2003-ban avatták hivatásos őrmesterré.
Feleségét, aki szintén a katonai pályát választotta, szülővárosában ismerte meg. 2016-ban házasodtak össze, és még ebben az évben megszületett kislányuk, Zsófia.
A továbbtanulás célja akkor csupán hite elmélyítése volt. Később egyre inkább ért benne a diakónusi szolgálat gondolata. 2020 decemberében osztotta meg elképzelését Kocsis Fülöp metropolitával, s hamarosan meg is kezdte a felkészülést. A főiskola utolsó évében leszerelt a honvédségtől, és egy teljes tanévet hitoktatóként dolgozott a Győri Egyházmegyében. 2023-ban Győrben, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Színes Fogadó Tér Szenvedélybetegek Integrált Intézményében vállalt munkát terápiás munkatársként. Időközben
2023-ban szentelték alszerpappá Debrecenben. 2024-ben tartalékos katonai szolgálatot is vállalt. Később Berta Tibor katolikus tábori püspökkel egyeztetve lehetőséget kapott a tábori lelkészi szolgálatnál is feladatot vállalni.
Diakónusi jelmondatául a 40. zsoltár versét választotta: „Bíztam az Úrban, bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat” (Zsolt 40,2).
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
